Vándorló könyvespolc 17.

A JAK-füzetek legutóbbi három verseskötetét elsősorban a vizuális megjelenés köti össze: mind a három kötet borítóját – ahogy az utóbbi idők JAK-füzeteinél már megszokhattuk – Szabó Péter tervezte, ám az egyaránt titokzatos, inkább csak egy-egy jelenetet, pillanatot sejtetni engedő borító három teljesen különböző karakter, a kortárs magyar lírához különböző irányokból közelítő szerző verseit rejti. Centrumban az ikrek, drogok, ablakok.

 

Tovább

Vándorló könyvespolc 16.

Föltűnik a háború áldozataként, mint akit akarata ellenére, kérdés nélkül soroztak be, ugyanakkor maga is bűnrészessé és elkövetővé válik. Ebben a kontextusban nagyon erős ez a mondat: „Megtettük, mert megtehettük.” Egyrészt az áldozat és az elkövető közötti határvonal mosódik el, másrészt a felelősség kérdésével minket is szembesít: vajon mi megtennénk, ha megtehetnénk? Mi is felelősek vagyunk azért, ami történt, attól, hogy nem mi követtük el közvetlenül? Ezt a szembesítést más módon is elvégzi a kötet.

Vándorló könyvespolc 16.

Tovább

Vándorló könyvespolc 15.

A lélekrostok és húsidegek versei olyan kötetet alkotnak, mely méretre karcsúnak tűnhet, ám befelé egyre csak tágul és rétegződik, olyan költészeti dimenziókba is elvezetve, ahol ritkán járnak a kortárs költők. Az olvasók számára mostantól szabad az út. „a penge még rezeg, kezdődő időtlenség”.

 

Tovább

Vándorló könyvespolc 13.

Sirbik Attila St. Euphemia című regénye szabadkai fejlődésregényként, a város underground- és művészregényeként, de részben kulcsregényként is olvasható. A cseppfolyóssá vált és a kötet különféle részeiben más-más szabályokat követő műfaji fogódzók tovább fragmentálják formailag is ezt a nyelvében, szubjektum-felépítésében, tér- és időkezelésében, egyéni politikai emlékezetében, valamint élőnyelvi megnyilatkozásában is szándékosan széttagolódó szövegkorpuszt. Egy történelmi kényszerhelyzet sajátos Sziszüphosz-mítosza a regény.

 

Tovább

Vándorló könyvespolc 14.

A választott szerzők abban közösek – és talán semmi másban –, hogy egészen eltérő megoldásokkal ugyan, de igen erőteljesen provokálnak. Hagyományt, megszokásokat. A komfortosból pedig úgy billentik ki olvasójukat, hogy maguk jól kontrolláltan képviselik saját hangjukat, biztonságos stílusérzékkel adagolják a meghökkentő show-elemeket. Figyelem, nyilvános lírai meglepetésparti!

 

Tovább

Vándorló könyvespolc 12.

Jelen kritikai áttekintésben három, a könyvfesztiválra megjelent verseskötet szerepel, melyek nem adják meg magukat könnyen az olvasónak. Mind kabai lóránt hetedik és Mezei Gábor második kötete, mind Somogyi Aranka debütálása komoly és komplex lírai teljesítmények; egyes darabjaik ugyanúgy megkövetelik az elidőzést, ahogyan a ciklusok közötti kapcsolatok, a köteteket átszövő témák és motívumok hálózatának kidolgozottsága sem bomlik ki kellő elmélyülés nélkül. Nem fogom külön részletezni a három kötet közötti kapcsolatokat, de reménykedem abban, hogy a szövegemből nyilvánvalóvá válik, milyen tematikus és retorikai újragondolásokra vállalkoznak az említett szerzők – előirányzom: sikerrel teszik ezt.

 

Tovább