Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Antal Andrea prózái

Zuhanás közben belesett az ablakokon. Szánakozva nézte a tévé előtt ülőket, egyúttal undorodott is a sekélyes, üres életüktől. Burkot látott körülöttük, ami nem megvédi, hanem kirekeszti őket a világból. Ő élni akart. Büszkeség töltötte el, mert szabadnak érezte magát. Aztán megnyílt alatta a föld.

Bővebben ...

Hajós Eszter prózái

A Nap jött szembe, pedig nem is felé indult. Mindenütt csak a fénye látszott. Sárga, nem fehér. Azt hitte, sivatag van. Nem az volt. Nap volt, végtelen. Nem kell mondani semmit.

Bővebben ...

Storno Milán prózája

Miközben a felvágott kódját pötyögi, megakad a tekintetem a körmein. Egytől egyig mályva színűek és csillámpor zizeg rajtuk. Lehet, nem is csillámpor, hanem kis vakuk.

Bővebben ...

Kispál Dániel verse

Mielőtt még arcodat és nevedet / keretbe foglalhatta volna föld és kő, / begyepesedett falak között / egy fölbomlott erkölcsi nyelvezet alá vetették a tetteid.

Bővebben ...

Bodnár Barbara versei

Bárki várjon, bárki haladjon, / az új rend térképrajzolókat hív. / Ezer apró lábtopogás csendes tervezésében / a földdé visszaszületők / észrevétlenül félrekerülnek az útból – / ki, a bolyváros mögé.

Bővebben ...

Miklós Norbert versei

a vég felé rohanni / a legnagyobb izgalom, / hisz nem tudhatod, mikor érsz a célba. / ha odaérsz, / tudni fogod. / eljön tehát majd az idő, / mikor a tökéletesség nyugalmával / hunyod le a szemed, / de addig csak álmodj tovább

Bővebben ...