SzIF Online

Ozsváth Zsuzsa versei

Az angyal kétszer csönget // harmadjára betöri az ablakot / küldi az isten fénypostával / nagy meszes szárnyakkal sivít a térben / időben érkezik az angyal már csak ilyen / és te alszol az ágyban mit sem sejtőn mint a gyermek / hogy mit mondtak anno szüleidnek szülei ők se hitték / csak nőttön-nőtt csöndben a titok / amit majd egyszer a célkeresztben / vízszintes huszonhárom függőleges hetes / függőleges hetes vízszintes huszonhárom sorolhatnám / de inkább csak aludj

 

 

Ozsváth Zsuzsa 1992-ben született Nagyváradon. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészet-grafika szakán végzett. Az írás mellett színházzal, festészettel és fotózással is foglalkozik. A Fiatal Írók Szövetségének tagja. Részt vesz az Élő Várad Mozgalom projektjeiben. 2016-ban Kinde Annamária-díjat kapott.

 

 

Hetvenszázalék

 

kiakadni térből kiakadni időből hát hova vezet ez

felcsap orrba-szájba a vadult örvény

nem való minden résbe víz hiába hetvenszázalék

ecce homo valaki mondta valaki tapsolt

és azóta ritkul a taps azóta a szívét akarja kiönteni

felcsap orrba-szájba mert valaha minden víz

még ez a lüktető nagy darabos része is 

ment a nagy körforgásba hogy tenger pára felhő

a test egy szűkös lakótelep nagy vadakhoz szokott szívnek

vissza hozzád nagy víz vissza benned szeretni a tiszta mederben

eltűnni csendben fel ott majd szomorú istenek szemében duzzadni tovább

s a nagy magasztos könnycsatornán éppen abba a szembe csöppenni

amelyik na most néz fel még mielőtt kiöntené a szívét

s egy szomorú istennel kezdene reggelig mindent de mindent meginni

 

 

Csomag

 

De ki viszi át a szerelmet a Dunán a Körösön

Rafiaszatyorban vászonszütyőben metsző fogában tartva

Sietve ráérősen ez nem kérdés csak ábrándi lakos téli fagyos mélasága

Déli (import) gyümölcsöt nyammogván szóval miért nem viszi senki importba

Lenne keletje biztos nyugati északi telkeken esős nyirkos ködös vidéken

De nem viszi senki nem viszi csak ábrándoznak róla

hogy majd eljut Á-ból B-be és ott találkoznak

És annyit mégse tenne senki hogy fogja s átvigye

Mondaná nesze most már valamit kezdjetek is vele

Mintha amnéziásnak mindig újra kell mondani

Márpedig füstjelekkel nem lehet tüzet csiholni

 

 

Az angyal kétszer csönget

 

harmadjára betöri az ablakot

küldi az isten fénypostával

nagy meszes szárnyakkal sivít a térben

időben érkezik az angyal már csak ilyen

és te alszol az ágyban mit sem sejtőn mint a gyermek

hogy mit mondtak anno szüleidnek szülei ők se hitték

csak nőttön-nőtt csöndben a titok

amit majd egyszer a célkeresztben

vízszintes huszonhárom függőleges hetes

függőleges hetes vízszintes huszonhárom sorolhatnám

de inkább csak aludj az angyal elintézi ezt is csöndzsák

nem a télapó az nem a jézuska nem hoz fát

fiatalkori gerincsérv minimum

az angyal ügyes nagy szárnyai vitorlák az üres égen

húzd el a függönyt nagy fehér zaj a fényposta küldötte

vigyáz rád az isten így az angyali üzenet

legyen isten bárki bárki legyen isten

 a titok csöndben nő most töröld le a nyálad

kispárnádon gyűlik a sárgás folt egyre

vízszintes huszonhárom függőleges hetes

függőleges hetes vízszintes huszonhárom

sorolhatnám

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva