Beszámoló az első Nemzetközi Balkáni Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Konferenciáról

Részletek

(galéria nyílik)

2016. május 4-7. között rendezték meg az első Nemzetközi Balkáni Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Konferenciát Törökország legnyugatibb nagyvárosában, a görög-bolgár-török határnál fekvő Edirnében (magyar nevén Drinápolyban). A konferencia rögtön egyik első sajátossága, hogy a balkáni régió részének tekintette Görögországot, Romániát és Magyarországot is. Ezt a konferencia kijelölt témái alapján lehetett leszűrni, ugyanis a balkáni országok gyerekirodalma mellett, a fenti országok is a konferencia témáját képezték, kiegészülve természetesen a török irodalommal.

Az Isztambuli Magyar Intézet eleget téve a felkérésnek a Károli Gáspár Református Egyetem gyermek- és ifjúsági irodalmi szakképzésén oktató Szekeres Nikolettát, valamint Tsík Sándort hívta meg a konferenciára. Ők nemcsak teoretikus, hanem a szakmában aktívan résztvevő szakemberek is, akiknek elméleti tudását tehát a gyakorlat is alátámasztja. Szekeres Nikoletta egyéb munkái miatt sajnos nem tudta vállalni a felkérést, ezért jövőbe tekintő szándékkal a szakképzés első évfolyamának egyik végzett diákját, azaz jómagamat, Tarr Ferencet delegálta maga helyett. Így tehát az Isztambuli Magyar Intézet támogatásával ketten utaztunk a konferenciára, ahol az Intézet munkatársával, Sipos Áronnal kiegészülve hárman képviseltük hazánkat.

A konferencia szervezője, a viszonylag új, 1982-ben alapított Trakya Egyetem igazán kitett magáért. A török vendégszeretetet igazolandó mind az elszállásolás, mind a konferencia mellékprogramjai nagyvonalúak és megtisztelőek voltak. Némiképp elterelve a figyelmet magáról a konferenciáról, ami bár fontos és nagyszabású célokat fogalmazott meg, a szakmai eszmecsere lehetősége sajnos mégis több sebből vérzett. A 3 napos konferencia programfüzetében összesen 57 szekciót számoltam meg. Több idősávban is előfordult, hogy akár 7 szekció is futott párhuzamosan, ahol átlagosan 3-4 előadó működött közre. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 200 előadót vonultatott fel a konferencia, ami magában hordozza a rossz előadók szerepeltetésének a lehetőségét. Az előadók nagy része török nyelven adott elő, szinkrontolmácsolás nélkül, török irodalomtörténeti témákról, az 57 szekcióból 11-nek volt csak angol címe. Így a konferencia nagy része eleve el volt zárva előlünk, de sajnos a nemzetközi előadások befogadását is nagyban nehezítette a tény, miszerint vállaltan sokszor maga az előadó sem tudott angolul. Leginkább arra szorítkozott ilyenkor az előadás, hogy az illető felolvasta korábban angolra fordított szövegét, esetenként magát a szöveget kivetítve, vagy még csak azt sem.

A nemzetközi előadások közül érdemes beszámolni egy, a Szarajevói Egyetem Angol Tanszékén tanító professzorasszony előadásáról, aki a boszniai gyerekkönyvpiacot mutatta be röviden. Arról beszélt, hogy Boszniában nincsenek csak gyerekkönyvekkel foglalkozó kiadók, hanem összesen két kiadó profiljába illeszthető be a gyerek- és ifjúsági irodalom termékeinek publikálása. Egyiknél összesen 10 cím jelent meg az elmúlt 5 évben ebben a kategóriában, – ez az összes megjelent könyvének mindösszesen 10 %-át jelenti –, míg a másik, nagyobbik kiadó 200 címet jelentetett meg 5 év alatt, – ami könyvtermésének 20 %-át adja. Mivel szegény országról van szó, ezért az átlagos példányszám, amivel egy könyv megjelenik, pusztán 300-500 példány. Éppen ezért nagy szerepet játszanak a könyvbemutatókhoz kapcsolódó programok, amik sokszor az egyetlen lehetőséget jelentik, hogy gyerekek kortárs irodalommal találkozzanak. Magyarországhoz hasonlóan a könyvtáraknak ugyanis sajnos nincs megfelelő keretük a kortárs irodalom beszerzésére, ezért gyakorlatilag az teljesen a kiadókra hárul mint feladat.

Mindezek fényében különösen megtisztelő volt, hogy a középső nap kiemelt előadói pozícióját egy macedón professzorral kiegészülve éppen mi, magyarok kaptuk. Sipos Áron magyar turkológusokról adott elő török nyelven, amit érezhetően értékelt a közönség. Tsík Sándor, a Csimota Kiadó szerkesztőjeként a kiadónál megjelenő könyvek tematikájáról, kihívásairól beszélt gazdagon illusztrált előadásában (az előadás szövegét Csányi Dóra, a kiadó főszerkesztője írta), amely egyben a gyerekirodalmi könyvkiadás számos általános kérdését is érintette (tabu témák kérdése, kortárs illusztrációk szerepe, stb.). Ráadásul előadásán túl a kiadó könyveit a közönség szemre is vételezhette az előtérben, ami láthatóan nagy érdeklődést váltott ki. Úgy éreztük hálás volt a publikum, hogy az elméletet a gyakorlatban is kézbe vehette. Jómagam a magyar gyerek- és ifjúsági irodalom elmúlt 20 évének trendjeiről beszéltem szabad szóban, mondandómat egy prezivel erősítve. Az előadás jó szakmai visszhangot váltott ki, többen megkerestek utána kérdéseikkel, pozitív visszajelzéseikkel, melynek köszönhetően például meghívást kaptam Koszovóba is. Bár a tolmácsolással voltak némi egyeztetésbeli nehézségeink, mégis a sok, fiatal, főleg egyetemistákból álló hallgatóság talán gazdagodott valamivel a magyar előadóknak köszönhetően.

Úgy vélem, ez a konferencia minden szakmai hiányossága ellenére összességében fontos kezdeményezés volt. Egyrészt izolált, gyerekirodalommal foglalkozó tudományos műhelyek szereztek tudomást egymásról. Másrészt lehetőséget adott a kapcsolatfelvételre, bizonyos általános tendenciák összehasonlítására. Mindezek függvényében remélhető, hogy lesz folytatás, ahol mindezeknek még több terep nyílik és ahol a Károli Egyetem, mint a gyermek- és ifjúsági irodalom tudásközpontja még nagyobb erőkkel képviseltetheti majd magát.