SzIF Online

+SZIF

Állni ódon városkapukban

Egymásba úsznak a gondolatok: a fennköltre rímel a póri, a félszegre a bátor, az általánosra a személyes, a lelket emelőre a szégyellni való, közelre a távol, és rímhelyzetbe kerül az idegennyelvű (nem véletlenül román, latin vagy német) szó a magyarral. A protokollnak a rímhívója annak, hogy romolnak. A világ, a közös és a személyes világunk visszavonhatósága fölötti mély döbbenet, a feltámadás reményének megkérdőjelezettsége, az örömök felejthetősége, omolhatósága – mindez bizonyosságok után jajveszékel. Isten kell.

1093_20181202180126.jpg

 

Tovább

A mellékszereplők sorozata

Egy igazi prequel vagyis előzménytörténet nem is tehet mást, minthogy aláveti magát annak a történetnek, amelynek előzményéül szolgál. De ez az alávetettség, még ha koncepcionális szinten erős kötöttséget is jelent, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az eredeti történet minden jellemzőjét tekintve újra kell termelnie, csak éppen a történet szüzséje szempontjából egy korábbi időpontban kell felvennie a fonalat. A Gilligan–Gould alkotópáros is jóval többet tett annál, mint hogy a Breaking Bad farvizén vitorláztassa el a Better Call Sault évadról-évadra.

1081_20181111112706.jpg

 

Tovább

Mozart és Bartók, Bécs és Kolozsvár

Hol, melyik pontján akasszam belé a csáklyát? Amikor irodalmi, nem pedig filozófiai nemzetnek mondjuk magunkat, rögtön ezt a hagyományvonalat skicceljük föl; a hosszúvers korunk szellemi klímáját sugározza, társadalmi problémáit avatja poétikai problémákká. Miközben persze, ahogy az amerikai újhistoristák rámutattak, a történelem és a diskurzus egymást kölcsönösen feltételezik; a hosszúvers önbeteljesítő jóslatként behatol a valóság szövetébe, objektiválódik. Így ha a szoros olvasat módszerét követjük, vizsgálódásainkba kell vonnunk az eszmetörténetet. Ha az irodalomtörténeti panorámába helyezzük a hosszúverseket, a legcsiszoltabb elméleti fogódzókat is oda kell nyújtanunk melléjük.

1079_20181109185243.jpg

 

Tovább

Gondolatok Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című verséről és annak szavalatairól

A kasztrált éneke viszont nem saját érzelmeit fejezi ki, hanem inkább csak bizonyos emóciókat akar felkelteni a hallgatóságban. Mintha erre utalna Kányádi versének következő passzusa: Mit szólhat isten amikor / heréltek zengik az ő dicsőségét / csupa semleges hang neutrum / neutrum neutru-u-um. Azonban Kányádi versében ez egyértelműen veszteségként könyvelhető el. A „neutrum”-ban egyrészt az énekes testének megcsonkítása, másrészt hangjának elveszett index mentis-jellege is belehallható. De figyelemreméltó a szavalat hanghordozása is, ugyanis Kányádi az idézet utolsó sorában énekelni kezd.

1078_20181108111249.jpg

 

Tovább

Töprengés a mondás lehetőségein

A mondásszerűség át is vezet arra a jellegzetességre, amely ebben az éppen aktuális olvasatomban a leginkább felkeltette a figyelmemet: egy bizonyos, tágabban / pontatlanabbul értett performatív–performáló jelleg, amely a motívum–téma–kompozíció–ritmus szerves összejátszásának néhány ízületét képezi. Nagy vonalakban történő, ötletszerű leltározása következik néhány, részemről rácsodálkozást kiváltó mozzanatnak, igyekezve megmutatni azt, hogy a szerkesztés, asszociáció és egyidejűség mellett, illetve pontosabban ezekkel együtt egy-egy megoldás performanciaszerűsége, a szövegelemek egymást életre hívó, létrehozó képességei a sűrítésen túl a költemény kinyilatkoztatás jellegét mélyítik.

1077_20181107135310.jpg

 

Tovább

„szóródik folyton porlódik”

Kibontakozik egy lenyűgöző avantgarde jellegű mozaikos montázsvers és szimfonikus (polifonikus) zenei struktúrájú költemény – s az összetett nyelvi alakzatok ritmikus feszültségében a drámai küzdelemvers, a látomásos példázatvers és a végső egzisztenciális kérdéseket faggató gondolati-filozofikus poéma. (...) Szabófalva nevének jelképes értelmét nyilván nem érzékelheti egy külföldi olvasó. Különleges és tanulságos, ahogyan például a mű három angolra fordítója igyekszik megbirkózni e problémával.

1076_20181105170641.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva