SzIF Online

Kritika, esszé

Haverkodás Petőfivel

Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián formációja, a Szűcsinger idén jelentette meg első, Ennyit tudtunk segíteni című anyagát, amelyen a névadó pároson kívül Bödőcs Tibor, Kovács Krisztián és Háy János működtek közre. A cím egy lemez mellé kiadott könyvet, vagy megfordítva, egy könyv mellé kiadott lemezt takar. A sorrend nem egyértelmű, ugyanis a szövegek és a zenei anyagok egymást kiegészítve léteznek, viszonyukban nincs alárendelt fél. Olyanok, mint két bajtárs a 21. századi Magyarországon, akik együtt szenvedik el és nevetik ki a jelenkori társadalmi-közéleti jelenségeket, vagy idézik meg a magyar kultúra nagyjait. Tábortűznél írnak levelet Adynak, továbbgondolják Karinthyt, megzenésítik Háy Jánost és még sorolhatnánk.

1098_20181212220942.jpg

 

Tovább

A szegénységről máshogyan

Felütve első verseskönyvét, arra gondoltam, hogy nem a felező nyolcas teszi a népi költőt. Igaz, ő a népé, és nem kimondottan népi. Egyből közel került hozzám ez a földszagú, apás-anyás ősiség, mintha Oravecz Imre bükki és szabolcsi leágazása volna ez a líra, különösen a falu kihalt családjainak nevét leltárazó versével – pedig hajlandóságom szerint az urbánus fertályt képviselem, ám a lokalitás egy bizonyos szint fölött, bizonyos küszöbön túl mindegy nekem. Mindegy, csak üssön. Üt.

1097_20181210223548.jpg

 

Tovább

Hungarikumok ínyenc fogyasztója

Norman Jope költészete többször olyan találóan jellemzi Magyarországot, mint azoké a magyar klasszikusoké, akiket többször konkrétan vagy szubtilisan megidéz. Petőfi, Ady vagy József Attila élményeire ismerünk a versekben, de egy mai és valamivel távolítóbb, mégis empatikus, finom és pontos megfigyeléseket tevő, ugyanakkor a magyarság mibenlétét kevésbé magától értetődően kezelő, azt akaratlanul is megkérdőjelező nézőpontból. A kötetben újra élettelivé válnak a puszta, ugar, külváros képzetek, angolos humorral és kellő fanyarsággal átitatva.

1087_2018112594025.jpg

 

Tovább

Idegen alakok, idegen szólamok

A beszélni-nem-tudás egyébként visszatérő motívuma Mora szövegeinek, e jelenség kvintesszenciáját az az Abel Nema adja a Nap mint nap című regényből, aki bár tíz nyelv kitűnő beszélője, a könyvben mégis alig jut szóhoz. A szófukarság, elnémulás, hallgatás – amelyek több szövegben is megjelennek – igen pregnánsan vannak jelen a Perpetum mobile című elbeszélésben, amelyben Tom barátja sírjánál állva, megtapasztalván az elhunyt nővérének szótlanságát, fiktív dialógust folytat a nővel.

1085_20181120170620.jpg

 

Tovább

Emlékezetfolyam

Nem könnyű, nem könnyed olvasmány a Mindig más, mert korunk nem kedvez a halk szavú, csöndes művészeknek; a harsányság és megbotránkoztatás korában ez a fajta líra, mint föntebb utaltunk rá, már-már eszköztelenségével nem kelt feltűnést, de odafigyelést igényel. Távol tartja magát a patetikus stílustól, ugyanakkor elvárnánk tőle, hogy erősen prózához közelítő szabadversei jobban elemelkedjenek a hétköznapiságtól – persze az már nem Jenei Gyula lenne, alkatilag talán nem is alkalmas erre.

1067_20181026105246.jpg

 

Tovább

Kezdetben volt a Másik

Lorca drámáinak egy, a szintéziskényszer lehetséges, de korántsem szükségszerű alapjáról lemondó értelmezése az egyén széttöredezésének mind gyötrőbb és elevenebb képeit nyújthatja, összeolvashatóvá téve azokat a lírai művekkel is, amennyiben „Lorca verseinek beszélőit látszólag a saját reprezentációik iránt érzett idegenség üldözi” , azzal a megszorítással, hogy a másik megléte és a szereplő énképét, identitását egyaránt befolyásoló érzékelése a dráma sajátszerű hatáseszköze marad.

1065_20181024102006.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva