SzIF Online

Mitől lesz valami direkt kiszámíthatatlan?

Hepp Ildikó a Fiatal Írók Szövetsége rendezvényéről

Egy kellemes márciusi szombat estén az Itt és Most Közösségi Tér fiatal költőkkel telt meg. Ezen a helyen tartják a FISZ líraműhelyesei a foglalkozásaikat Szabó Marcell és Mezei Gábor vezetésével; most azonban nem egy klasszikus műhelyalkalomra, hanem egy felolvasóestre jöttünk, ahol Bányai Tibor Márk, Ferentz Anna-Kata, Katona Ágota, Kapui Ferenc és Márián Gábor a nyilvánosságnak is megmutatták azokat a verseket, amiken az utóbbi időben dolgoztak. Az alkalom második részében két közvetlenül kötet előtt álló szerző, Seres Lili Hanna és Vass Norbert beszélgettek Horváth Veronikával a hamarosan megjelenő könyveikről, a Várunkról és az Indiáncseresznyéről.

 

 

Egy kellemes márciusi szombat estén az Itt és Most Közösségi Tér fiatal költőkkel telt meg. Ezen a helyen tartják a FISZ líraműhelyesei a foglalkozásaikat Szabó Marcell és Mezei Gábor vezetésével; most azonban nem egy klasszikus műhely alkalomra, hanem egy felolvasóestre jöttünk, ahol Bányai Tibor Márk, Ferentz Anna-Kata, Katona Ágota, Kapui Ferenc és Márián Gábor a nyilvánosságnak is megmutatták azokat a verseket, amiken az utóbbi időben dolgoztak. Az alkalom második részében két közvetlenül kötet előtt álló szerző, Seres Lili Hanna és Vass Norbert beszélgettek Horváth Veronikával a hamarosan megjelenő könyveikről, a Várunkról és az Indiáncseresznyéről.

 

De ne fussunk előre ennyire az időben, kezdjük az elején! Szabó Marcell olyan szépen szervezte kérdéseivel a felmerülő témákat, hogy a hallgatóság azonnal bevonódhatott a bensőséges atmoszférájú beszélgetésbe.

 

Mi fán terem a fiatal költő? A felolvasók körében akad olyan, aki kötetet a borítója alapján választ a könyvesboltban, vagy grafikai inspirációkat keres a versíráshoz, vagy már első osztályban eldöntötte, hogy költő lesz. Ferentz Anna-Kata a vonaton szeret írni Piliscsaba felé, Katona Ágota pedig elmondta, hogy mivel a kreatív energiák inkább reggel jönnek, ezért gyakran hajnal 4-kor ébred, hogy eléjük menjen. Fontos kérdés, hogy melyik volt az a pont, amikor elkezdték sziszematikusan szervezni a szövegeiket, amikor már elhagyták az automatikus írás adta kötetlenséget. Ez a váltás Bányai Tibor Márknál egyértelműen érzékelhető volt, azóta a nyelvkeresés intenzív és tevékeny folyamata tart nála. Egyszerre azonban az is megfigyelhető, hogy a szövegek esszenciája és a témák nem változtak a tudatosság hatására, csak a forma az, ami kiforr és érlelődik.

 

Tudom, hogy mit szeretnék mondani, de hogyan artikuláljam? A kisérletezés és az ihletettség harmóniájának jelentőségét szinte mindannyian felhozták, amikor az alkotói folyamatokról beszéltek. Kapui Ferenc szerint az intuiciót nem szabad elnyomni, mert szárazak maradnak nélküle a szövegek. Ferentz Anna-Kata a jelképes szemüvegről beszélt, amit gyakran fel és le kell venni ahhoz, hogy a saját nyelv és a sziszematikus írás képessége könnyebben kialakuljon. Azt is elmondta, hogy korábban sarlatánnak nevezte a tanára, mert az írásba fektetett energia nem feltétlenül volt arányban az eredményeivel. Kérdés, hogy ha valaki ebből előnyt kovácsol, hogyan tudja megtartani a sarlatánságot a tudatos gondolatszervezésre való törekvés mellett.

 

Tényleg jobb, ha terelnek mások is? A líraműhely és minden olyan platform, amely lehetőséget ad arra, hogy a szárnyaikat bontogató írók visszajelzést kapjanak a szövegeikről, kiemelten hasznos a fejlődési folyamatukban. Azonban hol a határ abban, hogy hagyjuk magunkat terelni egy narratíva vagy szöveghagyomány irányába? Kopik-e a szövegek originalitása, ha mások is cincálják? Az első visszajelzések után változik meg a naivitás, ahogyan a műveinkre tekintünk. De hogy muszáj-e ennek megváltoznia, ebben nem születtett megállapodás.

                                                   

A második felolvasási kör előtt Szabó Marcell egy-egy visszajelzést adott az elhangzó versekről, kiemelte a jellegzetességeiket és összekötötte ezt egy reflektáló kérdéssel. Ezen a ponton tényleg olyanná vált az alkalom, mintha egy nyilvános líraműhelyen ülnénk.

 

Mitől lesz valami direkt kiszamíthatatlan? Sokféle irányból közelítenek a versekhez, az egészen száraz és fémes formavilágtól a pasztelles selymes képeken át a veséig hatoló érzelmekig. Márián Gábor verseiben megfigyelhető folyamatos vágások egyfajta káoszt eredményeznek, mely mégis jól körühatárolja a verset. „Egy mondatot könnyű megírni, ami a vers tételmondata, de köréépíteni egy gondolatot, már nehéz” – mondja Marián Gábor. Kiszámíthatatlanság az is, hogy gyakran olyan, mintha történetembriók lennének a versekben, akik vagy amik különös törvényeknek engedelmeskednek.

 

Az este második felében Seres Lili Hanna és Vass Norbert Horváth Veronikával beszélgettek hamarosan a FISZ gondozásában megjelenő kötetükről. Seres Lili Hanna egyik legfontosabb alkotói kérdése, mely a szerdán bemutatásra kerülő Várunk című kötetében is megjelenik, az a szinte freudi gondolat, hogy a tudat meg tudja-e zabolázni a szenvedélyt? Saját bevallása szerint hozzáállása az íráshoz nagyon érzékeny és ösztönös, de egyszerre mindent túlgondoló. A kötet ennek az ellentmondásnak a feszültségére épül.

 

Mi az a mérce, aminek alkotóként meg akarunk felelni? Szintén egy olyan kérdés, amelyet a beszélgetés alatt megpróbáltak körüljárni. Fontos tisztázni az alkotói célok között, hogy melyik a jelentősebb mozgatórugó: a megfelelni vágyás, vagy a személyes originalitás? (Vagy esetleg más?) Seres Lili Hanna ezzel kapcsolatban azt is elmondta, hogy az „alapvető hozzáállás szerint” a nőiesség egy másság az alapvető férfi dialektusban. Továbbá nehéz erről beszélni is szinte bármilyen kontextusban vagy publikus platformon, mert ha említéssel kiemeljük, máris megkülönböztetjük a női írókat. A megoldás erre talán az lenne, ha kiterjesztenénk az írói horizontokat és a nemektől, szerzőtől és referencialitástól teljesen függetlenül kezelnénk a szövegeket.

 

Vass Norbert prózakötete is a FISZ gondozásában jelenik meg hamarosan. Az Indiáncseresznye típusú köteteket millenialnak vagy legalábbis generációsnak szokás mostanában nevezni. A kötet szövegei érzékletesen mutatják be a rendszerváltást a gyerek és kiskamasz elbeszélők szemén keresztül. Azért is érdekes és felszabadító ez a perspektíva-választás, mert gyermekként még kissé vagy teljesen más hangsúllyal és értelmezési folyamatokban képződnek le a mindennapi és a nem mindennapi (értsd pl. közéleti) események. A bravúros fordulatokban gazdag, dinamikus párbeszédekre és érzékletes, rövid leírásokra épített szövegek sajátos időgépként működnek: megelevenítik a kilencvenes évek jellegzetes, sőt nagyon is szimbolikus tárgyi kultúráját, gondolkodásmódját (igen, a digitális bennszülöttek előttiekét), nyelvhasználatát – s mindezek a valóságszeletek és nyelvi effektusok valahogyan az olvasás (jelen esetben a hallgatás) során képesek megteremteni a hozzájuk való viszonyulás ironikus karakterét is.

 

Az Itt és Most Ráday utcai kulturális kuckója egy nagyon jó hangulatú közösségi hellyé kezdi kiforrni magát, januári megnyitója óta egyre több és színesebb programmal várja az érdeklődőket. A következő FISZ líraműhely időpontja például április 18. lesz.

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva