SzIF Online

Urbán Bálint versei

egy elfelejtett kontinens dallamain / érkezik a Kongó Király / a Guanabara-öbölbe // cupuaçu-fa koporsók / lebegnek a vízen körülötte // tetovált arcán a trópusok szomorúsága / kitátott szájából fekete ritmus ömlik / antropofág ordítása dübörög a dombokon // az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti // rikoltozó papagájok és majmok verik fel / a sikátorok húgyszagú csendjét vérszívó kolibrik köröznek / a reszkető koloniális hús körül

 

 

Urbán Bálint 1984-ben született, luzitanista irodalomár, műfordító, a brazíliai UECE oktatója.

 

 

Cittá dolorosa III.

 

Fortaleza, 1984

 

kitépett szervek lebegnek

a langyos véróceánban

 

homokba ásott holttestek a strandon

 

kiszáradt pálmafák árnyékában

 

indiángyerekek játszanak

levágott végtagokkal

 

meglékelnek egy koponyát

mint egy zöldkókuszt

 

remegő cukornádmezők között

gyarmati magányban

jön az arcnélküli Karneválisten

lábai előtt nyöszörögve hajolnak meg a kévék

nyomában az őrjöngő trópusi láz

az egyenlítő entrópiája

 

az utcákon

eldobott injekciós tűkön táncolva

kannibálok

várják a felszabadító

skizofréniát

 

az áldozat minden élőt felfal

 

mangófák lángoljatok

a feltartóztathatatlan nyárban

 

 

Rio de Janeiro, 1978

 

egy elfelejtett kontinens dallamain

érkezik a Kongó Király

a Guanabara-öbölbe

 

cupuaçu-fa koporsók

lebegnek a vízen körülötte

 

tetovált arcán a trópusok szomorúsága

kitátott szájából fekete ritmus ömlik

antropofág ordítása dübörög a dombokon

 

az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti

 

rikoltozó papagájok és majmok verik fel

a sikátorok húgyszagú csendjét

vérszívó kolibrik köröznek

a reszkető koloniális hús körül

 

a magasban sókristály és gyász

csapódik ki a kitárt kezű

betontestén

 

megdobban a gránitszív a görnyedt hátú dombon

felülről a város csak egy köpet

széttaposott mangó

gigantikus csótány

pókszabású

 

a szemétbe vájt urnákból előbújnak a rettegett arcnélküliek

hogy felzabálják a smaragdot izzadó Copacabánát

öt évszázados favela-fájdalmuk emléke

zsigerelőkéssel tér vissza beléjük

 

egy diftonguson keresztül lépni át

a feltétel nélküli rothadásba

 

kezdődik a karnevál

az utópikus test folyamatos

parúsziája

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva