SzIF Online

Interjú

Deres Kornélia a Litmusz Műhelyben

997_2018062892630.jpg

 

Tovább

Az irodalom olyan játék, mint az Adj király, katonát

Én csak itt, a VIII. kerületi Déry Miksa utcában tudom értelmezni azt a szót, hogy könyörtelenség. Ez egy civil szó, civilben pedig nem vagyok könyörtelen, épp ellenkezőleg. Nem fontos nekem, hogy feltétlenül mások orrára kössem a véleményemet a világról. Egy pszichológus azt mondaná, konfliktuskerülő vagyok. Én inkább, eufemisztikusan azt, hogy mindig fontosabb nekem a másik ember épsége – meg a magamé –, mint az úgynevezett igazság, ha van ilyen.

990_20180614160922.jpg

 

Tovább

Nem tudni, hogy ez illúzió-e vagy valóság

Minden szöveg valamennyire az emlékezetről szól. De nemcsak egy mikroközösségben továbbadott történetek vagy egy családi legendáriumnak a történetei ezek, hanem a gyógynövényeknek az alkalmazhatóságát, meg a hatóerejét is mind az emlékezet adta tovább. Vagy az emlékezet torzítja el a dolgokat. Hol végződik az emlékezet, hol kezdődik a felejtés? Az emlékezet nem az, ami megtörtént. Meg amúgy se az a lényeg, ami megtörtént, hanem az, ami marad.

989_20180613123821.jpg

 

Tovább

A líra élveboncolás, a prózánál simán mindenki szemébe tudok hazudni, hogy ez nem én vagyok

Pokolra kell menni… Azt hiszem, átlagosan szörnyű gyerekkorom volt a nagyon távoli Kádár-korszakban. Természetes, hogy ez az írásokban is leképeződik, de esetemben talán nem a tartalomban mutatkozik meg, hanem az empátiában, abban, ahogy megfigyelem a hőseimet. Persze így is valamiképpen reflektálok, ha mással nem, akkor a témaválasztással. Nem tartom fontosnak, hogy a saját életemről írjak, sőt határozottan távol is szeretném magam tartani: nem tetszene, ha a lakásajtóig lehetne követni.

988_20180612145340.jpg

 

Tovább

Budapest és Krakkó olyanok, mint egy-egy manifesztum

A rendszerváltás után nevelkedtem, és nagyon csalódott vagyok. Hittem benne, ahogy azt a szüleim sugallták, hogy minden rossz mögöttünk van már, és rám egy csodálatos, konfliktusok és háború nélküli világ vár. Most viszont olyan érzésem van, mintha minden, amit a szabadság éveiben építettünk fel, szétporladna apró darabokra.

972_20180522181741.jpg

 

Tovább

Volt olyan alkalom

Úgy érzem, annak ellenére, hogy a nézőket beengedem a saját lakásunkba és egy elég személyes élethelyzetről beszélek, meg tudjuk tartani a privát életünk határait. A táncban mint előadói és kommunikációs nyelvben szerintem az az izgalmas, hogy ami nekem konkrét és személyes, az neked lehet, hogy teljesen mást jelent. Viszont az értelmezés szabadsága okozta bizonytalanság úgy látom, sokaknak néha teher. Ilyenkor azt mondom, hogy nem feltétlenül érteni kell.

964_20180507153717.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva