SzIF Online

Interjú

„ezek nem szájak és nem idézetek”

Az a kérdés inkább, hogy a konkrét szereplő mondhat-e, gondolhat-e ilyet, fölmerülhet-e ez a tudattartalom. Lehet-e olyan okos vagy rövidlátó a szereplőm, hogy ezt adjam a szájába. De, vigyázat, ahogy előbb mondtam, ezek nem szájak és nem idézetek! Amellett ezek a novellabéli házibölcsességek, még ha valamilyen értelemben furcsamód fején találják is néha a szöget, sokszor rendkívül rövidlátó bölcsességecskék, úgyhogy igencsak ijesztő őket meglátni idézetoldalakon, mondjuk barátság-kategóriában, mondjuk egy veretes Coelho-mondat mellett.

822_20171003103633.jpg

 

Tovább

Az igazsághoz van köze, s mint ilyen, manapság tényleg semmi

Mitől világszerű egy vers, és mitől versszerű egy világ. Az biztos, hogy vannak a versnek, a költészetnek piedesztáljai, a költőnek még mindig vannak ilyen transzcendens felhatalmazásai, vannak fogalmak, mint ihlet. Na, nálam ezeknek semmi köze a vershez. A vers a valósnak egyfajta (nem-filozófiai) kifejeződése. Az igazsághoz van köze, s mint ilyen, manapság tényleg semmi.

806_20170916132135.jpg

 

Tovább

Nem, nem hivatásom a vétó

A háború az a társadalom életében, mint a szakítás vagy a végleg megromlott viszony egy párkapcsolatban. Szerettem volna ezt a kettőt egymásra játszatni egy pofonegyszerű képlettel: szakítás, háborúban. Ahol egy ajtó becsukódik, ott kinyílik egy másik. A legnagyobb traumából egy társadalom/ország nem nagyon tud azonnal virágba szökkenni és optimistává válni, de ha a szerelmet vagy párkapcsolatot nézzük, ott talán ez igen is lehetséges. Valakinek, valaminek muszáj eltűnnie, elmúlnia.

805_20170914194654.jpg

 

Tovább

Számomra a színház elsősorban szituáció

Mindig vannak olyan írók, rendezők, színészek, dramaturgok, akik adottnak és sérthetetlennek tekintik a polgári illúziószínházként ismert gyakorlat esztétikai és intézményes kereteit, ahogy olyanok is, akik alapjaiban akarják megkérdőjelezni azt. Nem tagadom, hogy engem – ahogy általában a színházat foglalkozásszerűen látogató teatrológusokat és kritikusokat – az utóbbiak érdekelnek igazán.

772_20170715120149.jpg

 

Tovább

„Semmi se kész, amíg rá nem néztem”

Talán nem ártana előbb-utóbb különbséget tennünk a fizikai értelemben vett tárgy (élettelen objektumok) és a filozófiai, még pontosabban a fenomenológiai értelemben vett tárgy, illetve annak dologi tapasztalata között, mert véleményem szerint többek között ebben áll a még romantikus, Wordsworth-i gyökerekkel rendelkező, szubjektumkiterjesztő vers és a már klasszikus modern, Rilke-féle, dologi líra (Dinggedicht), azaz a fenomenológiai érdeklődésű tárgyiasság közti különbség.

761_20170629154142.jpg

 

Tovább

Csak azt használom fel, ami mély nyomot hagy bennem

Van, hogy előre megírok egy darabot, de olyan is előfordult már, hogy a próbák során születnek a jeleneteken. Rendezőként ez kétféle munkamódszert jelent, az utóbbinál gyakran a rendezői ötletek előrébb járnak, ezek generálnak bizonyos jeleneteket, talán több a formai megoldás ezeknél az előadásoknál. Az biztos, hogy le tudok válni a saját szövegeimről olyan értelemben, hogy nagyon is kritikus vagyok velük szemben. Fel tudom mérni, ha egy jelenettel probléma van.

753_20170621102538.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva