SzIF Online

+SZIF

Prófécia helyett lázálom

Igaz, a bibliai próféták (ha nem is produceri, hanem isteni sugallatra, de) vállalkoztak arra, hogy megjósolják a jövőt, de ezek nagy része is többnyire fél lábbal az aktuális jelenben, fél lábbal az Isten által sugalmazott jövőben állva beszélt arról, mit tartogatnak az eljövendő napok. Az HBO és a BBC koprodukciójában megvalósult, eddig mindössze hat epizódból álló különös apokalipszise, az Évek alatt (Years and Years, 2019–) is a jövőről regél, egy ószövetségi próféta magabiztosságával, de egy kártyavető jós hitelességével. Az Évek alatt egy olyan disztópikus rémtörténet, amelynek látszólag semmilyen más funkciója nincs, minthogy igazolja: a béke évei elmúlóban vannak.

1208_20190819111949.jpg

 

Tovább

Egy nagy történet vége

Akinek még hozzávetőleges fogalma sincs arról, mi az a Trónok harca, annak azt is nagyon nehézkes lenne elmagyarázni, hogy miért is volt fontos a Trónok harca a ’10-es évek globális szórakoztatóiparának szemszögéből sőt, nem is lenne érdemes, mert az a valaki nem a jelenkor fogyasztói társadalmának a tagja. Nem is neki írok, hanem azoknak, akik immáron visszavonhatatlanul érdekeltté váltak abban a világot behálózó, nagy történetmesélő gyárkomplexum termékeinek befogadásában, amely egyre nagyobb teljesítménnyel köhögi ki magából a bonyolultabbnál bonyolultabb sorozatokat. Ők tudják talán a legjobban, hogy a Trónok harca után kicsit minden más lesz, hiszen új közös témák után kell nézni, valahogy úgy, ahogyan Jockey Ewing és Cliff Barnes után is így kellett tenni a ’90-es évek Magyarországán.

1184_2019060990053.jpg

 

Tovább

Harc a jó ügyért?

Felvetődik a kérdés: a Diane védelmében, ez a remekül megírt, gazdag témavilággal és bátor felvetéssekkel dolgozó sorozat azzal, hogy maga is a post-truth világ részévé vált olyan igazságok állításával, amelyekről senki sem lehet episztemológiai értelemben meggyőződve, nem vált-e visszafordíthatatlanul és radikálisan valami mássá, mint ami eredetileg volt, pusztán azért, mert a valóságfelfogása, a valós idejű politikai reflexió és a fikciós tér játékszabályai egybemosódnak?

1166_20190502135842.jpg

 

Tovább

Halottak napja – mindig

A harangszó időbelisége, elválva metonimikus hordozójától, nem az én elvesztésével, hanem annak felejtésével kapcsolódik össze, azonban a variatív ismétlés formulájában a fordítás már a megszólított felejtésébe alapvetően másként lép be. Amíg a megszólítás a harangszót is a felejtéssel rokonítja, addig a megszólított hasonlatában az már az elvesztés, a veszteség (verloren) viszonyában jelenik meg. Éppen akkor, amikor a nyelv távozik a beszélőtől, átalakul a visszatérésben.

1162_20190422160043.jpg

 

Tovább

macht nichts mondta

A megszólított léte ily módon egy olyan jövő felől nyer értelmet, amely nem egyszerűen a halállal, hanem a szubjektivitás totális pusztulásával, a végességből a – koszorúba fontság által figurált – végtelenbe való átmenettel esik egybe (Befonnak egyszer téged is / valami pompás koszorúba). A végesből a végtelenbe, az ismerősből az idegenbe való átmenet egy fenomenológiai világ megsemmisüléseként azonosítható.

1161_20190421193131.jpg

 

Tovább

Szabófalvától San Franciscóig

Hogyan lehet egy nagy verssel foglalkozni? Mindig vissza-vissza térve, rapszodikusan, nekidurálódva, átfogóan és végiggyalulva, ide-oda lapozgatva, ugrálva, lázasan gondolkodva, kijegyzetelve ezt, azt, mindig mást, hátulra, valahova mélyre az agyba raktározva belőle darabokat, az egész derengését. Képeket lapozva, kérdezve, állítva. Ülve, fekve. Napfénnyel szemben. Nem mondom, hogy így, ahogy én tettem, csak így is talán. Sose legyünk egyedül halottak napján. Legalább ez a vers legyen mindig velünk.

1152_20190327102021.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva