Jókaival kézen fogva

Részletek

Az már a programfüzet végigpörgetése után is sejthető volt, hogy élete során Jókai Mór alaposan „feltérképezte” a főváros ingatlanjait, albérleteit, szálláshelyeit, mielőtt végre lakástulajdonossá vált volna. Az első állomás, ahol a sétálók elcsendesedtek a Schiller-ház (Dohány utca 16.) volt. A hely pikantériáját adja, hogy 1847-ben itt bérelt lakást Jókai a Petőfi házaspárral, valamint hogy itt szövegezték meg a 12 pontot.  A rövid ismertetőt Górász Péter felolvasása zárta: Jókai Mór egyik édesanyjához írt leveléből megtudhattuk az ifjú író benyomásait új szállásáról, értesülhettünk a korábban neki küldött befőttek dicséretéről, nem mellesleg „fültanúi” lehettünk azoknak a passzusoknak, amelyekben Jókai ezüst étkészletért folyamodik felmenőjéhez.

Utunkat ezután a Rákóczi út felé vettük, ahol a mai Uránia helyén állt egykori bérházban lakott Jókai Mór feleségével, Laborfalvi Rózával. Az első emeleti, 12 szobás lakásban – ez szintén különös fejlemény – korábban Blaháné élt. Itteni tartózkodásuk alatt kellett Jókainak megválnia saját politikai napilapjától, A Hontól.

Sétánkat a Bródy Sándor utcában (korábban Főherceg Sándor utca) folytattuk. A Rákóczi úti házat Laborfalvi Róza kívánságára hagyta el a házaspár. Miután Laborfalvi unokája – akit saját lányaként nevelt – felvételt nyert a müncheni festőakadémiára és a bajor városba költözött, a grandiózus lak belakhatatlanná vált Jókaiék számára. Új főhadiszállásukat egy kisebb lakásban, a Bródy Sándor utca 36-ban ütötték fel. Felesége halála után az ekkorra már Jókai által örökbefogadott Jókai Róza tanácsára költöztek a Bródy Sándor utca 19-be. Róza elhivatottan igyekezett enyhíteni Jókai gyászát, ennek érdekében társaságokat szervezett, fiatal írókat, költőket, festőket hívott magukhoz. Érdekesség, hogy szintén a Bródy utcában (a babonás 13. szám alatt) élt a 19. század egyik meghatározó (nem mellesleg Jókaival ellenséges viszonyban lévő) irodalomtörténész, Gyulai Pál. Gyulai különös emberi természetéről Mészáros Márton mesélt az egybegyűlteknek.

Utunk innen a Nemzeti Múzeumhoz vezetetett, ahol Skordai Anna adott elő Jókai és a Múzeum közti kapcsolódási pontokról: az intézmény előcsarnokában ravatalozták fel a nagy írót, aki korábban, a szintén itt felravatalozott Kossuth Lajos felett mondott temetési beszédet.

Nem szabadulhatunk – jelezték a szervezők – a Bródy Sándor utca (Jókaiék kontextusában megtartó és egyszerre száműző) bűvköréből! Ma a nyolcadik számot viselő épület az Olasz Kultúrintézetnek ad otthont.1865 és 1902 között az Ybl Miklós által tervezett épületben működött az ideiglenes országház, ahol a képviselői tisztséget nyert Jókai gyakran megfordult. Az Olasz Kultúrintézet jóvoltából be is mehettünk az épületbe, ahol az előcsarnokot és a dísztermet nézhettük meg.

Mindezek után a Múzeum körút felé vettük az irányt, ahol Jókai édesanyjának nagynénje, Szűcs Zsófia kegyeiből élt a házaspár. Szűcs Zsófia nem csak a szállással segítette Jókaiékat, de Jókai édesanyját is próbálta kiengesztelni, aki fia Laborfalvi Rózával kötött házasságát ellenezte.

Pár házzal arrébb, a Magyar utca 7. belső udvarán újabb pihenőt tartottunk, ugyanis itt egy második emeleti hétszobás ingatlanbna élt a Jókai család. Jókai Mór ebben a lakásban írta a Politikai divatok és Az új földesúr című műveit, és itt indította A Hont.

Az utolsó megálló a Károlyi kert sarkán álló épület, a Henszlmann Imre utca 4. volt, más néven a „Hotel Jókai”, ahogy Jókai becézte. A frissen épült ház megvásárolásával vált az író először háztulajdonossá. Az első emeleten lakott a család, a többi lakást pedig kiadták. Hansági Ágnestől megtudtuk, hogy a kiadás, és főként a lakbér beszedése nem volt Jókai erőssége, egyszer előfordult az is, hogy a lakó, mivel fizetni nem tudott, éjjel az ablakon át kihordva ingóságait lépett meg.

Olyan utcákon jártunk, és olyan házakról hallhattunk történeteket, amelyek mellett naponta elmegyünk, ám nem gondolunk arra, hogy egy 100-200 éves háznak milyen rétegzett története és bonyolult hagyományszerkezete lehet. A hétköznapokban ritkán jutnak eszünkbe olyan kérdések mint hogy, vajon ki lakhatott a Bródy Sándor utca élénksárga házának első emeletén? Ki sétálhatott a Palotanegyed kockakövein, ahol ma a mi lábunk jár? A sétán résztvevők két órára azzal foglalkoztak, hogy értékeljék a belváros történelmét, és ne csak funkcionális szempontból gondoljanak az épületek és járdák kacskaringós hálózatára, hanem úgy is, mint a múlt lenyomatai. A séta során gondolatban visszautaztunk az 1800-as évek Budapestjére, Pest-Budájára, de a bőröndöket húzó turisták, a felújítások zaja, az autók kipufogógáza intőn emlékeztetett, hogy a jelenből szemléljük a múltat.