Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Antal Andrea prózái

Zuhanás közben belesett az ablakokon. Szánakozva nézte a tévé előtt ülőket, egyúttal undorodott is a sekélyes, üres életüktől. Burkot látott körülöttük, ami nem megvédi, hanem kirekeszti őket a világból. Ő élni akart. Büszkeség töltötte el, mert szabadnak érezte magát. Aztán megnyílt alatta a föld.

Bővebben ...

Hajós Eszter prózái

A Nap jött szembe, pedig nem is felé indult. Mindenütt csak a fénye látszott. Sárga, nem fehér. Azt hitte, sivatag van. Nem az volt. Nap volt, végtelen. Nem kell mondani semmit.

Bővebben ...

Storno Milán prózája

Miközben a felvágott kódját pötyögi, megakad a tekintetem a körmein. Egytől egyig mályva színűek és csillámpor zizeg rajtuk. Lehet, nem is csillámpor, hanem kis vakuk.

Bővebben ...

Kispál Dániel verse

Mielőtt még arcodat és nevedet / keretbe foglalhatta volna föld és kő, / begyepesedett falak között / egy fölbomlott erkölcsi nyelvezet alá vetették a tetteid.

Bővebben ...

Bodnár Barbara versei

Bárki várjon, bárki haladjon, / az új rend térképrajzolókat hív. / Ezer apró lábtopogás csendes tervezésében / a földdé visszaszületők / észrevétlenül félrekerülnek az útból – / ki, a bolyváros mögé.

Bővebben ...

Miklós Norbert versei

a vég felé rohanni / a legnagyobb izgalom, / hisz nem tudhatod, mikor érsz a célba. / ha odaérsz, / tudni fogod. / eljön tehát majd az idő, / mikor a tökéletesség nyugalmával / hunyod le a szemed, / de addig csak álmodj tovább

Bővebben ...