SzIF Online

Itt és most - jó emberek között!

Szépirodalommal és animációs filmekkel START-olt az V. kerület új közösségi tere

Január 24-én nyitotta meg kapuit hivatalosan az Itt és Most Közösségi Tér a Ráday utcában, amely az azonos nevű improvizációs és színházi társulat dédelgetett álma volt hónapok óta. A STARTfeszt nevű, háromnapos avatóesemény a színháztól indulva az animációs filmeken át a szépirodalomig sokszínű programmal várta az érdeklődőket. Kinyitott az Itt és Most.

 

(Hepp Ildikó felvétele)

 

Belépve a térbe szinte rögtön érezni lehetett azt a hangulatot, amit például a régi Müszibe érkezve tapasztalhatott az ember: jó helyen vagyunk, jó emberek között! A január huszonnegyedikei estét a Fiatal Írók Szövetségének régi motorosai indították, Csepregi János, Neszlár Sándor és Mécs Anna beszélgettek arról, mit is jelent nyomot hagyni. A beszélgetést Smid Róbert moderálta.

 

El lehet-e mondani az irodalomban, amit a tudományos terepen nem? Mécs Anna szerint az irodalom egy sokkal szabadabb lehetőséget ad az összefüggések megvizsgálására, hiszen olyan megérzések és intuitív következtetések terepe, amelyek a tudományos munka során rendszerint mindig hátul maradnak, ritkán válhatnak mérlegelés tárgyává. Mécs Anna Gyerekzár című kötetében összekapcsolódnak a test és a lélek aspektusai, népmesei motívumok feszülnek össze generációs női szerepekkel, és néha Trianon messziről kapcsolódva kerül közel egy levágott lábhoz.

 

Le lehet-e élni úgy egy életet, hogy sosem teszünk fel bizonyos kérdéseket magunknak? Csepregi János az önreflexió kérdését feszegette, bevallotta, számára ijesztő, amikor olyan emberi sorsokat lát, melyek csak sodródnak és olyan emberekkel találkozik, akik nem gondolnak bele a saját életük összefüggéseibe. Mentálhigiénés segítőként sokat találkozik ezzel a jelenséggel. Csepregi számára kifejezetten fontos az önreflexió, ebből nyer inspirációt. Morgernsternt tiszta papírra című kötetén is nyomot hagy ez a szemlélet, célja, hogy az olvasó megdolgozzon a szövegekkel az élményeiért. Ennek - persze csak bizonyos feltételek között - ellenpontja Neszlár Sándor, aki nem egy szigorúan tervezett úton vezeti végig az olvasót, hanem engedékeny vele, hagyja, hogy azt vegye le a szövegből épített polcokról, amit szeretne, vagy amire szüksége van. Egy ács nevelt fiának lenni című könyvében a mondatok egymásutánja egy olyan meditatív térbe terelheti azokat, akik erre nyitottak, ahol a tudatos vagy analítikus gondolkodásnál intuitív benyomásoknak nagyobb szerepe van. Nem véletlen, hogy az olvasók néha füves könyvként aposztrofálják az Ácsot.

 

Mit jelent veszteségélményből írni? Van-e a generációnknak nagy vesztesége, és ha igen, akkor mi az? Mint oly sokszor az utóbbi időben, ezen a beszélgetésen is felmerültek az úgynevezett generációs kérdések. Mécs Anna egy fontos gondolatát szeretném itt kiemelni, mely mélyen szíven ütött. Arról beszélt, hogy ebben a nagy véleményzajban hogyan tudjuk megteremteni a saját integritásunkat a közéletben, és milyen fontos a lehetőség, hogy megszólalhassunk politikai és társadalmi kérdésekben párttól függetlenül is. Ebben az irodalom szintén egy nehéz terep, de talán prózába burkolva jobban érvényesülhet ez az igény.

 

Az est második programja a FISZ líraműhelyeseinek felolvasása volt. A Mezei Gábor által vezetett műhelyben kötet előtti fiatal költők verbuválódtak össze, köztük Lukács Flóra, Katona Ágota, Makáry Sebestyén, Élő Csenge és Ferencz Anna-Kata. A felolvasásokat egy beszélgetéssel egészítették ki, de főként a szövegeken volt a hangsúly. Egy kötet születéséről eltérő gondolatok fogalmazódtak meg: olvasmányélményeken keresztüli utazás, koncentrált flow-élmény, egy lenyomata a személyiségnek (mely egy meghatározott ideig stagnál). Szinte mindannyian az identitáskereséshez kapcsolták azt a folyamatot, amin keresztül összeáll a kötet egy konzisztens (?) egésszé.

 

A pénteki nap befejezése egy válogatás volt az utóbbi évek legsikeresebb erdélyi animációs rövidfilmjeiből. A vetítést a Mátyás Mátyás című, a kolozsváriak életét az igazságos királyhoz való viszonyuk szűrőjén keresztül elbeszélő, 2009-es dokumentumfilm indította. Az interjú nyersanyagokra épülő stop motion portré-animáció kedvesen és gondoskodónak mutatja be Kolozsvárt és az ott élőket. Miközben Mátyás királyról mesélnek, megjelenik a lokális identitás és a nemzeti(ségi) önkép kérdésköre, hol direkt, hol indirekt formában, a „sorok között”. Időnként esetlen, de mindvégig rokonszenves karakterek egy mesebeli – Visky Andrást idézve – „többnevű” városban: összességében látszik, hogy a készítők mennyire szeretik Kolozsvárt és lakóit.

 

Ezt követően Láng Orsolya Szezon után című 2017-es animációja kelt életre a vetítővásznon. Az animáció egy halászvárost mutat be, miután távoztak a turisták belőle. Szöveg nélküli fekete-fehér rajzok, mégis olyan szépen érzékeltetik a közeget a mozgásokkal, hogy szinte még a szagok is előidéződnek bennünk: sirályok, szél, tengerparti sétány, víz, néhány ember kószál csak. Meditatív, feszültségmentes atmoszféra, tele érzelemmel.

 

A következő film, az Ariadné fonala egy szürreális világba helyezte a klasszikus történetet, amelyben csupán a labirintus, a Minótaurusz, Thészeusz, Ariadné és persze a fonal képezi a szereplőket. A néha horrorba hajló jelentekkel, erős színekkel, az időbeli ugrásokkal, a kicsit esetlen karakterisztikával szinte abszurd érzést kelt a film, egészen addig, míg a végső csattanóra sor nem kerül.

 

A végére jutottunk el a szerintem legjobbhoz: Babuka a fűben. A dokumentumfilm és a montázstechnika szerelemgyermeke ez a második világháborúban játszódó történet, melyet Babuka, a gyönyörű fiatal nő, vagyis egy erdélyi néni dédunokái mesélnek el. Babuka megjárta Bécset a világháború alatt, Babukának fia született, Babuka egy katonával találkozott, aki talán egy híres amerikai színész, Babuka boldog volt még a háború alatt is. A szeretetteljes interjúk alapján kirajzolódik egy sztori, mely bemutatja egy család finom női viszonyulásait is. Babuka Erdélyt választotta Amerika helyett, és habár nem lett híres színész kedvese, csillag (vagy Forgách Andrást idézve: „égbolt”) így is saját családjában.

A STARTfeszt végén néhány szót váltottam Horváth Veronikával, aki az Itt és Most Társulat és a FISZ elnökségének is tagja, elmondta, hogy mekkora megkönnyebbülés és felemelő érzés, hogy a végére értek ennek a hosszú folyamatnak, és hivatalosan is megnyitott a hely. Reméli, hogy egyre több program talál majd ide, és a Ráday utcai tér organikusan beépül a közösség életébe. Amikor megkérdeztem, hogyan érzi magát, azt válaszolta: fáradt, de nagyon boldog.

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva