Hírlevél feliratkozás

Keresés

Céltalan kerülő az ég felé

A Kisüzemben november 12-én került bemutatásra Garaczi László új kötete, a Wünsch híd, mely a lemur-sorozat negyedik komponense, a Mintha élnél (1995), Pompásan buszozunk! (1998), Arc és hátraarc (2010) után. A szerzővel Szegő János, a kötet szerkesztője beszélgetett a lemurok csodálatos életéről, a rövid mondatok vibrálásáról, a mappatemetőkről és a kreatív fürdőzésekről.

Garaczi már régebbről ismerte a híd történetét, magát az építményt is (gyakran sétált a Városligetben, és szemügyre vette a hidat, morfondírozott róla), de a könyv írása közben kezdődött ez a toposz aktivizálódni. Pár évvel ezelőtt született egy szöveg, amiben használta a híd motívumot, majd ez beépült a könyvbe is. Innentől kezdve egyre hangsúlyosabbá kezdett válni a Wünsch híd és annak metaforikus vonzáskörzetei.

 

A híd névadója Wünsch Róbert, a kisföldalatti tervezője és kivitelezője volt, aki a legkorszerűbb technológiákat alkalmazta a híd megépítésénél is (ez Garaczi prózájáról is elmondható – „szerkesztő megjegyzése”). Ez volt az első magyarországi vasbetonhíd, amelynek egyes elemei előre le voltak gyártva, majd malterral rakták össze, hogy elnyerje végleges formáját. 1973-ig ez alatt ment el a kisföldalatti, a híd pedig a gyalogos átkelést biztosította az Állatkert irányából a Városliget felé. Mostanra már csak egy furcsa maradvány, sokak számára feltűnő ez a T-alakú, funkcióját vesztett híd, amely alatt be vannak temetve a sínek, és benőtte a gyep.

 

A Wünsch híd szervesen illeszkedik a lemur-sorozathoz, ami ezzel együtt már tetralógiának nevezhető. Viszont nem kifejezetten az előzőek folytatása. Az Arc és hátraarc is mutatott markáns különbségeket az első két kötethez képest. Ebből a szempontból a Wünsch híd egy harmadik megszólalásmódként lehetne értelmezhető. Garaczi szerint választása „öntudatlan stratégia” volt, pedig marketing szempontból az lenne a megfelelő, ha azonos hangú könyveket írna. Hiába ért el nagy sikert a Pompásan buszozunk!, abban a stílusban már nem tudta folytatni az írást. Sok nyersanyag gyűlt össze az alkotás során, az elején nem is tudta, milyen lesz a végeredmény, viszont a fontos döntések magukat forrják ki, amiket nem tud, vagy épp nem is akar a szerző irányítani.

 

Amint azt az alcím is jelzi, egy lemur vallomásait tartjuk a kezünkben. Viszont ennek a lemurnak mindegyik könyvben más a státusza, különböző viszonyulásmódokat testesít meg, miközben ugyanazokat az időket idézi fel, ugyanabból a nyersanyagból dolgozik. A lemur a múlton végez munkát: gyerekkor, katonaság, házasság, sőt, mintha jövőbeli vizíói is lennének. Ez a visszatekintő gesztus egyre fontosabb lesz, ahogy sok múlt rakódik egymásra. Garaczi a lemurt múzsájának is tartja, többes számban beszél a vele való közös munkáról: „együtt” döntöttek amellett, hogy ne egyfelé figyeljenek, és ezáltal vegyék észre, mit tud kirajzolni a szétszórt figyelem.

 

Garaczi könyveiben sok az életrajzi motívum, de ezek az írás során stilizálódnak, ami egy nagyon hosszú „lepárlási” folyamatot jelent. Sokszor a nyersanyag teljesen megváltozik az írás végére. Nem ragaszkodik, hogy a valósághoz hűen mutassa be az emlékeket, inkább formátlan nyersanyagként kezeli, és próbál érdekes irodalmat létrehozni belőlük.

 

A lemur-sorozatból az Arc és hátraarc lóg ki, olyan szempontból, hogy nagyon erős narratívája van, ami a klasszikus regényhez közelíti, szemben a sorozat többi rövidpróza kötetével, amelyek inkább kísérleti jellegűek. A Wünsch híd is az első két kötet építkezéséhez kapcsolódik inkább, a frissessége, naivitása, reflexiómentessége teszi üdítővé; ám a megszólalásmód apró különbségei miatt az új mű mégsem egy Ragyogóan villamosozunk!, vagy Nagyszerűen trolizunk! a szerkesztő szerint. Az új könyvben jobban megmutatkozik a kísértleti jelleg, mivel néhány szöveg tördelés szempontjából is próza és költészet határán mozog. A Wünsch híd szövegeit különböző műfajokba sorolhatjuk be: vers, költői próza vagy prózavers, novella. Így műfajilag nehezen definiálható a kötet. Ez a döntéshozatal néhány álmatlan éjszakában „részesítette” a szerzőt, amíg végül is rájött, hogy az ő feladata nem a „műfajilag mennyire definitív a kötet?” kérdésén valami merengés, hanem valami olyan megalkotása,  ami jól működik és ökonomikus egységként tud összeállni. Garaczi vegyes műfajú köteteire Szegő János új műfajt teremtett: szerinte a lemur-sorozat pszeudohashtag-ként is értelmezhetővé válik.  

 

Közelebbről vizsgálva a szövegeket megállapíthatjuk: a kísérletezés a nyelv megmunkálásában is megmutatkozik. A Garaczi-prózára jellemzőek a rövid mondatok, amelyeket igyekszik a szerző minél rugalmasabbá és (rövidségük ellenére) minél kiterjedtebbé tenni, hogy létrejöjjenek bennük az ellenpontok. Legyen valamiféle erotikája, lágysága, simogassanak a sorok olvasás közben. A szövegek másik prózapoétikai technikája a felsorolás, amelynek kitétele, hogy vibráló funkciójú legyen, ezáltal létrehozva egy sajátos ritmikát, prozódiai megkomponáltságot. Az írás során Garaczi számára az a legfontosabb, hogy megérezze a szövegek által diktált ritmust, és ezt tudja végigvezetni az egész köteten az olvasót.

 

A Wünsch hídnak nem az irónia a szervezőelve, sokkal poétikusabb a könyv hangvétele. Habár a szerzőnek még rejtély, hogyan lehet költészetet varázsolni a rövid mondatokba, jó úton jár ennek felfedezésében. Az iróniára visszatérve, megjegyezte Szegő János, hogy néhány évvel ezelőtt Radnóti Sándor a magyar kortárs irodalom legnagyobb humoristái között emlegette Garaczit, és valójában a Wünsch hídban is megvan az irónia, de egy erősen tragikus ellenpont eltereli róla az olvasó figyelmét.

 

A beszélgetés során szóba kerültek a fürdők is, amelyekről kiderült, hogy pozitívan befolyásolják az írás folyamatát. Úszás közben az író letisztáz dolgokat, akkor ötletel, újratervez, mert lenyugszik a vízben. Írás közben káosz van az ember fejében, gomolyog a nyersanyag, így szükség van olyan kreatív helyzetekre, amelyek kiemelik ebből a kavarodásból. Erre a legjobb megoldás a víz, mivel itt elveszíti az ember a testét, mintha nem teljesen az anyagi világban lenne, így az úszás szellemibb tevékenység Garaczi szerint.

 

A munkamódszeréről még annyit elárult, hogy a mostani kötetből fennmaradó nyersanyagokat nem tudja újrahasznosítani a következő könyvben, legfeljebb csak az alapmotívumok íródnak tovább, így óriási mennyiségű kéziratos és digitális mappák temetői őrzik a könyv emlékét, írásának folyamatát.  

 

A beszélgetést oldalról kommentelő madárkák az ablakpárkányon egyre akívabbak lettek az est végére, viszont kérdésessé vált, hogy fognak-e még csiripelni, mire az új mű befejeződik. 

 

Garaczinak jövőre lesz jubileumi születésnapja („igazi 1956-os”), és ennek kapcsán egyeztettek Nyáry Krisztiánnal, a Magvető igazgatójával, hogy akkora jöhetne egy új könyv, aminek már folyamatban van az írása. Néhány rész el is készült, de most is hatalmas szövegmennyiség gyűlt össze, így a szelektálás és átírások időszaka következik. Az eddigi felállásból valószínűnek tűnik, hogy novellafüzér lesz belőle, amelyben az iróniát, humort, nyelvi játékokat fogja előtérbe helyezni a szerző, és ahogy ígéri: szórakoztató lesz.

 

Sárkány Tímea