SzIF Online

Megszólítások – áprilisi erdélyi lapszemle

Minden felvezetés nélkül: számomra a hónap élményét Tompa Andrea Szelíd farkas. Kisebbség, irodalom, színház című szövege jelentette a Korunk 2019/4-es számából (ez az élmény már megvolt azok esetében, akik decemberben a BBTE karácsonyi előadásverziót hallották). A kisebbségreprezentáció módjairól beszél a művészetben, az ábrázolt másik idegenségéről és láthatóságáról, a szelíd farkas megszólításáról, ami a felhatalmazás, a törődő tekintet, a mellérendelés, a gyógyítás gesztusait feltételezi.

 

Minden felvezetés nélkül: számomra a hónap élményét Tompa Andrea Szelíd farkas. Kisebbség, irodalom, színház című szövege jelentette a Korunk 2019/4-es számából (ez az élmény már megvolt azok esetében, akik decemberben a BBTE karácsonyi előadásverziót hallották). A kisebbségreprezentáció módjairól beszél a művészetben, az ábrázolt másik idegenségéről és láthatóságáról, a szelíd farkas megszólításáról, ami a felhatalmazás (empowerment), a törődő tekintet, a mellérendelés, a gyógyítás gesztusait feltételezi. Fő példái Joseph Beuys I like America and America likes me performansza és Röhrig Géza Angyalvakond c. kötete, valamint az acoma őshonos amerikai törzs, körültekintő érvelésébe ezenfelül többek között Chimamanda Ngozi Adichie egytörténetűség (single story) fogalmát és Gayatri Chakravorty Spivak Szóra bírható-e az alárendelt? c. esszéjét is bevonja. Tompa Andrea írása felől egyértelművé válik – ha eddig nem lett volna az –, miért figyelhetünk oda azokra a problémákra, amelyeket a kolozsvári lap Indiánok, őshonos amerikaiak: nevek és kultúrák témájú lapszáma hoz közel. Layli Long Soldier és Csendes Sirály Toll néhány verse (ford. Gyukics Gábor és Jász Attila) mellett Szathmári Judit Nemzettől a nemzeti önrendelkezésig c. tanulmánya az 1961-es chicagói indián konferencia előzményeiről, kontextusairól és nézőpontjairól szól a gyarmatosítás, termináció és relokáció, új indián idealizmus, rezervátum vs. urbánus környezet, indiánprobléma vs. indiánok problémája kulcsszavak mentén; András Sándor a tlingitek hiedelemvilágáról és történeteiről tudósít, a Gyilkosság Alaszkában c. regényéhez történő dokumentálódás tanulságairól. Keszeg Anna Pokahontasz esküvője. Amerikai bennszülött motívumok a globális divatban c. tanulmánya a kulturális kisajátításra hoz példát különböző divatházak eseményeiből, a problémát abban jelölve meg, hogy a bennszülött motívumok leválasztódnak a rendeltetésszerű használatról, s nem pusztán az egyén divatiselkedése, hanem intézményes logikák és érdekek szintjén. A témához kapcsolódó írások között olvasható még Beretvás Gábor Indiánok a magyar filmvásznon című tanulmánya, Kovács Péter Zoltán kritikája Sean Teuton Native American Literature. A Very Short Introduction c. kötetéről, illetve Balázs Imre József kritikája a Medvefelhő a város felett. Észak-amerikai indián költők antológiája c. kötetről (ford. Gyukics Gábor), amely értelmezési, megközelítési támpontokat kínál az identitásirodalom, a tárgyi környezet, a mítoszok és a politikai érdekeltség vetületeinek vizsgálata felől.

 

Hozzáolvasható mindezekhez egy másik elméleti háttérből kibontakozó, az idegenséget, másságot és hasonlóságészlelést körüljáró kétrészes tanulmány-esszé aszem.info-n Vas Máté tollából Barbárok és barbárok: a másság problematikája a gyarmatosítás után címmel. Nagyobb lélegzetvételű írások még itt áprilisban: Borbély András: Az irodalom kisajátítása és Bíró Noémi: Akik felsöprik a szilánkokat: a 99% feminizmusa.

 

A Helikon áprilisi számaiban az emlékezés került előtérbe: Egyed Péterre Tamás Dénes recenziója révén, az Utunkra Demeter Zsuzsa Vallasek Dáné Mártával készült interjújában (2019/7.). A 2019/8. szám a tíz éve elhunyt Lászlóffy Aladár költő, író, műfordító, szerkesztőre emlékező oldalakon közli Széles Klára tanulmányát a Kötetben meg nem jelent versek c. gyűjteményről, annak szerkesztési elgondolásairól, néhány Lászlóffy-verset az előkészületben levő A végtelen készenlét c. kötetből, Kabdebó Lóránt A küldetéses ember labirintusa. Lászlóffy Aladár vissza és előre tekintő végrendelete c. elemzését a Dühöng a déli szél posztumusz regényről. Demeter Zsuzsa a Lászlóffyval való közvetett kapcsolat lenyomatait figyeli (Tintába csepegtetett nyomok), Király László és Szakolczay Lajos a közvetlen jelenlét néhány emlékezetes mozzanatát írják meg, továbbá Karácsonyi Zsolt és André Ferenc verseket ajánlanak Lászlóffy emlékének. Egyebek között olvashatók Veszprémi Szilveszter versei, térhez és helyhez kötött sejtések múltról, jelenről, jövőről; Borcsa Imola novellájában egy fantázgató néni mesél eseteket egy vándorgyógyítóról (A csodadoktor); Szonda Szabolcs fordításában jelentek meg Alexandru Mușina román költő alkotásai, hangnemük a csendes, virágzó almafás lemondásé; Vincze Ferenc Ajtó mögött csótány oson c. prózájában a látogatás, a másik életterébe való belépés a viszonyok rendeződésének, az intimitás lehetőségének kockázatos terepe.

 

A megszólító figyelmet méltatja a Látóban Orbán Gyöngyi Horváth Andor esszéi mint hiteles olvasati minták c. szép elemzése, az egy éve elhunyt esszéíró, műfordító, szerkesztő, egyetemi oktató írásbeli megnyilvánulásaiban, értelmezői gyakorlatában is az együtt-olvasás szituációját, a kérdező érdekeltséget emelve ki. Imre Eszter esszéje címéhez (Nevet a habkönnyű Jóisten) passzolóan habkönnyű jártassággal lépkedi körül a nevetést mint irodalmi témát a világirodalom nagyjainak jól idézhető mondataira és a hamvasi humor(m)isztikára reflektálva, Gál Andrea pedig A bölcsészkar és a város. Irodalmi műhelyek Brassóban című esettanulmánya az irodalom történéseinek, eseményeinek közösségi/közösségformáló szerepét példázza. Gueth Péter Kosong című regényrészlete egy meggyőződés nélküli lelkész sötét elmerülése azokban az életeseményekben, amelyek Jávára vezették, Szalay Zoltán A mongol c. szövege a szisztematikus agresszió és a fájdalom novellája, Hajdú Farkas-Zoltán a Csonkamagyar c. kötetből közöl áprilisi részletet. Líra terén számomra emlékezetesek Szöllősi Mátyás Szégyenlős álmokjának részei, szín- és fényhatások keretezte bomlasztó magány, a másik és a saját arc viszonyának versei, illetve Dankuly Csaba variációkból építkező Próbatételek-ciklusa. Boda Edit itt szereplő versei pedig valahogy mind azt az érzést fejezik ki, amely belesűrűsödik ebbe a sorba: „Tárgyától elszakadt, szélfútta árnyék” (Cor cordis), erős, egyedi képekkel: „fényes tehervonat az idő” (Otthonunk színes).

 

Boda Edittől a Székelyföldben is olvashatunk (egyébként több „átjáró” szereplő szokott lenni minden hónapban, most pl. Szőcs Margit, Nagy Attila stb. is több lapban jelentkezett), itt viszont versei a kiszolgáltatottság különféle szituációinak, szakaszainak töredékei. Az áprilisi lapszám Bodor Ádám Hekk másfél napja című elbeszélésével indít, majd egy 2016-os Orbán Gábor készítette interjú következik az íróval, amely a börtön és az elnyomás légköréből kiindulva a morális környezet megírásának, a diktatúra közérzetének fiktív tájba való kivetítésének módjairól, az elnyomás taktikája és a szolgaság közötti összefüggésről, a rögeszmés vidékről szól. Az áprilisi Székelyföld nagy részét Borsi-Kálmán Béla Kell egy csapat! című művének 2. része teszi ki, egy Bánffy Farkassal folytatott interjú, Péntek János méltatása Sántha Attila Bühnagy székely szótáráról, illetve Györffi Kálmán „Pályám” „emlékezete”.

 

Mielőtt elszólítanának egyéb teendők, legyen még néhány finom villanás. Az eirodalom.ro portál áprilisban feltöltött tartalmaiból ismét fordítást emelnék ki, ezúttal Ana Nikvul szerb költő, drámaíró, író verseit Fehér Illés közvetítésében – valamilyen régi tudáshoz való viszonyulás és a tárgyak, cselekvések helyének kitapogatása a személyes emlékezetben. Jelen szemle lezárásáig csak az idei harmadik Várad-számhoz jutottam, ebben sok jó írás közül például Debreczeny György térdhajtása és Gagyi Judit Eszter Háttérzaja ragadott meg; s most is olvashatunk a remek Ady-szám folytatásaként, lezárhatatlansága jeleként további Ady100-as gesztusokat, például Péter I. Zoltán összeállítását a költő utolsó napjairól és haláláról. A Művészet rovatban Vinczeffy László munkáinak szürreális-szakrális felületei (amint Szilágyi Aladár jellemzi) valósággal fogva tartják a tekintetet. Végül pedig megemlíteném, hogy megjelent a Kolozsvár, Nagyvárad és Szeged filozófiai közössége által közösen szerkesztett, évente háromszor jelentkező Kellék filozófiai folyóirat 60. (2008) száma, melynek témája: Valóság–mozdulat–gondolat. Dienes Valéria filozófiája. A lapban szereplő szövegegyüttes válogatás egy 2018-as konferencia anyagából, amely orkesztika és filozófia párbeszédbe hozását tűzte ki céljául.

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva