SzIF Online

Kritika, esszé

Július-augusztusi folyóiratszemle

Mindez már önmagában is igencsak érdekfeszítő és vitára hívó felvetés, de a szöveg nem az endista tradíció fukuyamai, dantói vagy vattimói remeke: nem az irodalomelmélet halálát, inkább átalakulását jelzi. Éppen ezért inkább azért érdemes elolvasni, hogy lássuk, Wellbery szerint harminc év alatt mivé lett, milyen új ágakat vagy holtágakat nemzett a nyolc elméleti megközelítés: hogy vesztette erejét és megújulási képességét a dekonstrukció, hogyan tért meg a filozófiához a hermeneutika, vagy épp milyen utódokat szült a szemiotika.

829_2017101695807.jpg

 

Tovább

Jövő, ami nincsen

A befogadót mindenekelőtt a megdöbbenés hathatja át, amennyiben a szöveg mint mindennapi (egyfajta örökségként kapott) tapasztalat referál a zsigeri félelemről, s e hatást fokozhatja a tudat, miszerint a fikció itt már-már önfelszámoló módon találkozik a valósággal: a Le ugyanis olyan társadalmi problémákat visz színre és artikulál egyszerű, hétköznapi tapasztalásként, amelyek nem a múltba, de nem is egy disztópikus jövőbe vezetik a kötet olvasóját, hanem a jelenkori Magyarországba.

827_20171013170337.jpg

 

Tovább

Az örök sínbusz dízelszagú mennyezetét ki csavarozza szét?

Ki csempészi nekünk át a véres irodalmi vágóhídról, mintha csak újságparpírba, mintha csak Magyar Szóba: Ottlik-gobelinba, Holtak Enciklopédiájába, Mahler Gustav kottáiba csomagolva a csöpögő húscafatokat, dacolva közegészségüggyel, dacolva vámszabályokkal, ki csempészi át a Kilinikakertbe, hol Dr. Géza agya, át Alsóvárosra, hol Dózsa György feje, áfamentesen ki viszi át?

803_20170913103502.jpg

 

Tovább

Június-júliusi folyóiratszemle

A százoldalas óriásblokkot három külföldi tanulmány vezeti be: Bruno Latouré és Noah Heringmané alapvetően egy-egy francia szerző (a filozófus Michel Serres és Buffon grófja) műve köré építi meglehetősen szofisztikált érvelését, Eva Horné ugyanakkor történeti jelleggel vizsgálja a klímakatasztrófákról kialakult képzeteink változását – s bár a 19. század ismertetése után nagyvonalúan egyből a 21.-re ugrik, az antropocén szakirodalmába való bevezetésnek talán ez a legalkalmasabb.

800_20170904140838.jpg

 

Tovább

Vándorló könyvespolc 18.

A könyvhét után úgy döntöttem, hogy a mostani vándorló könyvespolcról a tavalyi könyvhét kínálatának néhány kötetét emelem le, és azzal a közhelyes motívummal vezetem fel a szövegek tárgyalását, hogy milyen meglepetésszerű hatást váltanak ki utólag a kritikusban – leginkább recepciójuk tekintetében. E kései szemlézés – amely mindazonáltal korai olvasás eredménye – másik szervezőeleme pedig az, hogy a társadalmi dinamikát adresszáló szövegeikkel Makai Máté, Gál Soma és Balogh Ádám mennyire tudnak érvényes beszédmódokat felmutatni az e szempontból Sophie Hard bűvkörébe került fiatal irodalmi életben.

797_20170901141958.jpg

 

Tovább

Can’t Stop New York

Az alakok sokszor egymás szavába vágva mesélnek, vagy éppen kánonban magyaráznak. Kétségbeejtően nincsenek egyforma sorsok és egyforma szereplők, mindenkinek más a története, máskor jött el otthonról (valaki 2003-ban, mert addigra gondolta úgy, hogy ha neki igaza van arról, hogy mi lesz, hát mennie kell), de mindenki mesélni akar. Mindenki mindenképp mesélni akar arról, hogyan szökött át a határon vagy éppen milyen volt az első időszak egyetemistaként – angoltudás nélkül. A drámai, emberpróbáló történeteket megszakítják a hősies vagy éppen ironikus epizódok.

751_2017061993903.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva