SzIF Online

Kritika, esszé

A hallgatáson túl

A regényből tehát úgy tűnik, hogy az ’50-es évek politikai berendezkedésének legitimitását és erejét a nyelv adja, a hallgatás és beszéd dinamikájának szabályozása. Az így létrejövő társadalomban a testek (emberek és állatok), anyagok, a természet és a különböző erőforrások fölötti uralmat eszmék, ideológiák nevében gyakorolják, ezért nem tudja Vilmos elmondani a szekusoknak, hogy mi a rózsa: De a rózsa, hát azt hogy mondjam el ezeknek a bőrkabátosoknak? A rózsa, elvtársak, a rózsa, magyarázom nekik.

868_20171209144751.jpg

 

Tovább

Szeptember-októberi folyóiratszemle

Ez már csak azért sem indokolt, mert az elemzett kötetek közül némelyik materiális (Király István ezer oldalt meghaladó, Havasréti József által nagyító alá vett naplója), némelyik pedig irodalmi (Tompa Andrea: Omerta) súlyával közelít Nádas memoárjához, s ha mindehhez még azt is hozzátesszük, hogy a végletekig hithű kommunista Király naplója épp ott (1956-ban) veszi kezdetét, ahol Nádas (végletekig hithű kommunistákban gazdag) memoárja abbamarad (hogy az ötvenes években, de a határ túloldalán játszódó Omerta életvilágáról ne is szóljunk), akkor világossá válik, hogy a nyilvánvaló gravitációs pontokon túl is párhuzamokban gazdag, szép íveket leíró, tudatosan összeszerkesztett számról van szó.

865_20171206114941.jpg

 

Tovább

Elkeseredett kísérletek a férfiak megdöntésére

A terhes nő tragédiája az a pont, amikor a közönség nevetése kínos kacajokba fordul át, amikor a felszabadultság eltűnik belőlünk. Ekkor vesszük észre, hogy milyen súlyos lelki sérülések maradtak elrejtve, itt kezd a főhősnő addig viszonylag józan gondolkodása fanatikus fantáziálásba átfordulni. Az élet és a halál a drámában először együtt jelenik meg: az anya átadja életét gyermekének. De ez az „egyensúly” a továbbiakban nem lesz jellemző, a bomlás különböző fázisainak leszünk szemtanúi.

855_20171122143213.jpg

 

Tovább

Kovács András Ferenc: Hazai nyalánkságok

Angyalt és ördögöt éneklő lantos. KAF, a bűvös sárkányölő. Előcsalogatja és ledöfi sztereotípiáinkat, az utolsó égig érő régi költő. Kibújik-bebújik, alteregót vált. Megijedünk, mert fölébreszt naiv álmainkból. Vajon csak vagánykodik?

833_2017102295856.jpg

 

Tovább

Július-augusztusi folyóiratszemle

Mindez már önmagában is igencsak érdekfeszítő és vitára hívó felvetés, de a szöveg nem az endista tradíció fukuyamai, dantói vagy vattimói remeke: nem az irodalomelmélet halálát, inkább átalakulását jelzi. Éppen ezért inkább azért érdemes elolvasni, hogy lássuk, Wellbery szerint harminc év alatt mivé lett, milyen új ágakat vagy holtágakat nemzett a nyolc elméleti megközelítés: hogy vesztette erejét és megújulási képességét a dekonstrukció, hogyan tért meg a filozófiához a hermeneutika, vagy épp milyen utódokat szült a szemiotika.

829_2017101695807.jpg

 

Tovább

Jövő, ami nincsen

A befogadót mindenekelőtt a megdöbbenés hathatja át, amennyiben a szöveg mint mindennapi (egyfajta örökségként kapott) tapasztalat referál a zsigeri félelemről, s e hatást fokozhatja a tudat, miszerint a fikció itt már-már önfelszámoló módon találkozik a valósággal: a Le ugyanis olyan társadalmi problémákat visz színre és artikulál egyszerű, hétköznapi tapasztalásként, amelyek nem a múltba, de nem is egy disztópikus jövőbe vezetik a kötet olvasóját, hanem a jelenkori Magyarországba.

827_20171013170337.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva