Tenyészgyöngyben rejlő kettőség

Részletek

Az újvidéki Olvass Be! negyedik évadának második estjén Herédi Károly, Fehér Dorottya és Celler Kiss Tamás beszélgettek Turi Tímea a Dolgok amikről nem beszélünk című, 2014-ben kiadott kötetéről. Még mielőtt azonban belevágtak volna a mélyenszántó tanulmányozásba, Patócs László, az est moderátora röpke időutazása invitálta a megilletődött hallgatóságot, áttekintve, mi is történt a kétezredik évben: megjelent Esterházy Péter Harmonia Caelestise, Sidney-ben olimpiát rendeztek, megalakult a 30Y, megszületett az Oops! I didi t again című méltán híres sláger, de ami a beszélgetés szempontjából a legfontosabb, Turi Tímea ekkoriban zárta le kiskamaszként második kötetének kéziratát, bizonyítva ezzel azt, hogy a versírást nem lehet elég korán kezdeni.

(galéria nyílik)

Miben nyilvánul meg a Turi Tímea-féle attitűd? – vetődött fel ezután a kérdés. Az ítészek úgy látták, jólnevelt, disztingvált líra ez, amelynek a gyermeki, a kimondás és az elhallgatás, valamint az emlékezés a legjellemzőbb képzetei, és amire a kötet címe is rájátszik: nagyszerű paradoxon, hiszen folyamatosan azokról a dolgokról próbál beszélni a lírai én, amik elmondhatatlanok, kibeszélhetetlenek, olyasmiket akar elfelejteni, amik folyamatos felidézésük által válnak éppen ezért elfelejthetetlenné. Reprezentálandó ezt az attitűdöt, a kötet szempontjából meghatározónak számító verseket (Konkáv piknik, Esni el, Játszótéri anyák, A dolgok, amikről nem beszélünk) olvastak fel a beszélgetés résztvevői.

Korábbi kötete kapcsán a szerzőt a tökéletes női költő címmel illették, mely a női szempontok érvényesítésében érhető tetten – új verseiben egy bizonyos életszakasz örökítődik meg: egy fiatal értelmiségi anya felismeri a továbbörökítés folytonosságát; az elődökhöz és az utódokhoz való viszony szempontjából igyekszik meghatározni saját individuumát. Ennek ellenére mégsem akar a „női kollektív tudat” vagy „tudattalan” szószólója lenni. Témái mellett elemibben látásmódja teszi ezt a lírát nőivé, olyan dolgokról ír, amikről csak nők tudnak beszélni így. A kötet címe egy wittgensteini gondolatra rezonáló Tandori-idézettel rokonítható: a költő játszik az olvasóval, hisz a címválasztás arra utal, hogy a szövegekben a titkolni, elhallgatni vágyott traumák felszínre kerülnek, de a női traumák szempontjából való értelmezés nem lehetséges – nagyon finom utalások vannak ezekre, de erősebb marad a sejtetés, az elhallgatás vágya. A férfiak apró titkai című versben fedezhető fel az egyik alternatív válasz – ők megosztják egymással és a nőkkel titkaikat, a lírai én pedig azokat a féltett apróságokat sejteti meg az olvasónak, amik a női mivoltot határozzák meg, és árnyékolják be olykor. A titkok azonban mikroszinten jelennek meg ebben a költészetben, ilyen a „tenyészgyöngy” metaforája, amely értékes ugyan, mégsem annyira becses, mint a valódi. A túlfűtött feminista hév azonban nem jellemző erre a költészetre, sokkal inkább ironikusan, játékosan viszonyul a nemi szerepekhez és sztereotípiákhoz, erre utal például a Dal az emancipációhoz című vers. Az ítészek úgy látták tehát, a nőiség sokkal inkább tudatállapot ebben a költészetben, mint tematikus kényszer.

A beszélgetők szerint a Turi-lírában megjelenő férfiak teszetoszák, kinn ülnek a kertben és írnak, princípiumuk női szempontból van meghatározva, de mégsem válik femino-centrikussá ez a gondolkodás, sokkal inkább dualitások mentén képződik meg. Olykor azonban önismétlésekbe bocsátkozik a költő, esetenként túlírja ezt a kettősséget, ami főleg a kötet utolsó, Emlékmenekültek című ciklusára jellemző. Más vélemény szerint a belső intertextusok igyekeznek rétegzettebbé tenni a kötet szerkezetét, megszilárdítva gondolati ívét, emellett kiemelten fontosak a költőtársakhoz címzett darabok és a tőlük átvett szövegrészletek. Amikor egymás mellett olvassuk Turi Tímea két utóbbi kötetét, arra kell rájönnünk, nem is változik radikálisan a költői hang, hiszen A dolgok, amikről… első két ciklusa teljes mértékben továbbviszi a személytelenebb, távolságtartóbb, kinyilatkoztatásszerű hangnemet, s közben úgy emel át egy verset előző kötetéből, hogy az nem tűnik fel, nem lóg ki az új kötet kompozíciójából sem. Amivel bővül ez a líra, az az anyaság, a mások iránti felelősségvállalás kardinális élménye. Legyenek a versek személytelenek, önmegszólítóak vagy dialogikusak, erőteljesen jelen van bennük a vallomásosság, őszintén, rendkívül intim módon, mégis nyíltan tárják fel a lírai én természetét. Az első ciklus címe, a Soha többé nem leszek személyes költői programként is felfogható, amire a versépítkezés is utal: a narratív jellegű verskezdetek ellenére szinte mindig személyes hangvételű a kifutásuk, ami a versbeszélő játékosságát, de belső vívódásaira való hajlamát is jól jelzi.

Turi Tímea könyvét a kritikusok meglehetősen szerették: a végső értékeléskor 7,8 pontot kapott.