SzIF Online

Színházi Figyelő

Én. Anya.

A hajléktalan nő és a narrátor szavai reflektálnak egymásra, transzcendentális és filozófiai távlatokba nyúlnak, Tihamér pedig a földön marad, az életét keresi; és épp nem akar meghalni egy be nem fizetett bírság miatt. Az időrendet, a történetet és a szerepeket elbizonytalanító irónia megnehezíti az olvasó, és még inkább a néző helyzetét, hogy a hétköznapi értelemben vett tragédiát észrevehesse Znajkay Zsófia színdarabjában, pedig Tihamér, álmában és éberen igazán nagy elszántsággal keresi a nagy, végső alakításhoz illő helyzeteket: csak egyik sem elég jó neki.

923_20180226161303.jpg

 

Tovább

Az írás kegyetlen bosszúja

Egy sötét pincébe vagyunk bezárva, ahol a feljebbvalónk kénye kedve szerint játszadozhat velünk? És a játékot mindig az vezeti, akinél a több információ, az összetettebb összefüggések felismerése van? A nagy fordulat azonban csak később jön, amikor kiderül az előadás végére, hogy nem annál van az igazi hatalom, akinél addig gondoltuk, és nem is az az igazi hatalom, amit hittünk.

918_20180220123006.jpg

 

Tovább

Befelé dúsítottam a karaktereket

Ha valami nagyon trendi, az hamar elmúlik. Egy színházi előadás sokkal tovább él, mint egy trend. Ha az ember nagyon trendi, akkor abszolút előfordul, hogy kimegy alóla a trend, és ott áll egy előadással, ami trendi volt tegnapelőtt, szerintem az értékállás felé kell menni. Más szempontból viszont érdemes trendinek lenni, kortárs regényeket, meséket feldolgozni, amiket sokan olvasnak most.

873_20171220114901.jpg

 

Tovább

Elkeseredett kísérletek a férfiak megdöntésére

A terhes nő tragédiája az a pont, amikor a közönség nevetése kínos kacajokba fordul át, amikor a felszabadultság eltűnik belőlünk. Ekkor vesszük észre, hogy milyen súlyos lelki sérülések maradtak elrejtve, itt kezd a főhősnő addig viszonylag józan gondolkodása fanatikus fantáziálásba átfordulni. Az élet és a halál a drámában először együtt jelenik meg: az anya átadja életét gyermekének. De ez az „egyensúly” a továbbiakban nem lesz jellemző, a bomlás különböző fázisainak leszünk szemtanúi.

855_20171122143213.jpg

 

Tovább

Can’t Stop New York

Az alakok sokszor egymás szavába vágva mesélnek, vagy éppen kánonban magyaráznak. Kétségbeejtően nincsenek egyforma sorsok és egyforma szereplők, mindenkinek más a története, máskor jött el otthonról (valaki 2003-ban, mert addigra gondolta úgy, hogy ha neki igaza van arról, hogy mi lesz, hát mennie kell), de mindenki mesélni akar. Mindenki mindenképp mesélni akar arról, hogyan szökött át a határon vagy éppen milyen volt az első időszak egyetemistaként – angoltudás nélkül. A drámai, emberpróbáló történeteket megszakítják a hősies vagy éppen ironikus epizódok.

751_2017061993903.jpg

 

Tovább

Én Prométheuszra gondoltam

Budapest. Eötvös József Gimnázium. Harmadik emelet. 305-ös terem. Április. Esős nap. Én Prométheuszra gondoltam. A papíron részvételi slam színház áll, közvetlenül a cím alatt. Megmagyarázhatatlan ez a három szó, így, egyik a másik után. Külön-külön még lehetséges értelmezni, de egybeolvasva… Felhúzza az ember a szemöldökét. Mi fán terem a slam poetry? A Bohócok a Láthatáron Csoport előadásából ez kiderül. Előbb-utóbb.

746_20170614134030.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva