SzIF Online

Költészet

Urbán Bálint versei

egy elfelejtett kontinens dallamain / érkezik a Kongó Király / a Guanabara-öbölbe // cupuaçu-fa koporsók / lebegnek a vízen körülötte // tetovált arcán a trópusok szomorúsága / kitátott szájából fekete ritmus ömlik / antropofág ordítása dübörög a dombokon // az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti // rikoltozó papagájok és majmok verik fel / a sikátorok húgyszagú csendjét vérszívó kolibrik köröznek / a reszkető koloniális hús körül

862_20171202124551.jpg

 

Tovább

Borbáth Péter verse

a tehetetlenség / vezetett rá, hogy végbe / megy itt, ami benned / szét a medence feszül / félálmok fájások rajtam kívül / közvetlen közelemben / tenyeremmel mit simogassak / ellen toljam a fájást / mintha tenyérrel a rengő / földet megnyugtatni hajnali kettőtől / nyolcig észre se vettem a reggelt, / az útra kilépve szaladt szét / arcon a fáradtság szélvédőn / repedésháló, 10 perc kint / kávét vizet inni aztán vissza

854_20171121212713.jpg

 

Tovább

Géczi János verse

A művészet tárgya a / fénynek kitett hely és a lakoma, / amelyre meghívtam s elvárom a / zsidó nép ott gyűlölt, itt rajongott / vezérét, a kitűnő versolvasót. / Visszhangzik bennem mindahány áldás / és minden eltelefonált halló. / Ne higgyétek, hogy bárki eljut eb- / be a paradicsomba s a lélek- / vizsgán átmegy

845_20171109150321.jpg

 

Tovább

Demény Péter verse

Egy nap jöttek valami hölgyek, / frissen vasalt volt, jóképű, olyan, / amilyennek megszerettem egykor, hogy / száradt volna le a szívem, akkor meg / azért vert meg, hogy / miért hívtam őket, pedig / én nem is hívtam. // Már nem jajgatok, ez / az én bosszúm, bármilyen / nevetséges is.

841_20171102153459.jpg

 

Tovább

Fenyvesi Orsolya verse

Raptorok / az első emlősök által vetett fák árnyékában, / ahol felegyenesedik az én, / az olvasó. // Először van az érzés, majd a sziget. / A szárazföld, mint az énből kitüremkedő / értelem. Így lehetett Kezdetben is, / egy kezdetben / elviselhetetlennek tűnő érzéssel, // amit nem volt elég kimondani, / amiről írni kellett.

839_20171102143100.jpg

 

Tovább

Puskás Dániel versei

Nyolc nap múlva eljött ismét. / Bejött hozzánk, pedig az ajtó zárva volt. / Miért higgyem el, hogy nem kísértet, / nem csak bomlott elménk űz csúf játékot velünk? // Add ide ujjadat, és bocsásd oldalamba, / és nem leszel hitetlen, / szólt hozzám, és szelíden megfogta kezem, / vezette, mint a vakokat szokták, / mikor kezükbe adják botjukat.

835_20171024125311.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva