Érzem a várost. Rejtve.
- Részletek
Ozsváth Zsuzsa a Gyújtópont - Nagyvárad versszimpóziumról
Reméljük, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete – zárta le Tasnádi-Sáhy Péter az Gyújtópont elnevezésű, Fiatal Írók Szövetsége és az Élő Várad Mozgalom kerekasztal-beszélgetését és Nagyvárad versszimpóziumát szeptember 23-án, szombat délután a Darvas-La Roche Házban. A szervezők reményei szerint ezt az alkalmat még több közös beszélgetés fogja követni 2018 folyamán, többek között egy Zudor János Nagyvárad-verseit fókuszba helyező költészeti szimpózium.
A mostani találkozón az Élő Váradot Bíró Árpád Levente képviselte, a FISZ-t pedig Szőllőssy Balázs és Hyross Ferenc. Ez azért jó, mert végre Nagyváradra is ráfordul a szpotlájt és vissza is tükrözi azt. Fontos, hogy a Darvas-házban ücsörögvén, a full szecesszió pátoszával átitatódva a külső falak rohadását se felejtsük el, mert a költészet is nagyjából így működik. Hogy beszélünk a dolgokról.
Tasnádi-Sáhy Péter frissen végzett színházrendező, a Várad folyóirat szerkesztője a beszélgetés moderátora/terelőjeként olyan zavarba ejtő alapkérdéssel kezd, hogy mi az irodalom, mik a kortárs irodalom fő szövegszervező témái és technikái, a városlíra tematikaként meghatározó-e napjainkban. Tehát, ha ez most egy Wikipédia szócikk lenne, nagyjából a következőket tudnánk meg. Íme. Szőllőssy: nem definiálni kell, hanem kommunikálni egymással. Nem az irodalmi kánon a fontos. Hyross: az irodalom lehetőség a kreativitásra és több mint a belső (lelki) történések szublimálása. Bátran kell írni, az „elég jól” nem lehet cél. Bíró: az Élő Várad ki akarja vinni az irodalmat a térbe, ezzel kísérletezik. Tasnády-Sáhy: kortárs kultúrát kell építeni. A kultúra közösség nélkül nem működik, fel kell tárni Nagyvárad irodalmi reprezentációit.
Aztán a klasszikus filozofálós felütést követően a résztvevők végre verset is olvasnak maguktól és egy-egy általuk választott nagyváradi kötődésű költőtől (Ady Endre, Gellért Sándor, Horváth Imre, Kinde Annamária, Nagyálmos Ildikó, Páskándi Géza, Zudor János). Szőllőssy város-rétegződéseket feszeget a Bugge Wesseltoft-koncertek közötti évek summázásával. (Azt mondja, egyébként jó kis jazz zene.) A városrétegek témája egy szép asszociációs folyamatot indít be. Hyross szerint a város nagyon jó játszótér irodalomcsináláshoz. A standard irodalmi közeget ki lehet nyitni, a diverzitást pedig ki kell használni. Fel is olvassa egy szövegét. Tasnády-Sáhynak erről eszébe jut saját versideálja: olyan szöveg, mely személyességében univerzális távlatokban is értelmezhető. Ezzel amúgy nagyjából mindenki egyetért, és rá is térnek az irodalmi közeg minőségének feszegetésére. Szőllőssy a „szabadság kis köreit” említi, és a gondolatmenet eljut odáig, hogy irodalmat csinálni, irodalmi közegben létezni amolyan alternatív valóság/menedék. Külön is kiemeli, hogy a menedék-szerepet a 20. század második felében Nagyváradon nem az irodalmi artikulációkban, hanem a neoavantgárd képzőművészeti projektekben látja (pl. nagyváradi 35-ös Műhely). Tasnády-Sáhy marad az univerzalitásnál, azt mondja, az irodalomban a személy univerzális személy, mint például Ady Endre verseinek lírai énje. Sőt maga az Ady-imágó, az Ady-márka, mint Nagyvárad elsődleges, primer irodalmi fogódzója.
Ezek után Bíró Árpád beszélt egy kicsit az Élő Várad munkásságáról: különböző műnemek konvergenciájáról van szó, az irodalom a színház, a tánc, a zene együttesében történő átlényegüléséről. Majd irodalmi kutatásaiba engedett bepillantást: a Holnap antológiák szerzőinek nyelvszemléleti különbségeiről beszélt, az ezekből a különbségekből kinyerhető eltérő Nagyvárad olvasási alakzatokat ajánlva fel a jelenlévőknek. A miniszemináriumot követően jelentették be a résztvevők, hogy 2018. márciusában Zudor János nagyváradi költő munkássága előtt szeretnének tisztelegni.
