Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Posta Marianna versei

Nem tudom, honnan jött, van-e akcentusa, / túl szép a szája ahhoz, hogy másra is figyeljek. / Nem zavarok, mondja mindig, amikor elnézést kérek / az alkalmatlankodásért. Nem vagyok alkalmatlan, / és ebbe beleremeg a mellkasom is. / Éjszakánként nyitva hagyom az ablakot, mert ő is / nyitva hagyja, átrendeztem a hálószobát

Bővebben ...

Élő Csenge verse

évek óta nem láttalak, mert már nem létezel. / párszor arra sétálok, benézek a boltba, / átfutok a téren, hátha még ott dolgozol. / anyádra gondolok, meg a dombra a házatok előtt. / anyád hangjára gondolok, meg az előszoba tükörre. / évek óta nem láttalak, a soha többé úgy tűnik, teljesült. // tegnap láttalak. / többször körbe néztél, mintha nem tudnád az utat

Bővebben ...

Szén Benjámin verse

A homlokomra ül egy holló, / a szemhéjam alá fészkel a szorongás: / „Két vadállat párzik a párás templomkertben, / mindkettő hím”, ugye nem én vagyok a gyenge? / A kutyáktól fél csak a húsom, / májammal rokon a gránát, / sosem akarom látni / Verdun laktanyáját.

Bővebben ...

Helmeczi Attila prózái

Szabó Károly adóhivatali ügyintézőt kupán vágta a tulajdon állólámpája. Bár akaratlanul, de ezzel megmentette őt a biztos szomjhaláltól, ugyanis a fejbekólintás nélkül sose jutott volna eszébe a magába zuhant negyvenes agglegénynek, hogy vizet töltsön. Károly sokáig csak jegyzetelt és elmélkedett. A történéseket pontosan, rubrikákba rendezve dokumentálta, ha nem volt kéznél számítógép, hát egy jegyzetfüzetbe, ha az sem, akkor a fejébe, melyben nem is volt más csak egy gondosan oszlopokra és sorokra felosztott fekete-fehér táblázat.

Bővebben ...

Kevevári Édua prózái

Jóleső vigyorral konstatálta, hogy összehozta a csodás nyelvtani elemekkel vegyített összevisszaságot. Ennek örömére előkapta újra a tasakot és visszaeső függők tekintetével két nem túl keskeny csíkot kitöltött belőle a műszerfalra. Zsebéből kitornászta a Főnöktől kapott 10000-esek egyikét, majd, ahogy egyszer az egyik beszállítójától, vagyis dizájnerétől látta, kecses kis hengerré összecsavarta a pénzt, és az orrlyukába illesztette azt. Na, csókám ez a cucc végre keményen beüt!

Bővebben ...

Kormos Nikolett prózája

Azt, hogy ma nem csak én éreztem a riadalmat. A metrószél a sálam alá menekült. Egy gázolajos vágyról hozott hírt, sötét vágyról. Nem ugrottam, már nem szabad. Már rég felfogtam, mi veszteség, mi nem volt soha az enyém, de most már fogják a kezem, életemben először, szorosan, (nagyon szorosan) fogják a kezem.

Bővebben ...