Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Herczeg Ákos

Olvasópróba

Rock & Read: kritikus és kortárs címmel indult március 22-én a Fiatal Írók Szövetsége és a Járom Kulturális Egyesület által támogatott debreceni kortárs irodalmi beszélgetéssorozat, amelynek első állomásán Szabó T. Anna frissen megjelent, a Magvető Kiadó által publikált novelláskötete, a Törésteszt került górcső alá. A beszélgetést Lapis József irodalomtörténész, szerkesztő vezette, a témában megszólaló kritikusokként pedig Balajthy Ágnes, Bódi Katalin és Uri Dénes Mihály vettek részt, akik – válaszaikból ítélve – napokig élesíthették körmeiket a szerző új kötetén.

 

Lapis József a kritikusi elvárások és ízlések felmérése érdekében először az általuk legjobbnak ítélt kortárs irodalmi alkotásokról kérdezte a meghívottakat. A kritikusok szinte egyöntetűen Tompa Andrea 2013-as Fejtől s lábtól című vaskos regényét nevezték meg etalonként, de felbukkant kedvencként a ’80-as évek posztmodern prózájának egyik alapműve, Nádas Pétertől az Emlékiratok könyve, valamint (az ifjúsági irodalom újabb fejleményei közül) Kemény Zsófi 2015-ben napvilágot látott Én még sosem című ifjúsági regénye. Uri Dénes ennek kapcsán el is árulja, kevés pozitív hangvételű kritikát írt az utóbbi években, bár jelennek meg sikeres művek, véleménye szerint az olvasóközösség nincs elkényeztetve kimagaslóan magas teljesítményű prózai alkotásokkal.

Az elmúlt évek legjobb termésein való tűnődés után Lapis József a beszélgetés választott témája, a Törésteszt felé terelte a beszélgetőpartnereket. A moderátor kérdéseire adott válaszokból megtudtuk, hogy Szabó T. Anna  női sorsgyűjteményként is aposztrofálható, rövid, 2-3-4 oldalas novelláit, tárcáit a Nők Lapjában örvendetes módon megjelenő szépirodalomhoz érzik közelállónak. Véleményük szerint a Törésteszt darabjai leginkább a Karafiáth Orsolya és Tóth Krisztina által képviselt írásművészettel rokoníthatók leginkább. Míg azonban az említett szerzők többnyire erős kompozíciós elgondolásokat érvényesítenek az egymásba kapcsolódó szövegek tematikus, motivikus és textuális szintjein, Szabó T. Anna novelláinak, tárcáinak leginkább a téma szerinti összecsengés, valamint a hívószóként funkcionáló közkeletű metaforák és toposzok adnak egyfajta áttűnő ívet. Bódi Katalin szerint a traumák kimondásának terapikus jellege által a kötet némileg rokonítható Singer Magdolna gyászterapeuta Asszonyok álmában síró babák című interjúgyűjteményével is, amelyben gyermeküket elveszített szülők szólalnak meg.

Szabó T. Anna női sorsokat vet papírra, különböző nőtípusokat jelenít meg, amelyekben a „közös metszet” a tragikus szál: a női élet árnyoldalának megmutatása, a kezdeti boldog állapotból a válsághelyzetbe jutás útja, a nő mint áldozat szerepének kiélesítése, párkapcsolatban elfoglalt helyének megjelenítése. Ez azonban – ahogyan arra kritikusaink is rámutattak – mintha kevésnek bizonyulna, a nagyvonalú rendezői elv és a kompozíció hiánya furcsa kapcsolatnélküliséget teremt, noha olykor felvillan az a groteszk beszédmód is, amely akár a megjelenített női diskurzus pellengérre állításaként is funkcionálva különös, friss ízt ad a Töréstesztnek. A résztvevők nem hallgatták el azt a tapasztalatukat sem, hogy a negyvenkilenc novellából, tárcából álló kötet komoly színvonal-ingadozást mutat. Balajthy Ágnes erre reflektálva elárulta, hogy a Hogy történjen valami című rövidke írás „lehet nem is utálom, csak szimplán unom” zárósora ironikus módon valójában a saját olvasási tapasztalatát adta vissza.

A kritikusok egyetértettek abban, hogy a férfi karakterek ábrázolása sematikusabb, statikusabb, a szókészletük esetlegesebb, a történetekben felhalmozott klisék várható mederbe terelik a kötetet, hiteltelenné teszik a történeteket, ahogyan a tragikum egymásra halmozása is. A megrázó elemek túlhajszolása veszélyezteti e próza teljesítőképességét, a melodráma felé mozdítva el a szövegek modalitását. Uri Dénes szerint ugyanakkor a fájdalom és a pozitív testi tapasztalat túlesztetizáló kísérletei igazán a „versmondatokból” álló tárcák esetében tudnak megfelelően működni, a prózai szövegek köznapi kontextusában nem képesek a valódi érzelmek közvetítésére.

A megannyi pozitív és negatív érv, kritika elhangzása mellett a mű létjogosultságát a már kötet címében is megfogalmazott „funkcióban” látják, a kockázatvállalásban, a novelláskötet tesztszerűségében, amelynek végeredménye ugyan nem nyűgözte le teljes mértékben a beszélgetés résztvevőit, remélhetőleg azonban nem is okozott törést bennük.

 

Szilágyi Szilvia 1993-ban született Székelyhídon, a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskolájának hallgatója.