SzIF Online

Géczi János verse

A művészet tárgya a / fénynek kitett hely és a lakoma, / amelyre meghívtam s elvárom a / zsidó nép ott gyűlölt, itt rajongott / vezérét, a kitűnő versolvasót. / Visszhangzik bennem mindahány áldás / és minden eltelefonált halló. / Ne higgyétek, hogy bárki eljut eb- / be a paradicsomba s a lélek- / vizsgán átmegy

 

Géczi János 1954-ben született Monostorpályiban. József Attila-díjas költő, író, képzőművész, egyetemi oktató. 

 

Éden

 

Isten és szépséges istenszobrok

között élek, ahol a múlt és a

kedvenc állatom teteme bont il-

latból zászlót. A kultúra szalma-

sárga alomként alám törve, kies

nyughely,  bankszámláján gyűjti  be a

járulékát nyugger, átküldik, gyorsan,

mint orvost a szívroham esetén.

Ez az éden egyik jobb változata,

balzsamfüvet rág a tehén, holnapi

pecsenye. A művészet tárgya a

fénynek kitett hely és a lakoma,

amelyre meghívtam s elvárom a

zsidó nép ott gyűlölt, itt rajongott

vezérét, a kitűnő versolvasót.

Visszhangzik bennem mindahány áldás

és minden eltelefonált halló.

Ne higgyétek, hogy bárki eljut eb-

be a paradicsomba s a lélek-

vizsgán átmegy, hogy a trópusokat

megkereshesse az öröklétre.

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva