SzIF Online

Költészet

Purosz Leonidasz verse

Érted, mi a problémám? Nem vagyok meg- / kerülhetetlen. Nem alkotom – díszítem a tájat. / A saját határaimhoz érkeztem, kiismertem a / fegyvertáram, és mégis nulláról indulok, mert / a siker nem cél, hanem szükséges minimum. / A közönség primitív, de csalhatatlan indikátor: / a közepest a rossztól nem tudja megkülönböztetni, / túl- és alulértékel, ám mindig felismeri a zsenit. / A kör bezárult: van inspirációm és hangom.

986_20180604190846.jpg

 

Tovább

Horváth Benji verse

és hogy mi nő ki a vérből / és mért folyik és szárad el / és mit nem akartunk ilyen komolyan gondolni / és az a csöves néni / aki a múltkor a Sora előtt öntözte / egy flakon ásványvízzel / a betoncserepekben az üres téli földet

980_20180530114539.jpg

 

Tovább

Papp Attila Zsolt versei

Így: társasházak, vörös tégla, köd / kívül-belül, nyomunkban loholnak / a Tower szürke oroszlánjai / végig a Temze alatt, alagút- / rendszerek bonyolult átjáróin / túl: a földi radarok nem jelzik / őket többé, ez is csak halott ügy, / nyomuk veszett, mindennek nyoma vész / egyszer – amiben élsz, az a hazád. / És pontosan itt fordulhat vissza / a parkon át a Baker Street felé

973_20180523125400.jpg

 

Tovább

Demény Péter versei

De hát te is csak más / képeken vagy boldog, / mondhatná a lyányom. // Igen, de…, kezdeném, / aztán nem folytatnám mégsem, / minden mentség lenne / csak, önárulás. // Vásár úgyis az egész, / miféle mélységből kiáltok / kihez, nem tudom.

971_2018052194057.jpg

 

Tovább

Nagy Kata verse

A kilökődött vérdarabokat megsütötték / a kórházi dolgozóknak, ezalatt én / sírtam, pulzáltam és éltem. // Amíg az itteni idő helyi szokását figyeltem, / a vérlemezcsillagok vonulását belső szemhéjamon, / téged, a gyémántszkafanderes babát / kilopott egy koporsószolga, a fiatal anyaszív.

963_20180506164912.jpg

 

Tovább

Koman Zsombor versei

Vontatott hideg van. / Gyufa tüzénél melegszik a kanóc, / merengő árnyéka a viaszra fintorog. / Sikátornak tűnik a fasor / végén a láthatár. // Ferdén hinti a fagyos talajra fényporát a Nap. / Ujjaim elszáradt krizántémokkal babrálnak. // Rekedt-halk gondolatokkal perelek.

932_20180308110953.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva