SzIF Online

Műfordítás

Nataša Velikonja versei

a magány szép, különösen a városban. azt kívántam, hogy ljubljana örökké idegen város maradjon. egy város, ahol otthon vagy, hiba, ott tömegével jönnek-mennek az emberek. azon gondolkodtam, hova is menjek – egyedül. az evropát bezárta valami kapitalista. a lannál tömeg van. úgyhogy befordultam arra a beton placcra, ahol duša počkaj autója parkolt az ölj meg gyengéden című filmben. egy pillanatra most ez az én környékem.

1060_20181016130250.jpg

 

Tovább

Andrei Dósa versei

egy újszülöttet tartok karjaimban, éreztem, bármely pillanatban // meginoghat a feje, haja gyér volt, fejbőre / természetellenes, az idő romlásától mentes jelenlétének / mágikus tisztasága kissé elszomorított, köztem és magam közt, // aki élt át hasonlót egy szülészet / ipari katedrális benyomású termeiben, ahol / már visszafordíthatatlan szakadék tátongott, biológiai órája // a legtisztább hullámokat küldte felém

1059_20181016124400.jpg

 

Tovább

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

1058_20181016113037.jpg

 

Tovább

Sonnet Mondal versei

Néha bagoly bújik meg az útszéli mahagónilombban / és rám köpködi rejtjeles zsargonját / mely mégis tisztább mint a nappal kakofóniája. // Olthatatlan szomjúság les elő / riadófelhők mögül. // Tépelődéseim kiszikkasztottak / vénámból szellemet akaratot / és meghagytak engem hús-vérnek.

974_20180523184606.jpg

 

Tovább

Tor Ulven versei

Zölden // fekszenek ott a sáncok. / Börtönmohával / és az ágyúk patinájával. // Fekete huzat / a tenger felől. Az autóroncsokat / pedig alvajárók // nyitják fel / a fenéken, / iszapfelhőben. Megcsillan // egy sószemcse.

968_20180513122204.jpg

 

Tovább

Alejandra Pizarnik versei

Valaki megpróbált kinyitni valamilyen ajtót. Fájós / kezeit foglyul ejtette a baljóslatú csontok / börtöne. / Egész éjjel az új árnyékával / küszködött. A hajnal belsejében esett az eső és / könnyek kalapáltak. / A zene ártalmatlan színeket bocsát ki.

939_20180319105626.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva