SzIF Online

Próza

Nemes Z. Márió: A mozi hajnala

Edison a gyár belső szerveinek a felhasználásával vezette a helyszínre az áramot, a bélkábelek és gyomortranszformátorok kiválóan működtek. Topszit először ciános répákkal elkábították, majd Edison kisajtolta a gyárból az elektromos nedűt, miközben a filmvevő kamera a füstölögve eldőlő masszív elefánttestet zabálta tekintetével. A felvétel a filmtörténet egyik legfontosabb dokumentumává vált, és az elhagyatott gyár belső tereiben azóta is végtelenítve pörögnek a képek, mintha a mozi hajnala sose ért volna véget.

1027_20180820105449.jpg

 

Tovább

Ozsváth Zsuzsa prózái

Szóval egyszer volt, hol nem egy labirintus, más néven útvesztő, az Egyesült Királyság szívében, két óra negyvenhárom perc autópályányi útra az Egyesült Királyság eszétől, de ott most, vagyis az M40-esen komoly dugó kerekedett és képtelenség időben odaérni bárhova is. Az Egyesült Királyság szívét és eszét pedig érdemes összehangolni egy forgalomfigyelő applikáció használatával. Mert hát a mese mégiscsak az autópályán hever.

1010_20180729125156.jpg

 

Tovább

Hartay Csaba prózái

Ha mindig csak a gyerekmedencében pancsolunk, sosem jutunk tovább. Akkor már láttam, hogy ketten is úsznak felém. Egy idősebb srác, meg egy tata. Na, gondoltam, ez a tata miattam fog itt bekrepálni a Körös közepén. De nem, kiúsztak, és megkérdezték, jól vagyok-e. Eszem megáll, mintha valami baleset ért volna. Nincs semmi baja! – kiabáltak vissza anyunak. Oké, kisöreg, most szépen visszaúszunk.

965_20180508165332.jpg

 

Tovább

Szendi Nóra regényrészletei

Az a nagy felhő Budapest, most omlik össze az egész. Innentől fogva ugyanezt mondta az összes pacára. Mást nem lát, faggatta a pszichológusnő, és egy denevér alakú pacát mutatott. Ez a lebuktatás, gondolta, hogy nem is bolond, ezért azt mondta, nem lát mást. Már amúgy is unta az egészet. A végén kapott egy papírt, hogy autisztisztikus zavar, ilyenje van, és nem alkalmas katonai szolgálatra. Szerinte csak be akart vágódni nála ez a pszichológusnő.

946_20180416190824.jpg

 

Tovább

Hartay Csaba prózái

Nem láttad? Tegnap átment a városon egy piros autó, egy nyugati kocsi, egy márka! Pont a lépcsőházunk bejáratánál ücsörögtünk a fiúkkal, amikor feltűnt a menő kocsi. Mindannyian felálltunk, és elkezdtünk rohanni a főutca felé. Olyan hangja volt, hogy beszarsz. Nem ilyen Trabantpöfögés, meg Wartburgberregés, hanem mint egy versenyautó, úgy szólt. Mély és hangos volt, betöltötte az egész környéket.

944_2018040790630.jpg

 

Tovább

Szöllősi Mátyás prózája

Akkor vette csak észre, hogy a padló, ami a gyenge fényben addig nem is igazán került a látóterébe, fekete és fehér, négyzet alakú kőlapokból áll, melyek szimmetrikusan, váltva helyezkednek el a talpa alatt, mintegy meghatározva, hogyan is lépjen, ha lépni akar. Nem volt biztos abban, hogy az ajtó, ahol áll, az az ajtó-e, amin be kell kopogtatnia. Izgalom fogta el, hogy beengedik-e egyáltalán, hiszen ő – nem tudta már félresöpörni ezt az érzést – nem egészen az, akinek gondolja magát.

917_20180219111205.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva