SzIF Online

Próza

Mán-Várhegyi Réka regényrészlete

Mintha már ott toporogtak volna azt várva, hogy mikor nyernek végre bebocsátást, két sárga lepke röppen be a konferenciaterembe. Nyomukban a kert zajai. Különféle vízhangok. A locsolóé, ahogy köröz és spricceli a vizet. Nem messze egy szökőkútban is zubog a víz. Béke járja át a szívemet. Az előadót már nem hallom, gondolatban így szólok magamhoz: Réka, jó helyen vagy. Egy lehetséges valóság képei úsznak a képzeletembe. Nyári tópart, visítozó gyerekek, főtt kukorica illata. Félálomban a tóparton ülök egy fehér műanyagszékben, fölöttem szomorúfűz és ecetfa lombja hullámzik a szélben.

914_20180217193854.jpg

 

Tovább

Neszlár Sándor: Terepszemle I.

A szállásom felé egyre több kidobott fenyőfa hevert a járdán. Az egyik kupac mellett, amikor leguggoltam bekötni a cipőmet, megcsapott az ismerős fenyőillat. Letörtem egy vékony ágacskát, és egészen a kapuig morzsoltam az ujjaim között. Gyantás lett a kezem, de nem bántam. Mire felértem a bejárati ajtóhoz és elővettem a kulcscsomómat, addigra már elhatároztam, hogy ezt az első objektumot feltétlenül ALKALMASNAK fogom jelenteni.

901_20180130160902.jpg

 

Tovább

Demény Péter prózái

Ha hősnek készülne, riasztó tekinteteket vetne rám, vagy a halálmegvetést gyakorolná. Ha vallásos aktivista lenne, a bűnökről meg a túlvilágról prédikálna. A pók annyira zavarba jött, hogy előhúzta a táblát. Még sohasem kellett alkalmaznia, de elővigyázatos lévén már rég előkészítette. Szándékosan a másik irányba indult, ott akasztotta ki: A pókháló pillanatnyilag nem üzemel.

895_2018012395423.jpg

 

Tovább

Neszlár Sándor prózája

Találgatni tudtak csak, hová tűnhetett, az egész család kereste, a nagyszülők, a szülők és az unokák is; kiürítették a zsebeket, átkutatták a fiókokat, a legkisebbet beküldték az ágyak alá is, körbejárták a portát, voltak a padláson, lent a pincében, a fészerben, a megroggyant kinti budi mögött is, de sehol nem találták; a legkisebb unokának többször is el kellett magyarázni, mert ő sehogy sem bírta megérteni, hogyan tud egy slusszkulcs örökre eltűnni.

881_20180101105816.jpg

 

Tovább

Szarka Károly regényrészlete

Beérnek a call centerbe, pillanatokon belül a fejére kerül a headset, kedélyesen elcseveg az első ügyféllel. Végre nem csak értékesítek, gondolja, nem egyszerűen csak eladok, hanem beszélgetek is. Élvezi, végre élvezi, vagyis próbálja élvezni, de legalábbis közel kerül valami olyasmihez, amit élvezetnek lehet nevezni. Ezt az érzést kereste, ezt az érzést kellene keresnie minden telemarketingesnek. Csend.

866_20171207121221.jpg

 

Tovább

Soltész Béla prózái

Próbált visszaemlékezni, hogy hogyan végződött az este. A Síp utcában ittak egy helyen a Janiékkal, és mint annyiszor, most is szóba került Kata, és szégyen ide vagy oda, Robi kiborult és bőgött. Aztán volt valami szóváltás, valami ismeretlennel, még az utcára is kimentek. Verekedett volna? Volt egy kis tükör a konyhában, pont ott, ahol az emlékei alapján kereste. Belenézett.

826_20171012144507.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva