SzIF Online

Műfordítás

Rochelle Potkar verse

A szeretők, akiket hátrahagyott, nem változtak. Azok voltak, akik. Ugyanolyanok. // Mondhatni egyediek voltak, de most már szívük is összetört és megteltek gyűlölettel – a fiú iránt, aki otthagyta őket, néha épp szenvedélyes szeretkezés közben. // Gőzük sem volt, milyen ennyi életet leélni egy ilyen életben.

1064_20181022174024.jpg

 

Tovább

Sonnet Mondal verse

Egy test égett a máglyán a tenger mellett. / Egy kutya nézett engem és nyüszített. // A tűz hangjai és a hullámok nevetése közt / a tenger, mintha pletykált volna az egekkel / és az lángoló test úgy nézett ki, mint egy begyúlt szivar – / amit tajtékzó, részeg vizek mellett szívnak. // Csecsemőszellemnek éreztem magam, aki nézi saját születését.

1063_20181021162356.jpg

 

Tovább

Alfonsina Storni versei

Virágok sziromfogai, harmat fejkendője, / gyógynövények kezei, te, gyengéd dajkám, / készítsd elő nekem földlepedődet, / és a vastag, gyomos mohapaplant. // Aludni szeretnék, dajkám, tegyél az ágyba, / lámpának vezess a fejemhez / egy csillagképet, azt, amelyiket szeretnéd, / nekem jó lesz bármelyik, csak csavard le a fényét kicsit. // Most menj.

1062_20181019110009.jpg

 

Tovább

Charlotte Warsen verse

az erdő tiszta volt, azt hittem, semmi tiszta nem illik ebbe az erdőbe: az erdő mindent felvehet magába, mindent. mindenhol purhab mindenhol volt és van és erdő lesz erdő mindenhol aljnövényzet, mindenhol fejsze. az erdő clean és halk és hangosabb erdő. az erdő rátesz. arra rátesz. erdő volt már, újra fog jönni. vonuló, akaró erdő. várandó erdő. jövendő erdő. dolce erdő.

1061_20181019104343.jpg

 

Tovább

Andrei Dósa versei

egy újszülöttet tartok karjaimban, éreztem, bármely pillanatban // meginoghat a feje, haja gyér volt, fejbőre / természetellenes, az idő romlásától mentes jelenlétének / mágikus tisztasága kissé elszomorított, köztem és magam közt, // aki élt át hasonlót egy szülészet / ipari katedrális benyomású termeiben, ahol / már visszafordíthatatlan szakadék tátongott, biológiai órája // a legtisztább hullámokat küldte felém

1059_20181016124400.jpg

 

Tovább

Nataša Velikonja versei

a magány szép, különösen a városban. azt kívántam, hogy ljubljana örökké idegen város maradjon. egy város, ahol otthon vagy, hiba, ott tömegével jönnek-mennek az emberek. azon gondolkodtam, hova is menjek – egyedül. az evropát bezárta valami kapitalista. a lannál tömeg van. úgyhogy befordultam arra a beton placcra, ahol duša počkaj autója parkolt az ölj meg gyengéden című filmben. egy pillanatra most ez az én környékem.

1060_20181016130250.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva