SzIF Online

Pollágh Péter verse

100 éve oszlott szét a szép. / Egy egyes és két kurva nulla / néz a kastélyunkból kihajolva. / Véres mindhárom mosolya. / Ezek már szlovák szobák, suttogja. // Megpróbált. Hallottam a hangját. / Tölgyhordókban dajkálták.

 

Pollágh Péter 1979. március 6-án született Tatabányán. József Attila-díjas költő, író, kritikus, szerkesztő, tanár és tanácsadó. 1987 óta ír, 1995-től száz lapban publikált. 2008-tól szerepel a Szép versekben. Verseit eddig szerb, bolgár, cseh, szlovák, francia, lengyel és horvát nyelvre fordították le. Szerkesztette a JAK-füzeteket és a Prae folyóirat versrovatát. Jelenleg a Móricz Zsigmond Ösztöndíj kurátora. Ötödik verseskötetén és első mesekönyvén dolgozik.    

 

 

Templomi tömjén

 

(L’Occitane: Eau des Baux)

 

„Miért írsz illatokról?

Igazából a holtakért.”

 

 

Október még a nyárnak jelent,

de novemberben már felkopik a fák álla.  

Ma misés a kedvem, mesés a mood.

Megyek a tömjénért, nézem, elég-e.

 

100 éve oszlott szét a szép.

Egy egyes és két kurva nulla

néz a kastélyunkból kihajolva.

Véres mindhárom mosolya.

Ezek már szlovák szobák, suttogja.

 

Megpróbált. Hallottam a hangját.

Tölgyhordókban dajkálták.  

Ölt hordókban. Őt is elitták.

 

Meghallgatok egy illatot.

Elvetek valakit egy álomért.

Csak egy keresztet?

Mi az, hogy csak?

 

Egy szószék van a szonett helyén.

Magát jó fából faragták?

Maga tud magázni?

 

Úgy akarok öltözni, mint egy templom.

Majdnem azt mondtam: üvöltözni.

 

A legjobb templomokban nem

tömjént, hanem vaníliát égetnek.

Meg könyveket, igaz, Péter?                      

 

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva