Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Simon Bettina versei

Nem is az érzések, hanem a látvány tartott / tovább. A szupermarketben egymás mellett / fekszenek a belső szervek. Ilyen volt a színe, / de az állaga, inkább, mint a sütésálló lekváré. / A piskótával együtt teszik a sütőbe, alatta sütőpapír. / Ha ráfolyik, megpörkölődik, hiába hőálló. / Hiába a tisztítószer, a helyén marad egy / folttá barnult üreg az évekkel ezelőtt / újrakárpitozott rekamién.

Bővebben ...

Körtesi Márton versei

csak áll a járda végén // mint egy / bontás előtti bérház / utolsó fala // széljárta ablakait / mereszti keresztbe az úton / de a deszkák rése közé nézve // nincs mögötte szűkös dolgozószoba / levegőben csüngő gondolatokkal / nincs ott rozsdás rezsó a / muskátlis párkány alatt / nincs poloskás matrac a parkettán / és nincs szúette parketta // még csak fal sincs szemben

Bővebben ...

Bödecs László versei

halmokba gyűlik / gesztenyehullató fák alatt // őszi délutánokon, tompuló napsütésben, / mozdulatlan, sárga kupacokba, / levelek és szemét közé – parkokban, / ahol mindezeknek helye van, / és nem gereblyézik össze legalább reggelig. // Néha látlak, de nem beszélünk, / azért felismerem az időszakaid

Bővebben ...

Ozsváth Zsuzsa versei

én vagyok az a homályos állat, / akit a mozgó vonatból még / fél szemmel megsejtesz. // ne integess. / a következő ablakból már / nem érhetsz tetten. // egyetlen mozdulattal törlöd le / az üvegről a foltot, / amivel összetévesztettél.

Bővebben ...

Mellár Dávid versei

a bőr csontkeményen / csillogott. felállt a szőre. eleven- / rózsaszín foltokkal telefröcskölve, / mintha leforrázták volna egy bögre szűzhóval. / közben Glass lemeze mozog egy helyben: / le és leüt egy mély, bőrré fakult fehér hangot a zongora testén. / zajtalan, kemény jégzene a puha hó alatt. izzadó szobor, / hangtalan és tiszta. a feszült csendben az izmok elengedik / egymást, ahogy halkan felenged a hártyajég, és megrepedve / széttart. vagy a széthulló húsgörözdök rostjait megelőző / finom mandarinhéjzaj.

Bővebben ...

Fehér Renátó verse

Erről a reggelről beszélni úgy, / hogy az holnap is kitartson. / Se célozni, se célozgatni nagyon, mert / megváltozni nem készül, de bárcsak / lehetne több, mint tükröződés. / A zárójelbe tett időszámítással / összeszokni, de kibékülni soha. // Végül nem hívni többé hűségnek /a továbbutat, ha másvalakibe is

Bővebben ...