Az est folyamán úgy tűnt, hogy a két szerző a feldolgozott témákat és költészetnyelvi sajátosságokat tekintve erőteljesen különbözik egymástól: Láng Orsolya a személyest a példázatossal találkoztató tájleíró versei és Horváth eltávolító, különös ízű szerepversei igen nehezen lennének összevethetőek, azonban pár kérdéssel később mégis találtak közös pontokat, akár egymás verseinek felolvasása által, akár az öregség, halál verseikben való színrevitele okán.

Selyem Zsuzsa kolozsvári estjéről Vass Csaba tudósít

Mint kiderült, a kötetben szereplő állatok nem úgy lettek megalkotva, hogy megfeleljenek egyfajta antropomorfizáló ábrázolásmódnak. A szerző alaposan utána olvasott azon állatoknak, amelyek könyvbe bekerültek. Kíváncsi volt, hogyan kommunikálnak, milyen gesztusokat tesznek egymás irányába, bizonyos szituációkban (például veszélyhelyzetekben), hogy tartják a fejüket, hogyan dekódolható testbeszédük.

Sopotnik Zoltán Moszkvics című kötetének bemutatójáról

Sopotnik bevallja, hogy egyszerre dolgozik a szorongásból és az iróniából, „a szorongásban találtam meg a formám”, értve ezt mind egzisztenciális, mind intellektuális jellegében. A szorongás Sopotnik alkotói folyamatában eszerint egyfajta felhajtóerőként működhet, az irónia pedig oldja a szorongás feszültségét.

Sárkány Tímea helyszíni tudósítása Láng Orsolya Bordaköz című könyvének kolozsvári bemutatójáról

Kulcsár Árpád a szerteágazó működésmód apróján arra kérdezett rá, hogy a több területen történő önkifejezés mennyire markánsan különítheti el az alkotásokat. A válasz egyszerű: egymással is érintkező síkokról van szó, ezért közelítő-távolító folyamatnak tekinti a bennük és általuk megfogalmazódó kérdések formába öntését. Önrendelkezően maga a probléma fogja megtalálni azt a kifejezésformát, amelyben megélhet.

Tamás Dénes és Szőllőssy Balázs tudósításai

Jász Attila, alias Csendes Toll jó szimatú indiánként kérdezi a szerzőt A hegyi füzet mögött fellelhető témákról, természetközeliségtől zeneiségen át szociális érzékenységig. Győrffy ódzkodik attól, hogy íróként vagy költőként aposztrofálja magát – végül kiegyeznek abban, hogy talán a régész lenne a legmegfelelőbb szó arra az alkotói attitűdre, amit képvisel. Az erdő körül növekednek az árnyékok, leszáll az este.

„…az én gyönge oldalam” – Jókai Mór novellisztikája (Balatonfüred, 2016. december 2–3.)

A konferencia végére a résztvevő kutatók egyöntetű megállapítása alapján kirajzolódott, hogy Jókai saját önkritikus megjegyzése arról a bizonyos „gyönge oldalról” megcáfolható. A tanácskozáson többen, több alkalommal is kijelentették: Jókainak a legkevésbé sem gyönge oldala a novellaírás. Novelláinak sokoldalúságáról pedig az árulkodik, hogy a tanácskozás során – noha a problémafelvetések vagy a megközelítési mód, esetleg a végső következtetések egy irányba tartottak vagy egybeestek, de – nem volt két olyan előadás sem, amely ugyanazt a szöveget állította volna középpontba.