Világ egerei egyesüljetek!

Részletek

Kovács András Ferenc jelen kötetének legkorábbi darabjai nagyjából harminc évesek, s ezek a szövegek még valóban tipikus gyerekversnek tekinthetők. Majd időről-időre születtek még ebbe a projektbe (Kovács András Ferenc kissé ódzkodva mondja ki a szót) tartozó írások, végül az utolsó alkotási-szerkesztési fázisban 45 versből álló könyvvé duzzadt az ötlet. A kötet két részre oszlik, az első felében található darabokra jobban ráillik, hogy gyerekversek, a második rész szövegei azonban mér felnőttesebbek.

Csuhai István felhívta rá a figyelmet, hogy Kovács András Ferenc a három gyerekének ajánlotta ezt a kötetet, ami – tekintettel arra, hogy a gyerekek között nagy a korkülönbség – szintén jelezheti azt, hogy több generációnak, az egész családnak szól ez a most megjelent opusz. A szerző úgy fogalmazott, időről-időre a gyerekeinek ajánlja köteteit, hogy legyen valami alibije, miért is ír verseket ebben a vers nélküli világban.

Miért éppen az egerekről szól a kötet? Mert – kissé ironikusan szólva – a macskákat már lefoglalta T. S. Eliot. Másrészt az egerek többek között a Tom és Jerry révén szimpatikus kis állatokká váltak, akikben ráadásul van némi sérülékenység, esendőség, védtelenség is. A patkányokban például nincsen. Az egerek tehát jobban, könnyebben szerethetők. Kovács András Ferenc sokféle egeret akart megalkotni, sokféle történetet elmesélni, úgy fogalmazott, szeretett volna egy „világ egerei egyesüljetek!” típusú művet létrehozni. Formailag is változatos a kötet, van benne haiku, spanyol románc, alexandrinus, szonett, és így tovább.  A történetek elbeszélője pedig személyes hangot üt meg, amolyan Pessoa-féle személyességet.

A már többször említett kettőssége a könyvnek abban is megmutatkozik, hogy a gyerek számára ezek az írások tényleg mesék, amiket akár ők maguk olvasnak, akár a szüleik olvassák nekik fel, míg a felnőttek közben persze érzékelhetik egy-egy történet szatirikus mivoltát is. Ez az, amire Csuhai István is utalt bevezetőjében, hogy bár formailag tökéletes gyerekkönyv, azonban ha többször átolvassuk, átlapozzuk, ha alaposabban szemügyre vesszük, a szövegeket, akkor egy jellegzetes, bármely korosztály számára ajánlott KAF-verseskötettel találjuk szembe magunkat.  Erről a könyvbemutató alatt felolvasott részletek alapján a hallgatóság is meggyőződhetett. 

A tematikai és műfaji változatosságot hűen követi az illusztráció is, ami szerves része a kiadványnak és kissé jobban a gyermekkönyv felé billenti a képzeletbeli mérleget. Szalma Edit megköszönte a lehetőséget, hogy teljesen szabad kezet kapott a koncepciója kialakításakor, s elmondta, hogy mivel végig egereket kellett ábrázolnia (bár itt-ott bejött a képbe egy-egy macska is), igyekezett ő is variálni a formákat, hogy a gyerekek ne unják meg hamar a képi világot.

A könyvbemutató végül énekszóval zárult, Kovács András Ferenc a marseilles-i egerek indulóját adta elő, ami – nyilván sejtik e cikk olvasói is – a könyv témájához igazodó, egyedi szöveggel ellátott Marseillaise volt.