SzIF Online

Szépirodalom

Soltész Béla prózái

Próbált visszaemlékezni, hogy hogyan végződött az este. A Síp utcában ittak egy helyen a Janiékkal, és mint annyiszor, most is szóba került Kata, és szégyen ide vagy oda, Robi kiborult és bőgött. Aztán volt valami szóváltás, valami ismeretlennel, még az utcára is kimentek. Verekedett volna? Volt egy kis tükör a konyhában, pont ott, ahol az emlékei alapján kereste. Belenézett.

826_20171012144507.jpg

 

Tovább

Bégányi Dániel prózája

Elhajtottak egy óriásplakát mellett, amin egy tehetségkutató döntősei vigyorogtak. A plakátot megrongálták: a sztárok bal szemét kisatírozták fekete festékkel. Robi szólásra nyitotta a száját, majd a társára nézett – Feri bá mereven nézte maga előtt az utat –, és inkább csendben maradt. Egy perc múlva megköszörülte a torkát, és megszólalt.

824_20171011101026.jpg

 

Tovább

Mezei Gábor versei

a földre majd merőlegesen / folyni kezd a mértéktelen eső. / a fémes bevonat alatt előtűnő másik parkban, / a záródó résen át, a távolság vesztével, a felszín széléig, / de messze nem önként dermedsz be pont a horizontba. / markod ívbe feszül, melletted vízszintes bemetszés. / mélyülő, egyre keskenyebb irtás feletted / az ég kősötét sávja.

821_2017100394122.jpg

 

Tovább

Dominique Meens versei

Felrepül; köröz a szakadék körül, majd alászáll, hogy újra és újra bejárja ezt a magasságot. Mindezt úgy, hogy ne hagyja el a szemem síkját; aztán eltávolodik, felrepül a széllel és eltűnik a szikla mögött, ami mellett a falu elterül. Játékát mindvégig krózással kíséri: könnyedén, de a visszhangok miatt jól hallhatóan, ütemesen ismétli; mintha a ritmikus forma adná meg képletének jelentését: kró; kró… kró, kró, kró… kró, kró; kró… kró; kró; kró

812_20170923163132.jpg

 

Tovább

Franck Fontaine verse

Szokás virágokat helyezni a sírra. Gérardmertől, a sátoros-áprilisi-tesséktessék-ünneptől, az elhunyt hamvainak lehányásáig vezető út idején mi a kert mögött játunk, láttuk a friss hajtásokat, vártuk a virágzást. Szinte teljes egészében megkerültük a tavat és a mérelle-i tornyot. Ő mögötte volt, ahogy ünnepek születnek két háború között.

811_20170923161732.jpg

 

Tovább

Hemant Divate verse

Mint nekem, a lányomnak is / vannak olykor rémálmai / fej nélküli emberekről akik / vállukon elárvult falvak / halottait cipelik / vagy tervezetlen városok tervrajzait / lengetik zászlóként / hogy föllázítsák a falut / Mindig ugyanaz, ugyanaz a táj / terül ki szőnyegként / a fejnélküliek elé / A nagyvárosok neve is ugyanaz / ugyanazok az utcák, ugyanazok az épületek, / ugyanazok a bevásárlóközpontok / uniformisban / akár a masírozó katonák

810_20170923154854.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva