SzIF Online

Interjú

„Ne biztos vízen papírhajó”

Lírával kezdtem, azzal is folytattam. 2003-ban jelent meg az első publikációm a miskolci Új Holnapban, és azóta sokfelé. Ha prózát írtam, az vagy felkérésre történt, vagy valamilyen közös projekt keretében, de ezek ritka alkalmak voltak, és ez jól is van így. Na meg persze az értekező próza, a tanulmányok. A harmadik, készülő verseskötetemben vannak prózaversek, ahogy a natúr öntvényben is voltak. Egy novellista barátom szerint ez annak a jele, hogy elindultam a helyes úton, és úgyis a regény lesz a vége. De ez önmagában nem jele ilyesminek.

1088_2018112595336.jpg

 

Tovább

Fehér Renátó a Litmusz Műhelyben

1054_20181010164812.jpg

 

Tovább

„Osvát Ernő kávéházába szívesen visszatalálnék”

A Káli holtaknak a második kiadása készül épp, a regény szerzője azonban már a következő, nyíló ajtóra figyel. Térey Jánossal a kőszínházak monoton műsorrendjéről, Magyarország szellemi végvárainak állapotáról és a szakmájában uralkodó rossz légkörről is beszélgettünk.

1048_20181002184418.jpg

 

Tovább

Az érintettség tesz érzékennyé egy-egy életműre

Én most dolgoztam fel Várady Emese hagyatékos anyagát. Talán nem olyan sokan tudják, hogy ki volt ő: Szilágyi Domokos egyetemi szerelme, akit aztán az ötvenhatos események apropóján eltávolítottak a kolozsvári bölcsészkarról. Verseket is írt, nem túlságosan jókat, teszem hozzá, vagyis jelenleg nem tartjuk kiemelkedőnek az irodalmi munkásságát. A naplói, feljegyzései azonban olyan összetett látleletet adnak az akkori romániai viszonyokról, hogy meg kell mondjam, nehéz volt érzelmileg kívül maradni az anyag feldolgozása közben, vagyis sokat megtudhatunk egy akkori félbeszakadt értelmiségi pálya mibenlétéről.

1045_20180926103800.jpg

 

Tovább

„Egyszer a férjem gyöngéden patkánynak szólított”

Országok, nyelvek és az emberi létezés határait áthágó történetek elevenednek meg Papp-Zakor Ilka Az utolsó állatkert című második kötetében. Bár az idegenség változatai szürreális formát öltenek, mégis mélyen gyökereznek a nyelvben és az emberi természetben, amelynek megtapasztalása a szerző szerint a legfélelmetesebb a számunkra. Papp-Zakor Ilkával az új kötete kapcsán a semmi és az önáltatás között mozgó identitásról, a küszöbön álló ökológiai katasztrófáról, és a bocikám szemantikai következményeiről beszélgettünk.

1032_20180825154913.jpg

 

Tovább

Csutak Gabi a Litmusz Műhelyben

1031_20180824130828.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva