A plüssmackó és a vibrátor esete a boncasztallal

Részletek

A plüssmackó és a vibrátor esete a boncasztallal

(galéria nyílik - Brenner János és Patócs László képei)

Olvass be! – Tóth Kinga: All Machine

Harmadik évadához érkezett a Fiatal Írók Szövetsége által a vajdasági Újvidéken szervezett Olvass be! elnevezésű kritikai beszélgetéssorozat, melynek humán erőforrását évről évre elsősorban a Híd folyóirat köré csoportosuló fiatalok, a Híd Kör tagjai biztosítják. A Művészklub megújult dekorációjával betelni nem tudó népes közönséget az est házigazdája, Berényi Emőke köszöntötte, majd felvezetőjében röviden bemutatta az aktuális tusázókat: Antalovics Pétert, Benedek Miklóst és Lábadi Lénárdot, akik mindhárman az újvidéki BTK magyar szakos hallgatói.

A Vajdaságban is otthonosan mozgó Tóth Kinga sokirányú művészeti és irodalmi munkájából fakadóan merülhetett fel a kiinduló kérdés, vajon az innovatív megoldásokat alkalmazó költészet, a zajzenei kísérletek vagy esetleg a képzőművészet jut kiemelt szerephez az All Machine szövegeiben. A felek egyöntetűen megegyeztek abban, hogy ezeket a művészeti ágakat jelen estben felesleges különválasztani, nem állítható fel fontossági sorrend közöttük, hiszen a szövegek működnek zenével és képpel együtt, de mindezek hiányában is – valamiféle fúzióról van tehát szó, ami a szerző intermediális érdeklődését jeleníti meg.

Az est egyik legtalálóbb metaforája szerint Tóth Kinga versei szikár nyelvezetük miatt olyanok, mintha egy sötét labirintusba húznák be értelmezőjüket, aki csak a sokadik olvasás után válik képessé – a zene és a képek segítségére hagyatkozva – az útvesztő falainak kitapogatására. A többiek számára izgalmas felfedezéseket egyedül Antalovics Péter érzékelte magányosnak, aki szerint a gépi folyamatok olvasói elidegenedést és rendszerelvű megközelítésmódot feltételeznek.

A végső célig, az embergéphangszer hibridjének megalkotásáig korántsem egyértelmű folyamatok vezetnek: talán az ember transzformálódik géppé, talán a hangszer válik emberré, talán fordítva – abban mégis mindenki egyetértett, hogy a szerző minden élő organizmusban képes megtalálni a gépies vonásokat. Az összkép egyértelműen a gépek felé tolódik el, ezáltal pedig dehumanizált szövegvilágok teremtődnek meg. A gép itt már nem az őt megalkotó ember segítőjeként van jelen, hiszen a kötet középpontjában kizárólag ezek a masinák állnak. A beszélgetés ezen pontján merült fel a kérdés: minden élő szervezet szerkezetként funkcionál-e, leegyszerűsíthető-e ennyire az emberi lét. Az est egyik fontos konklúziója – egyben a válasz – a szerzői intención túl talán mégis az lenne, hogy az ember működésmechanizmusa mégsem ennyire sematizálható.

Tóth Kinga látásmódja kapcsán folyamatosan felmerül az újítás képzete, melynek miértjére több megoldás is felhalmozódott: nézőpontja azért lehet eltérő és újszerű az avantgárd és neoavantgárd mozgalmakéhoz képest, mert a gépek már túlléptek a nekik szánt feladaton – többé már nem segítik, hanem uralják a mindennapokat –, így válhatunk lassacskán mi is hozzájuk hasonlóvá. Másrészt a technikához való viszonyában nyújt újat az All Machine, ami a szövegeket belengő sztoikus nyugalomnak, szenvtelenségnek és az érzelmi utalások hiányának tudható be. A működésen és a felépítésen túl mégis inkább a láttatásra és a hangulatokra tevődik a hangsúly, mindez a gépség és a zeneiség élményein át ragadható meg leginkább. A vibrátor és a plüssmackó pedig azok a tárgyak, amiket Tóth Kinga emberként belecsempész a gépi világba.

A beszélgetés folyamán több alkalommal felmerült a kötet első versének címében szereplő balerina és a működését végigkísérő szenvedés, ebből következően pedig az anyagon és a természeten elkövetett erőszak. Az összkép alapján a beszélgetők leszögezték, a megjelenített gépek nem rendelkeznek antropomorf vonásokkal, ezért sem lehetnek szolgák ezek a szerkezetek.

A végső konklúziók az All Machine kapcsán: kevés olyan olvasó van, akinek ez a versvilág teljes valójában fel tudja tárni önmagát, hiszen alapvetően az egyes szövegekhez is nehéz hozzányúlni, mintha a jövőből dobták volna be a csukott ablakon, nem alakult még ki a megfelelő és értő befogadói környezet. Rokonítható talán a magyar neoavantgárd metálzenekarok szövegeivel, a maga sűrítettségében azonban egyedülállóan egyéni, ami nem biztos, hogy a közeljövőben követőkre talál.

Antalovics Péter a maga szaggatott, kissé kántáló stílusával remekül interpretálta a központozás nélküli Balerina című verset, majd az Olvass be! hagyományainak megfelelően a kritikusok pontozták a tárgyalt kötetet, amely a 10-ből az előkelő 7,8-at kapta. A rendezvény egyik újításaként az est végén „hivatalos” „közjegyző” jelenlétében lebonyolított sorsolás után két szerencsés néző Antalovics Péter Örökszoba című kötetével lett gazdagabb.

A következő Olvass be! november 18-án lesz, amikor Nyerges Gábor Ádám Sziránó című, a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában megjelent regényét vesézik ki a kritikusok.