Hiába csak pár kilométer volt / hátra hazáig, én még szerettem volna / mesélni az utasoknak a mátrai / üdülőházak rendszeréről, / vagy kedvenc halpiacomról, / ahová ma korallsügérek érkeztek.

Először a leveleket felejtettük el, / és tovább álmodtuk a telet, / a telet, mely csókokkal döfködte / a hóba zuhant piros fát

nem merek lélegezni / mert félek hogy a légcsatornákban / indulatsejtek születnek és orrlyukaimban / apró fogak rágják cafatokká a beáramló szelet

Parányi szavak óriásfenyők lábánál. / Összezúzott kopoltyú a gyerekszobában. / Zúzódás előszele a testen.

Elhallgatott hegyvidékek ösvényeiről / tekintek vissza rád, ahogy távoli tájakra szokás. / Mert minden szépnek lelke távolság / és nincs nálad messzebb.

A telepet behálózó térfigyelő rendszer felvételei használhatatlanok voltak. Homályos emberek látszottak rajtuk, akik homályos embereket vertek. Ennyit mindenki tudott a kamerák nélkül is - Nemes András rövidprózái