Boldogulni az Aurórán

Részletek

Boldogulni az Aurórán

(galéria nyílik - Benedek Miklós felvételei)

Az újvidéki Olvass be! idei utolsó beszélgetésén, december 16-án a tavaly JAKkendőt elnyert Boldogtalanság az Auróra-telepen című novelláskötet került a kritikusok, név szerint Barlog Károly, Sági Varga Kinga és jómagam terítékére, Berényi Emőke moderálásával.

Berényi Emőke mindenekelőtt arra a kérdésre kereste a választ, miért tarthatják Mán-Várhegyi Réka kötetét az utóbbi évek egyik legerősebb irodalmi debütálásának. Mint kiderült, az sem hagyható figyelmen kívül, hogy egy szerzőnek mennyi ideje van felkészülni az első kötetére, a Boldogtalanság… titkos összetevője pedig minden bizonnyal a letisztultság, ami által a hagyományosnak nem nevezhető, a kortárs irodalmi tendenciáktól különböző, realistának is tekinthető ábrázolásmód segítségével szikár, sallangmentes prózát hoz létre. A helyenkénti naturalista igényű leírások mélyén ott a megértés, de kiemelkedik a női narratíva, amit nem feltétlenül gender szempontból kell megközelíteni. Gyakran kerülnek központba a különböző női életszituációk: erre jó példa A csatárnő lába életveszélyes című szöveg, ahol a szerző remekül ábrázolja azokat az előítéleteket és felvállalt társadalmi szerepeket, amikkel a nőknek a 21. században szembesülniük kell. Elhangzott olyan vélemény is, miszerint hangsúlyozottan jelen van a testtapasztalat a szövegekben: a szereplők folyamatos konfliktusban állnak nemcsak a világgal, de a saját testükkel is, a válaszokat viszont a legegyszerűbb, már-már bagatell módokon, salsaórákon, az agykontrollban és az ezotériában keresik.

Többnyire egyetértettünk abban, hogy a novellákban megrajzolt karakterek hiteles látleletet adnak a mai magyar középosztály valóságáról; mindezt a szerző azáltal éri el, hogy nem szépít semmit: azokra az emberi kicsinyességekre mutat rá, amit általában mindenki el szeretne rejteni mások elől. Barlog Károly szerint mindez csak részben van így, mert Mán-Várhegyi nem feltétlenül azt mutatja be, amilyenek ténylegesen ezek az emberek, hanem azt tárja fel előttünk, ami elképzelhető ebben a társadalomban. Kisebb véleménykülönbség alakult ki akörül, hogy a kötet – tekintettel arra a tényre, hogy szerzője szociológia szakot végzett – milyen mértében tekinthető irodalmi szociográfiának, és nem pusztán azért, mert tematizálva is megjelenik benne a szociográfia; végül arra jutottunk, ez estben olyan irodalmi alkotásról beszélünk, ami szociográfiai igénnyel íródott.

Fehér Renátó a könyvet méltató recenziójának (Telik a kurva élet) utolsó bekezdésében olvasható, kiábrándultságtól csengő állításokra rezonálva elhangzott, az Auróra-telep szövegei lezáratlan történetek, melyekben sem happy end, sem tragédia nincs, a lezáratlanságuk pedig szorongást kelt az olvasóban. A szereplők be vannak préselve saját apró tereikbe, ahol a falak folyamatosan összenyomódnának körülöttük, és ez menekülésre készteti őket. Az író eközben megrajzolja az „ihlettelen és ordenárén részeg, hisztérikus és depressziós magyarok“ (183) karakterét, ezzel még inkább hitelesíti az általa elmondottakat.

Ahogyan Berényi Emőke kifejtette, a jelen egyik legnagyobb tabuja, hogy nem lehet megélni a boldogtalanságot, hiszen mindenhonnan az árad felénk, boldognak kell lennünk, mikozben az Auróra-telep szereplői képesek a boldogtalanságra. Ezen a ponton merült fel, hogy a kötet címének tördelése talán a boldogság megélésének lehetőségét is magában rejtheti, bár ez nem mondatik ki egyetlen ponton sem. A beszélgetők közül volt, aki úgy gondolta, a szereplőket kétféleképp lehet osztályozni intellektusuk szerint, és ezek közül az értelmiségiek a kiábrándítóbbak, mert azokat a karaktereket testesítik meg, akikké mi magunk sem szeretnénk válni; mindeközben hajtja őket az átalakulás, a változás iránti vágy.

Én voltam az egyetlen, aki akár regényként is el tudná képzelni a kötet szövegeit, abban azonban mindannyian egyetértettünk, nem fedezhető fel olyan tematikai vagy szerkezeti elem, ami indokolná a könyv három ciklusra való tagolását. Sági Varga Kinga az elbeszélői szólamok alapján próbálta megközelíteni a kötet szerkezeti tagolását, ami alapján az első a kamasz, a második a felnőtt narrátorok ciklusa lenne, a harmadikban viszont ez összezavarodik, és nem teljesedik ki az ilyesfajta koncepció. A címadó telep viszont megosztotta a véleményeket: többen is úgy gondolták, ez csak egy konstrukció, a hely lehet bárhol, a szereplők egybegyűjthetőek akár erre a lakótelepre is, másrészt lehet akár egy konkrét földrajzi helymegnevezésként értelmezni. De Auróra mindenképp a szorongató mindennapok terepe, ahol minden hajnal kudarcra, idegenségre van ítélve.

A mai magyar irodalomban való elhelyezés korántsem volt problémamentes: Tóth Krisztina neve – ugyan más-más művei kapcsán – felmerült mindenkinél, de széles palettát felrajzolva Mán-Várhegyi Réka kötetét Krusovszky Dénes A fiúk országa, Dr. Máriás Lomtalanítás, Bodor Ádám Megérkezés északra és Plusz-mínusz egy nap, Háy János Mélygarázs, valamint Fehér Renátó Garázsmenet című könyveivel is összefüggésbe hoztuk. Az összegző pontozáskor pedig az is kiderült, a maga 8,17 pontjával évad legjobb kötetét tarthattuk a kezünkben.