SzIF Online

Tor Ulven versei

Vajna Ádám fordításában

Zölden // fekszenek ott a sáncok. / Börtönmohával / és az ágyúk patinájával. // Fekete huzat / a tenger felől. Az autóroncsokat / pedig alvajárók // nyitják fel / a fenéken, / iszapfelhőben. Megcsillan // egy sószemcse.

 

Tor Ulven (1953-1995) norvég költő, író, a második világháború utáni norvég irodalom egyik legmeghatározóbb alakja. Élete nagy részét Oslo egyik külvárosában lévő házában töltötte, amit pánikbetegsége miatt csak ritkán hagyott el.‌ 1987-ben jelent meg legkiforrottabb és legradikálisabb kötete a Det tålmodige (Türelmes), ami egyértelműen generációja egyik vezető lírikusává, és a 90-es évek környékén induló fiatal költők vezércsillagává tette. Az itt olvasható két vers is ebben a kötetben jelent meg.

 

Erőtlen kesztyűk…

 

Erőtlen kesztyűk

ölelik át

a mohás követ.

Valaki a tüzet is

 

életben

tartja

a fűtőházban.

 

A rothadó gyapjúfüggönyön át

fagyos varjúszemek

lesnek be. Az erdő története

még nem ért véget.

Hallom, milyen erővel húz

a repülőzúgás,

 

érzem, ahogy

a fakéreg görcsei arcomnak

feszülnek. Sosem tanuljuk meg

kívülről az ágak mérhetetlen

rendszerét.

 

Ezek a fák           

mégis egyszerűbbek,

mint mi.

A távolban, a tenger felől,

városi fények félőrült kódja

pislog.

 

 

Körmök és tollak…

 

Körmök és tollak

kaparása

 

elhagyatott,

izzó emléktáblákká

 

fárasztva,

 

augusztusban még

forrók a kéznek.

 

Boldogtalan

rokokóhangok

szállnak ki

a vadszőlő árnyékából, tompán

 

csattognak

a várfal mentén. Zölden

 

fekszenek ott a sáncok.

Börtönmohával

és az ágyúk patinájával.

 

Fekete huzat

a tenger felől. Az autóroncsokat

pedig alvajárók

 

nyitják fel

a fenéken,

iszapfelhőben. Megcsillan

 

egy sószemcse.

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva