SzIF Online

Szépirodalom

Seres Lili Hanna versei

Lehet, hogy a plafonon van. / Vagy mindig mögötted. / Ha nem mindig épp a másik szobában. / Nem járkálhatsz egész nap, / nem kapdoshatod a fejed folyton hátra. // Nyugodj meg. Ott van. / Amikor csukott szemmel hajat mosol, / eléd áll és az arcod bámulja. / Amikor alszol, övé a lakás.

1136_20190218173015.jpg

 

Tovább

Elrendeződni milyen

Valamikor hattizenötkor értünk a reptérre, ahol az ellenőrző pontoknál csak annyit láttak belőlem, hogy hatméteres, ívelt dobással górom a táskámat a röntgenszalagra és üvöltve rohanok át a detektoros kapun, hogy hagyjanak békén, elkések, majd pedig csípőre fogott gatyában, az övemet a nyakamba vetve, kikötött cipővel rohantam át a tranziton, feldúlt ruházatban, kerülgetve a duty freeben vásároló, kijelzőket bámuló utazókat. A gépen már nem is köszöntöttek szokás szerint, kábé 180 ember nézett rosszalló tekintettel, miközben a nadrágomat balkézzel tartva magamon megtaláltam a helyemet, és a kapitány azzal a hanghordozással mondta be a naakkorindulunkot, hogy érezni lehetett benne a mögöttes tartalmat, miszerint ez a paraszt is megérkezett végre.

1135_20190217154729.jpg

 

Tovább

Lanczkor Gábor versei

Dús ornamentikájú legenda beszéli el, hogy ide temették a darabokra szaggatott parasztvezér fejét 1514-ben. Átkot üvöltött a fej; törökről nem volt szó benne. A törökök hagyták Szegeden a pirospaprikát, az árvíz pedig a tabula rasát, hová Trianon angyala a szárnya menedékében odarepíthette Erdélyből, Temesvárról a püspöki székhelyt és Kolozsvárról az egyetemet.

1134_20190214113030.jpg

 

Tovább

André Krisztina prózái

Ha valakinek volt magyarországi rokona, a nyári látogatások alkalmával a mosópor mellé, a ruhák között elrejtve, bepakolt egy, a szomszédtól másolt filmet, vagy egy István, a király lemezt, hadd örüljön az erdélyi rokon. Persze a határ előtt mindenkit ölt a gyomorideg, nehogy baj legyen belőle, de amint kiállták a sort, megmutattak majdnem mindent, és sikerült továbbgurulni, akkora sóhajtások futottak ki az illegalitást megtapasztalók száján, hogy előrébb tolta az autót egy fél centivel.

1129_20190208190301.jpg

 

Tovább

Bocsik Balázs versei

nem lámpa / fény / mellett azon törve / hogy ha bolygókon / medrek árterek / akkor testeken is / a fejét // és ha így / ujjakat / visszafele húzza / végig / első élő sejteket érint // de csak összehányt / vörösgránit felszín / nem jelent bolygót // a foszfor fényt / egy csók a másik szájat / a néhány sorok kiüresítése / versírást

1128_20190207111222.jpg

 

Tovább

Tamás Dénes regényrészlete

Még mindig teljesen tükörsima a tó, de hirtelen, mintha csak egy láthatatlan, szétnyitott tenyér gyakorolna nyomást a közepére, finoman felgyűrődik a víz széle, és nekicsapódik a part köveinek. Kotyogós hang támad fel onnan. Innen pedig minden megváltozik. Lassan vonulni, költözni kezd a víz felülete. Még nincs semmi hullámzás, csak olyan, mintha finomra őrölt drágakövek kristályait kezdené hordozni a víz. Villódzó, lágy sodródás önti el az egész felületet. Erősödhet a nyomás. Egymástól elcsúszó, hatalmas vaslapok jönnek ingásba. Majd egyszerre több helyen behorpad a tó felülete, felgyűrődik és összetörik a tükör.

1127_20190206211436.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva