SzIF Online

Szépirodalom

Szarka Károly regényrészlete

Beérnek a call centerbe, pillanatokon belül a fejére kerül a headset, kedélyesen elcseveg az első ügyféllel. Végre nem csak értékesítek, gondolja, nem egyszerűen csak eladok, hanem beszélgetek is. Élvezi, végre élvezi, vagyis próbálja élvezni, de legalábbis közel kerül valami olyasmihez, amit élvezetnek lehet nevezni. Ezt az érzést kereste, ezt az érzést kellene keresnie minden telemarketingesnek. Csend.

866_20171207121221.jpg

 

Tovább

Urbán Bálint versei

egy elfelejtett kontinens dallamain / érkezik a Kongó Király / a Guanabara-öbölbe // cupuaçu-fa koporsók / lebegnek a vízen körülötte // tetovált arcán a trópusok szomorúsága / kitátott szájából fekete ritmus ömlik / antropofág ordítása dübörög a dombokon // az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti // rikoltozó papagájok és majmok verik fel / a sikátorok húgyszagú csendjét vérszívó kolibrik köröznek / a reszkető koloniális hús körül

862_20171202124551.jpg

 

Tovább

Borbáth Péter verse

a tehetetlenség / vezetett rá, hogy végbe / megy itt, ami benned / szét a medence feszül / félálmok fájások rajtam kívül / közvetlen közelemben / tenyeremmel mit simogassak / ellen toljam a fájást / mintha tenyérrel a rengő / földet megnyugtatni hajnali kettőtől / nyolcig észre se vettem a reggelt, / az útra kilépve szaladt szét / arcon a fáradtság szélvédőn / repedésháló, 10 perc kint / kávét vizet inni aztán vissza

854_20171121212713.jpg

 

Tovább

Ashwani Kumar verse

A fogyó hold tizennegyedik / éjszakáján fölkel az asszony – / hosszú napok nászéjszakáit hálta el mostanáig / a Kő Isteneivel / (kikről mi már nem tudunk; azt se, léteznek-e még). / Végiglejt a pávatollakkal teleszórt folyóparti / lépcsőkön – a háromszemű Brahman-szellemek / hosszúkás rizslabdáit hozta magával áldozat gyanánt, / üdvözültté vetkőzik, és megmerítkezik / az esti imákat visszazengő folyóban. // Figyelmeztetett bennünket egy híres helyi énekes

848_20171113171447.jpg

 

Tovább

Tamás Dénes versei

nézem a tengert / a felfoghatatlan messzeséget / hordják a lábam elé / a hullámok // egyszer csak / a tekintetem levágja / a látóhatárt // innen / gyerekkorom fémtekenőjében / szorongok tovább (...) kezdetben nem az ige volt / hanem minden mondat / minden szó alatt / egy ugráló szívverés

846_20171111183328.jpg

 

Tovább

Géczi János verse

A művészet tárgya a / fénynek kitett hely és a lakoma, / amelyre meghívtam s elvárom a / zsidó nép ott gyűlölt, itt rajongott / vezérét, a kitűnő versolvasót. / Visszhangzik bennem mindahány áldás / és minden eltelefonált halló. / Ne higgyétek, hogy bárki eljut eb- / be a paradicsomba s a lélek- / vizsgán átmegy

845_20171109150321.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva