Hírlevél feliratkozás

Keresés

Megint žižeg rád Visegrád!

Egy nélkülözéssel és várakozással töltött év után a mogyoróhegyi kemping július 20-tól 24-ig ismét befogadja a fiatal írókat, költőket és kritikusokat, legyenek akár zsengék, akár tapasztaltak – a tavalyi apokaliptikus utolsó napi felolvasóest némiképp módosult csatakiáltása szerint ismét zsizseg ránk a FISZ Tábor. Ismerős arcok, új műhelyvezetők, neonszínű háttér előtt pózoló erdei kabalaállatok, és természetesen az elmaradhatatlan Mogyoróhegy-fíling, ami már érkezéskor beszivárog az ember bőre alá.

 

(galéria nyílik - Horváth Győző felvételei)

 

A hivatalos becsekkolásról szokásunkhoz híven késünk, de még időben elcsípjük az eligazítást – faházak a helyükön, könyvek, innivaló és zsíros kenyér a bejárattól balra, a lelkes szervezők csapata változatlan. Szirák Péter személyében a kritikaműhely is megújul, idén a negatív kritikában rejlő lehetőségek kerülnek fókuszba.

 

Az első pódiumbeszélgetés idejét a hiány alakítja – a nagyon titkos vendég, aki a hírek szerint örömmel vállalta a felkérést, alig egy hete elköltözött, de szeretnénk azt hinni, átadta magát az égi harmóniáknak. Esterházy Péterre felolvasásokkal emlékezünk – Korpa Tamás konferálja fel azokat, akik vállalták, hogy egy hosszabb-rövidebb, népszerű vagy kevésbé ismert szövegrészek felolvasásának segítségével kísérletet tesznek EP megidézésére. »Korszakolás. – „Citálok, tehát vagyok.” – Na, ennek vége.« – hangzik a megállapítás, ami a valóság húsába vág. Olvasnak magyarul, lengyelül és törökül, legtöbben a Harmonia Caelestisből, a hangulatkeltésnek szánt aláfestő zene azonban akaratlanul csökkenti a gondosan kiválasztott részletek keltette feszültséget. A múlt idő használata egyelőre megszokhatatlan.

 

A vacsorát ledolgozandó a hagyományokhoz híven sípályafoci következik, ezúttal trikós és mez nélküli fiúk csapata mérkőzik meg, olykor még ezt a megkülönböztetést figyelembe véve is nehezen meghatározható összetételben, egy-egy igen tehetséges lánnyal kiegészülve. Szőllőssy Balázs, az időközben visszavonult kapus bekiált a pályára, hogy „Van fröccs!”, ám ez az információ nem befolyásolja a játék dinamikáját, az eredmény végül a 3:1 a jólöltözött csapat javára.

 

A nap hátralevő részében a könyvbemutatóké a főszerep: először Szekeres Nikoletta beszélget két friss FISZ-könyvessel, Purosz Leonidasszal A városnak meg kell épülnie című verseskönyve, és Lanczkor Gáborral Nem élhetsz odabent című tanulmánykötete apropóján. Purosz Leonidasz elmondja, hogy épülő városa lehet akár konkrétan értelmezhető is, de a mögöttes jelentéseket nem szívesen fedné fel. Megtévesztő lehet a fülszöveg sugalmazása, mely szerint csak egyetlen nő, Anna áll a versek középpontjában – ő az, aki elindítja ugyan a belső építkezést, de a költő egy ponton túl a lány nélkül is megpróbálja működtetni építményét. A motívumok közül kiemelkedik még a kamaszkor, így kiolvasható egy felnövéstörténet, ami végig követi, hogyan változik és konstruálódik újra az identitás. Érdekes adalék lehet a generációs olvasatok szempontjából az, hogy Purosz a kortárs átlagánál emészthetőbbnek tartja saját szövegeit.

 

Lanczkor Gábor új könyvében ekphraszisz-esettanulmányait gyűjtötte össze, amely összefügg Vissza Londonba című 2008-as, a National Gallery-ban és a Tate-ben kiállított képekre írott verseivel. Lanczkor lehetőleg versciklusokkal akart foglalkozni, amelyet a magyar költészetben általában beleolvasztanak a kötetek szerkezetébe, ezért egyebek mellett Somlyó György, Kassák Lajos és Tandori Dezső ekphraszisz-ciklusainak szenteli figyelmét. A néző és a kép közti viszony kialakítása során igyekszik elmozdulni a hagyománytól, a kötetének másik fontos vállalása pedig kettős függelékében rejlik: az egyik a Krusovszky Dénessel közösen fordított Jonh Ashbery-vers, amely a kötet címét is ihlette, valamint a borítón is szereplő Kopasz Tamás-képek.

 

Panda átkötő zenei blokkját követően a FISZ és a Jelenkor közös, Horizontok című világirodalmi sorozatának első négy kötetét ismertetik egymást faggatva a szerkesztők. Urbán Bálint João Tordo Memory Hotel című könyve kapcsán kiemeli, hogy a regény egyszerre portugál, mégis kozmopolita – megpróbál elszakadni azoktól az irodalmi hagyományoktól, amik meghatározták a luzitán irodalmat, és az újhullámos tendenciát követve nemzetközi tematikákkal foglalkoznak. Zelei Dávid Samanta Schweblin Reményvesztett nők című rövidpróza-kötetéből a Latin-Amerika mágikus realista jellegét, prózanyelvének tömörségét és meglepően negatív világképét hangsúlyozza. Lesi Zoltántól megtudjuk, hogy az ír Seamus Heany Élőlánc című verseskötete a szerző agyvérzése után született, mégis egyik legjelentősebb művének tekintik, a fordítás pedig azért is érdekes, mert öt fordító együttes munkája révén jött létre. Izsó Zita a cseh Petr Hruška Mondom neked címmel megjelent lírakötetete kapcsán elmondja, ez tulajdonképpen két kötetből áll össze: egyrészt Hruška verseit, függelékként pedig a költő és a fordító versjátékából született szövegeket tartalmazza. A kötetek közti üdeségről Ubán Bálint gondoskodik a korábbi évekből megszokott, utánozhatatlanul kerítésszaggató trashperfromansz kíséretében.

 

Az est hátralévő részében a žižegéshez számos lemezlovas, kutya és erdei rovar is hozzájárul, a ’80-as és ’90-es évek diszkózenéi, úgy tűnik, megalapozzák az idei hangulatot. 

 

Fehér Dorottya