SzIF Online

Műfordítás

Alejandra Pizarnik versei

Valaki megpróbált kinyitni valamilyen ajtót. Fájós / kezeit foglyul ejtette a baljóslatú csontok / börtöne. / Egész éjjel az új árnyékával / küszködött. A hajnal belsejében esett az eső és / könnyek kalapáltak. / A zene ártalmatlan színeket bocsát ki.

939_20180319105626.jpg

 

Tovább

Helwig Brunner versei

szétágazó közép: a pupilla fát / imitál, milyennek tűnik, a szelet, // melyben a mozgás ottfelejtett statikája, / a sok tökéletesség árnyéka vakon hajlik // üresbe. itt fészkel a szétágazás, / nagy és illanó, mint gyermekben a vágy

936_20180318145622.jpg

 

Tovább

Nora Iuga verse

gyúl a rozsda amíg betemeti és csábítgatja / a kiszolgáltatottságot ahogy gyűl a cukor / a gyümölcs ráncos bőre alatt / ahogy felhasad a hús mint egy lyukas zászló / éjjel és nappal közt történik minden / anélkül hogy bármi is történne egy örökkévalóságig / fejjel lefelé fordítva / voltaképpen ugyanaz a homok csorog / a homokóra másik felébe

926_20180228143713.jpg

 

Tovább

Kenah Cusanit versei

amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos / nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével / tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó, / amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli / halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak / (az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint / felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy / nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

905_20180206173637.jpg

 

Tovább

Sonnet Mondal versei

Meztelen hullámokkal / közösül az elme / sikolyuk víz alá merül. // Hipnotikus hatástalanság / szürkévé bűvöl engem is / a tengerig érő esőfelhők szürkéjévé. // Ellentmondó természeti hangok között / ráébredek / elmém többet nyom lelkemnél. / A lehetetlen / lehetséges. // Természet, természet – ó, nem tudom / hogy feleségnek volnál jobb / vagy csak ágyasnak.

896_20180123105540.png

 

Tovább

Ashwani Kumar verse

A fogyó hold tizennegyedik / éjszakáján fölkel az asszony – / hosszú napok nászéjszakáit hálta el mostanáig / a Kő Isteneivel / (kikről mi már nem tudunk; azt se, léteznek-e még). / Végiglejt a pávatollakkal teleszórt folyóparti / lépcsőkön – a háromszemű Brahman-szellemek / hosszúkás rizslabdáit hozta magával áldozat gyanánt, / üdvözültté vetkőzik, és megmerítkezik / az esti imákat visszazengő folyóban. // Figyelmeztetett bennünket egy híres helyi énekes

848_20171113171447.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva