Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Mentések

Hansági Ágnest Farkas Evelin kérdezte
Ha egy szerző kikerül az iskolai kánonból, akkor nagyon gyorsan elfelejtődik. A legnagyobb nemzeti klasszikusokkal ezt nem szabad megtenni, hiszen a jelen felnőtt generációjának a felelőssége, hogy azoktól a kultúrkincsektől, amelyek önbizalmat, öntudatot adhatnak a következő generációknak, amelyeknek köszönhetően tudjuk, hogy kik vagyunk és amelyeknek hála emelt fővel és büszkén tekinthetünk magunkra a kulturális közösség tagjaként, ne fosszuk meg az utódainkat.

Bővebben ...

Valamikor és még most is

Szirák Péterrel Szilágyi Zsófia beszélgetett
Nem kérdés, hogy a nyolcvanas évek irodalma meghatározó a számomra, ugyanakkor természetes, hogy mások, a fiatalabbak másképp látják, s én is máshogy látom, mint egykor. Számomra az akkori minőségi irodalommal való bensőséges ismerkedés egy értelmiségi identitás kiépítésének és a szabadságvágy kiélésének közege volt. Egy (nagyjából) szabadságtalan és távlattalan világ ellenében.

Bővebben ...

Extrém nyomásviszonyok uralkodnak benne

Jenei Lászlót Bartók Imre kérdezte
A könyv elbeszéléseinek olvasása sok éven át húzódott, s ezalatt iszonyatos mennyiségű képet dolgoztam fel. Sajnos ezt a fotót, amiről szólni akarok, éppenséggel nem mentettem el. Ha jól emlékszem, funkciója szerint ravatalozó volt, de úgy képzeld el, hogy annyi hely van csak benne, amennyi a koporsónak, és a koporsót közvetlenül körülvevők számára elegendő. Amikor néztem ezt a Rubik-kocka szerű ravatalozót, szinte éreztem, hogy van valami belső magja, ami összetartja.

Bővebben ...

Mindannyian káprázatbeliek vagyunk

Sirokai Mátyást Lanczkor Gábor kérdezte
A beat tanúinak könyve darabjait hajnalonta írtam, hosszú kihagyás után, az álmatlanság és az írói terméketlenségem feletti aggodalomtól hajtva. Azzal kezdtem bele, hogy lesz, ami lesz, de az első hajnal sikere (a kötetben is az első helyre került az a szöveg) akkora lendületet adott, hogy hetekig tudtam tartani a napi egy vers tempót. A káprázatbeliekhez is hasonló sűrűségben készült.

Bővebben ...

A táj maga a leírás

Szabó Róbert Csabát Alakváltók című regényéről Szabó R. Ádám kérdezte
Szóval szűrükön keresztül jutunk el a történetekig. Valakitől halljuk, valakiről olvassuk, és így tovább. A történetek alakulnak az elmondás során, alakot váltanak. Az elbeszélés mindig attól érdekes, hogy hogyan alakulnak át a történetek, mert egy-egy mesélő, egy-egy szűrő mindig hozzátesz vagy elvesz belőle valamit.

Bővebben ...

„Nem vagyunk bezárva saját regionalitásainkba…”

Balázs Imre Józsefet Csordás László kérdezte
A kötet első írásában arról van szó ugyanis, hogy az „erdélyiség” sokkal inkább az olvasásban ragadható meg, mint az írásban. Valamit nem erdélyivé írunk, hanem erdélyivé olvasunk: egy szöveg nem eleve valamely regionális magyar irodalom része, hanem azzá olvasódik, ha egy bizonyos olvasási stratégiával közelítünk hozzá. Ebben a koncepcióban pedig benne van az is, hogy más olvasási stratégiák révén másvalamivé is olvashatjuk ugyanazokat a szövegeket.

Bővebben ...