Interjú

Számomra a színház elsősorban szituáció

Mindig vannak olyan írók, rendezők, színészek, dramaturgok, akik adottnak és sérthetetlennek tekintik a polgári illúziószínházként ismert gyakorlat esztétikai és intézményes kereteit, ahogy olyanok is, akik alapjaiban akarják megkérdőjelezni azt. Nem tagadom, hogy engem – ahogy általában a színházat foglalkozásszerűen látogató teatrológusokat és kritikusokat – az utóbbiak érdekelnek igazán.

772_20170715120149.jpg

 

Tovább

„Semmi se kész, amíg rá nem néztem”

Talán nem ártana előbb-utóbb különbséget tennünk a fizikai értelemben vett tárgy (élettelen objektumok) és a filozófiai, még pontosabban a fenomenológiai értelemben vett tárgy, illetve annak dologi tapasztalata között, mert véleményem szerint többek között ebben áll a még romantikus, Wordsworth-i gyökerekkel rendelkező, szubjektumkiterjesztő vers és a már klasszikus modern, Rilke-féle, dologi líra (Dinggedicht), azaz a fenomenológiai érdeklődésű tárgyiasság közti különbség.

761_20170629154142.jpg

 

Tovább

Csak azt használom fel, ami mély nyomot hagy bennem

Van, hogy előre megírok egy darabot, de olyan is előfordult már, hogy a próbák során születnek a jeleneteken. Rendezőként ez kétféle munkamódszert jelent, az utóbbinál gyakran a rendezői ötletek előrébb járnak, ezek generálnak bizonyos jeleneteket, talán több a formai megoldás ezeknél az előadásoknál. Az biztos, hogy le tudok válni a saját szövegeimről olyan értelemben, hogy nagyon is kritikus vagyok velük szemben. Fel tudom mérni, ha egy jelenettel probléma van.

753_20170621102538.jpg

 

Tovább

Élőlánc a Tűzvészkert körül

Összességében azt gondolom, hogy a köteteknek és a köteteket övező hazai figyelemnek hála elégséges háttéranyagot kaphatunk a viszonylag gördülékeny befogadáshoz. Bennem talán inkább a Heaney-kötet indított el valamiféle nyomozási ingert a több konkrét esemény, név és helyszín szerepeltetésével: sok esetben tudni akartam mire vonatkoznak. Al Bertonál indirektebb módon tűnnek fel a vonatkozási pontok, de esetében talán egy portugál olvasó is érezhet némi idegenséget poétikája miatt, de Tűzvészkertben inkább élvezni (illetve súlyos kötetről lévén szó, elszenvedni) érdemes ezt a távolságot.

737_20170530100435.jpg

 

Tovább

A középpontnak nincs további nyoma

Elkezdtem felismerni azokat a gondolatfolyamatokat, amelyeket, bizonyos lírai kontraszthatások kedvéért önkéntelenül, rutinszerűen kihagytam, vágtam, átugortam. A szöveg egyszer csak belülről megnyílt és addig ismeretlen tereket növesztett, újra és újabb üregeket, amelyeket kellő idővel egybe lehetett nyitni. Egyszerre volt nagyon klausztrofóbb és légies élmény. Az üregásás és a séta között valahol.

717_20170504145445.jpg

 

Tovább

Volt egy keresgélő időszakom

Kíváncsi voltam, hogyan zajlik Magyarországon egy bankrablás, mert szerettem volna egy olyan jelenetet, ahol ezt látjuk, ezért felvettem a kapcsolatot az ebben leginkább jártas emberrel. Találkoztunk, viszkiztünk, én kérdeztem, ő mesélt, elég sok élményét osztotta meg. De aztán ennek csak egy töredéke került be az előadásba, az is erősen fikciósítva, úgyhogy aki arra kíváncsi, hogyan kell Magyarországon bankot rabolni, az nem ebből az előadásból fogja megtudni.

707_20170420103424.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva