Péntek 13-ai kertelés Térey Jánossal

Részletek

(E. Póik Márta felvétele)

A művelődési központ teltházas emeleti termében elsőként Korpa Tamás köszöntötte Térey Jánost, a tanácskozás résztvevőit: Balajthy Ágnest, Harmath Artemiszt, Lapis Józsefet, és a vámospércsi illetve Debrecenből érkező közönséget, majd Ménes Andrea, Vámospércs város polgármestere, a rendezvény fővédnöke nyitotta meg a délutáni programot. Ménes Andrea elmondta, nagy öröm számára és a város számára is egy József Attila- és Babérkoszorú-díjas költőt vendégül látni, reméli, hogy ezentúl a település – az eddigi képzőművészeti rendezvények és kiállítások mellett – egyre több szépirodalmi programnak adhat otthont.

Az első verselemző előadást Balajthy Ágnes irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének oktatója tartotta meg. Elmélyült referátumában kiemelte milyen fontos szerepe van Térey János életművében az irodalmi topográfiának, a hely emlékezetének. Tézisét, miszerint rendkívül sokrétű lehet egy-egy adott helynek rendelt versszöveg olvasása, s így a Zártkert című versé is, szemléletesen argumentálta és illusztrálta – közérthetően, ám irodalmárok számára is rendkívül izgalmasan. 

Harmath Artemisz irodalomtörténész, kritikus a vers közös újraolvasására csábította a közönséget. Az etikai tájvers fogalmát segítségül hívva közelített a költeményhez, arra a kérdésre keresve a választ, hogy a topográfia jelenléte egy versben hogyan válthat ki etikai válaszokat az olvasóból az olvasás során. Majd a különféle emlékezettípusokat emelte ki, amely egy sajátságos magyar tájvershez járul hozzá. A személyes-családi, a felekezeti és a nemzeti emlékezet mellett megképződik egyfajta „dupla memória”, mivel a helyszín is rögzít valamilyen tudást és a helyszínről való megemlékezés, az írott szöveg is kulturális tartalmakat rögzít. Ezeket az állításait a szöveg példáival támasztja alá, mindenki számára kiosztott jegyzete pedig a közönségnek vizuálisan is segít a vers körül megképződő értelmezési lehetőségek megismerésében.

Lapis József irodalomtörténész, kritikus, az Alföld folyóirat szerkesztője Babits Mihály A gazda bekeríti házát című versének társaságában olvassa a Térey-szöveget. Összehasonlító elemzése kitér arra, hogy Babits gazdája kerít, bekeríti a múltat, a régit, a jelent, az otthont, de bekeríti a jövőt is, s így a tavaly és a ma válik a jövővé, mert nem tud más áthatolni a kerítés lécein. Térey versének azonban a zártság csak a nevében él, mégis ez masszívabb zártságnak bizonyul, mint Babits léckatonái. Itt nincs mit őrizni, a tárgyi emlékek eltűntek, de a fogalmak megmaradtak. A múlt ott van belül abban, aki beszél. Babitsnál a kerítés, a tárgyi védelem jelenti, a jelét annak, hogy „még vagyok”, Téreynél viszont a nyelvben és fogalmainkban élő semmivé vált birtok jelöli azt, „aki voltam”.

Kis szünet után a megjelent közönség végre megismerkedhetett a Zártkert szerzőjével is. Térey Jánost helyi kötődéséről is kérdezte Korpa Tamás, aki a beszélgetést egy időben lineárisan futó mederben tartotta, Térey egy-egy életszakaszát, helyzetét egy-egy kötetével összekötve. A szerző elmondta, hogy a Vers Szimpózium előtt kilátogattak a családja tulajdonában lévő Báthori kerti földterületre. A kert mostani állapota sajátos viszonyban van a gyerekként megélttel, hiszen első élményei egy viszonylag idős akácfákkal benőtt térhez kötődnek, amelyeket idővel kivágtak, s most, sok idő elteltével ismét hódít az „alig-alig fa”, mintha a kivágott akácos fiatalkora tért volna vissza. Drámai számára ez a változás. Az esemény előtt kilátogatva összességében úgy érezte, mintha először látná ezt a (vers)helyszínt. Az egykori pajta beomlott, maradványait összehordták, majd bekerítették. Tehát az, amiről a vers beszél már nincs meg, viszont körbekerítették azt, ami megmaradt. Ha ilyen drasztikus változás ér egy földrajzi helyet – teszi hozzá – akkor az ember óhatatlanul másként éli meg a fiatalságát is.

A szimpóziumról készült fotóalbum a SZIFONline FB-oldalán megtekinthető innen