SzIF Online

Terepszemle

Neszlár Sándor: Terepszemle 10.

Régen járhatott a lakásban, mert eléggé áporodott volt a levegő, a folyosón cipők és ruhák voltak ledobálva, de közel sem volt akkora rendetlenség, mint amilyen például a Herceg szobájában szokott lenni, Anita, úgy ahogy volt, ruhástól leroskadt a kanapéra, és becsukta a szemét, azt hittem egyből el is alszik. Már éppen meg akartam volna fordulni, és kiosonni, amikor megszólalt: Várj még, ne menj el! Hozz nekem egy kis vizet, csak egy pohárral! – mondta könyörgő hangon. Nem a színpadon vagy, nem kell előadnod magad, anélkül is értem! – válaszoltam.

1070_20181031190336.jpg

 

Tovább

Neszlár Sándor: Terepszemle 9.

A történet vagy inkább tanmese arról szólt, hogyan szelídítik meg az elefántokat, a lényeg, hogy kiskorukban egy erős kötelet kötnek a lábukra, amit hiába próbálnak elszakítani, nem tudnak, sokáig kísérleteznek a szabadulással, de egy idő után belátják, hogy a kötél erősebb náluk, később hiába nőnek meg és lesznek sokkal erősebbek, elég őket a régi módon kikötni, mert eszükbe se fog jutni, hogy akár el is szakíthatnák. Mi ebből a tanulság? – kérdezte a Herceg. A tanulság az, hogy ne legyél elefánt! – nevette el magát az apja.

1049_20181003105200.jpg

 

Tovább

Neszlár Sándor: Terepszemle 8.

A következő megállónál a mellettem álló nő, az utolsó pillanatban, leugrott a villamosról, mintha csak menekülne, egyből odakaptam a fejem Flamma irányába, de ő éppen a táskájában kotorászott valami után, újból megtöröltem az arcomat, bármit megadtam volna egy zsebkendőért, jobb híján a pólómmal töröltem le az izzadságomat. Amikor a villamos ráfordult a hídra Flamma felállt, és odalépett az első ajtóhoz, majd megnyomta a leszállásjelző gombot.

1034_20180901161037.jpg

 

Tovább

Neszlár Sándor: Terepszemle 7.

Elindultam újra a zenekar felé, és megint rácsodálkoztam a tömegre, voltak, akik kártyáztak, két lány szappanbuborékokat fújt, láttam egy leláncolt grillsütőt, gyerekeket, akik krétával egy nagy nyulat rajzoltak, zsonglőrök tüzes buzogányokat dobáltak, egy tornász lány pedig kézen állva járkált a sínek között, a több száz ember beszéde pedig kellemes duruzsolássá változott, és beleolvadt az estébe. A három lány és a fiú már nem voltak ott.

1012_20180731150545.jpg

 

Tovább

Neszlár Sándor: Terepszemle 6.

Egy benzinkút mellett kötöttem ki, ahonnan már látni lehetett a Gyárat az út túloldalán, az ablakai ki voltak törve. Lassan indultam el felé, közben az futott át az agyamon, hogy ennek az épületnek aztán végképp semmi értelme sincs, vagyis egyáltalán nem illett abba az elméletembe, amely szerint mindegyik objektumnak a Herceghez kéne kapcsolódnia. Titkon abban reménykedtem, hogy utólag majd, egyik pillanatról a másikra, mint amikor egy sötét szobában felkapcsolják a villanyt, minden egyértelmű lesz számomra.

999_20180630155549.jpg

 

Tovább

Neszlár Sándor: Terepszemle 5.

Egy szál bugyiban volt, a melleit eltakarva szaladt ki a szobából. Ez most mi? – kérdeztem, miközben éreztem, hogy még jobban lüktetni kezdett a fejem. Egy kis utólagos karácsonyi ajándék, de ahogy elnézem magát, nem nagyon volt ereje kibontani! Nekem ebből elegem van! – mondtam és fel akartam kelni az ágyból, de a férfi visszanyomott, aztán füttyentett egyet, mire két vállas férfi sietett be a szobába, és megálltak az ajtó előtt. Ha jól tudjuk, maga bizalmas viszonyt ápol Maximiliánnal.

981_20180531162603.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva