Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Lanczkor Gábor naplói

Jelenleg a következő dolgok vannak az íróasztalomon: fa poháralátét. Vászonburás asztali lámpa, a talapzatán az elcserélt Ganésa-fej lávaplasztikája, és egy apró Ganésa-szobor (Ashwaniék ajándéka Bombayből). Egy ősöreg digitális fényképezőgép (Kodak DX7440). Egy Scrikss golyóstoll. Két herendi porcelánedényke, az egyikben egy pendrive. Sony diktafon. A karórám. A Rough Guide to India című kötet (2001-es kiadás). Jegyzetpapír. Egy pendrive. A HP EliteBook, amibe mindezt bekopogtattam.

Bővebben ...

Fotó: Bán-Horváth Attila

Lanczkor Gábor naplói

Egy heves hajnali esőzést követően a völgy magasabb részeiről lezúduló sáros víz elönti a falu északi végében a Dobogó-forrásra települt vízművet; aztán a patakmederből kilépve végighömpölyög a főutcán. A kert végében húsz centi mély tavacska gyűlik meg esővízből. Ötven milliméter lehullott egyetlen éjszaka alatt. A házban a csapokat huszonnégy órán át nem tanácsos kinyitni, ha nem akarom a sáros löttyöt a házba engedni.

Bővebben ...

Fotó: György Erika

I Love America and America Loves Me

Másodmagammal Isztambulba utazom egy költészeti fesztiválra. Egyetlen egyszer, kerek tizenhat éve jártam a városban (akkor is ősszel). Vonattal érkeztem; szüleim révén ingyenjegyem volt a román, bolgár, török vasutakra. Bukaresti átszállással az út két nap és két éjszaka tartott. Hálókocsijegyem nem volt. Emlékszem a hatalmasan hömpölygő Dunára a vasúti híd alatt; aztán egy cigányasszonyra, aki valami kekszfélével kínált meg a síkságon (cserébe visszakínáltam cigivel, ezek szerint akkoriban pont dohányoztam).

Bővebben ...

Fotó: Uri Dénes

Lanczkor Gábor naplói

Őszi kánikula. Egy hirtelen átvonuló délutáni zápor után leautózunk a zánkai strandra. Alig tucatnyi ember a parton. Kavarja a nádast a szél, de a víz alig fodrozódik. A somogyi oldalon egészen az alacsony dombokig lelógnak a szürkéskék viharfelhők; fölöttünk már tiszta az ég. Délnyugat felé tart a vihar. A víztükör türkizesen fénylik. A sekély, fövenyes öbölben, ahol a lányommal fürdünk, lelátni a fenékig.

Bővebben ...

Lanczkor Gábor naplói

Dvigrad impozáns romvárosa Belső-Isztrián. A 17. század közepén hagyták el a megmaradt lakosok a pestis dúlta várost, pár kilométerrel arrébb megalapítva Kanfanart (később visszamentek régi bazilikájukba a kincsekért). A pillanat rejtélye; egy közösség úgy dönt, mennie kell. A kivonulás misztériuma, mint Ajantában, ahol félbehagyták a freskókkal telefestett barlangváros munkálatait, vagy mint Keats híres, a görög urnához címzett ódájában.

Bővebben ...

Napló 2015 augusztusából

Hogy hatvan-hetven éve, vagy pláne a filoxéra előtt mi lehetett itt, ma már nehéz elképzelni. Sűrű akácosok peremén és visszaerdősülő legelőn is találni rompincéket. A henyei hegynek ma talán az ötödén termelnek bort; a többi szőlő elvadult, vagy ki lett vágva az elmúlt évtizedekben.

Bővebben ...