SzIF Online

Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez

A szöveget mitikussá tévő nyelvi elemek szintén abba a retorikai hálóba illeszkednek, amely egyébként is jellemző Sirokai Mátyás köteteire. Ez a jellemző a leíró beszédmód képi-retorikai finomságaként, képi és hangulati esztétizmusként, a látványvilágot érintő áttetszőségként foglalható össze, ahogyan ezt a borító is előrevetíti egy fölismerhetetlen technikai szerkezetről készült légies hatású röntgenfelvétellel.

Sirokai Mátyás blogger és költő, posztol és pásztáz. Legfrissebb könyvében káprázatbeli világba űrutaztatja olvasóját, testtájak és abszolútumok, szárnyas gombák csillagközi szövevényébe. A látszat filozófiájába csöppenünk, és csak kapkodjuk a tekintetünk a bizarr (kép)társulások láttán. A káprázatbeliekhez írott költői vallomásban is esernyő és varrógép találkozik a boncasztalon, mint egykor a szürrealizmusban, de ezek – semmi kétség – gyönyörködnek is egymásban.

 

A káprázatbeliekhez I./2.

Ahogy minden bolygónak, az Első Földnek is voltak asztronautái. Ők az égnek fordított fenyvesekben, a hajtómű közelében éltek. Mindannyian a jövőjük vagyunk, genetikus rakéták, melyeket azért lőttek ki, hogy kiperdüljünk az emberi test gravitációs kútjából, és szabadon járjunk az űr állatai között. A kontinensek, ezek a roppant, mészvázas kétéltűek éppúgy el akarnak válni alapzatuktól, ahogy szimbiótáik, a fonalakkal, nyúlványokkal, ágakkal és végtagokkal felfelé törő tenyészetek el akarnak szakadni tőlük, hogy maguk mögött hagyják a vonzás világát. Minden bolygó megálmodja a maga űrutazóit. Az Első Föld hajóit a fenyvesek óriásairól mintázták, mert az utazók lelke nyugalmat talált a fák tiszta gyűrűiben. Minket, akiket a testetlen lét felé küldtek, a meteorról, melynek arca beragyogta az eget, mielőtt kibomló terhe elsötétítette volna.

 

Kérdések a szöveghez:

  • Hogyan építkezik A káprázatbelekhez című kötet?
  • Hogyan viszonyul és mely mítoszokhoz?
  • Nyelvezetének finom áttetszősége milyen nyelvi (stilisztikai, szintaktikai morfológiai) tényezőknek köszönhető?

 

Hogyan építkezik A káprázatbelekhez című kötet?

Sirokai Mátyás harmadik önálló verseskönyve az életmű egészen friss, idei hajtása, és folytatja a megkezdett felfedező utat a nyelv ritmikájának és zenéjének irányába, valamint mitikus szövegvilágok felé. A ciklusokra (Az Első Föld, A kettő és az árnya, A szövevény, A káprázatbeliekhez, A mennyek országa, ) osztott prózaverseket egymás után is olvashatjuk, mint egy utazás történetét, de akkor sem sérül az értelmezésünk, ha bele-belelapozva csupán egy-két szöveggel ismerkedünk meg egyszerre, tetszőleges sorrendben. Az utazás során fölépül egy olyan látványvilág, amely a filmes fantasyk, a mikroorganizmusokról és az emberi testről szóló természetfilmek képkockáit villantja föl. A szöveg a retorikájának köszönhetően nem engedi egy konkrét látvánnyá, panorámává fölépülni ezeket a vizuális benyomásokat, mivel logikailag nehezen illeszthetők egymáshoz a finom retorikai szállal egymáshoz fűzött képkockák. Ezért e fiktív utazást nem mozgófilmszerűen fogadjuk be, inkább leporellóként. A kötet alapegysége mégis a trópus, amely más trópusokkal (retorikai képekkel) összekapcsolódva egyre bővülő, egyre sűrűbb és szövevényesebb látványvilágot teremt, amely viszont nem olvasható allegorikusan. A következő idézetből jól kivehető a műre jellemző, képzavarig feszített nézőpontváltás. Egy kozmikus és egy technikai mikrovilág vetül egymásra az első mondatban (bolygó és hajtómű metszetét kell elképzelnünk), majd a másodikban valahol a test mikrovilága és a világűrnek a metszésében kell elképzelnünk az elképzelhetetlen látványt.

 

Ahogy minden bolygónak, az Első Földnek is voltak asztronautái. Ők az égnek fordított fenyvesekben, a hajtómű közelében éltek. Mindannyian az utódaik vagyunk, genetikus rakéták, melyeket azért lőttek ki, hogy kiperdüljünk az emberi test gravitációs kútjából, és szabadon járjunk az űr állatai között. (I./2.)

 

A két különböző lépték, térbeliség (emberi, állati és növényi test, illetve az itt bemutatott világűr) mintha egymás metaforái lennének, de még inkább egymásba csúszó metaforák, melyek csak bizonyos tulajdonságaik alapján kerülnek fedésbe és nem fizikai érintkezésük alapján, tehát nem metonimikusan.

 

A kötet építkezésének másik eleme a ciklikusszervezés. A ciklus ritmust ad a szövegfolyamnak, epizódszerűen tagolja azt. A tagolás a cikluscímekkel az élükön a történetiség benyomását kelti. A ciklikus építkezés egyszerre teszi lehetővé az olvasó számára a folyamatos, egyenes vonalú haladást egy kibontakozó történet ígéretével, és a körkörös visszatérést térben, időben és témában a mitikusan építkező nyelvezetnek köszönhetően. A ciklikus szerkesztés egyszerre erősíti a prózai és lírai olvasásmódot.

 

Hogyan viszonyul és mely mítoszokhoz?

 

A mítosz jelenlétét több tényező szavatolja. Egyrészt a fantasztikum, a különös/elképzelhetetlen környezeti látványok és ezek világgá épülése , (Pl. „Az Első Föld hajóit a fenyvesek óriásairól mintázták, mert az utazók lelke nyugalmat talált a fák tiszta gyűrűiben.”), valamint az explicit kimondott, törvényszerűségként bemutatott szabályok, melyek e kitalált világra jellemzőek, és amelyek mintegy útvonal koordinátái szerepelnek az útleírásban („A kísérők feladata a modulálóról minél hamarabb eltávolítani a kezet […]”). E kitalált világ jellemzője, hogy ember, állat, növény és kozmosz közös vonásaiból épül föl, az utazó narrátor ezek közös ritmusára hangolódik. Másrészt a gondolatritmus: az ismétléses szerkezetek kötődnek szorosan a mítoszhoz. Egyértelműek a körkörös szerkesztés motívumai abban az esetben, amikor önmagukba visszatérő mozgó tárgyak/lények népesítik be a teret. „Mert, ha a kutatás tárgya és nézője ugyanaz, akkor közösek a határaik is.” Harmadrészt a szövegfolyam szövegidézet szinten is megidéz korábbi mítoszokat, biblia kifejezésekre ismerhetünk rá: „az alkotás nem értheti meg alkotóját”, „aki előbb szeretett”, „a mennyek országa”, „e világból való”, stb. Az újszövetségi áthallások mellett Odüsszeusz fantasztikus utazása (a helyszínnek köszönhetően pedig az Űrodüsszeia című Kubrik-film) is megidéződik. A káprázatbeliekhez műfaji és stilisztikai rokonságot mutat Christop Ransmayr A repülő hegy című művével. A kortárs magyar irodalomból pedig leginkább Oravecz Imre A hopik könyve és Balázs Imre József Vidrakönyve juthat eszünkbe ennek a saját kozmosznak a felépülését szemlélve. A német író könyvével a nyelvi regiszterek kevercsének hasonló aránya, a nyelv zeneisége rokonítja, utóbbiakhoz a mitikus világ törvényszerűségeinek a lajstromozása, illetve a gondolatritmus teszi hasonlóvá. A kitalált gépek, technikai szerkezetek poétikai leírásával Sirokai Mátyással egyidőben Tóth Kinga kísérletezett All machine című verseskönyvében.

 

 

Nyelvezetének finom áttetszősége milyen nyelvi (stilisztikai, szintaktikai, morfológiai) tényezőknek köszönhető?

 

A szöveget mitikussá tévő nyelvi elemek szintén abba a retorikai hálóba illeszkednek, amely egyébként is jellemző Sirokai Mátyás köteteire. Ez a jellemző a leíró beszédmód képi-retorikai finomságaként, képi és hangulati esztétizmusként, a látványvilágot érintő áttetszőségként foglalható össze, ahogyan ezt a borító is előrevetíti egy fölismerhetetlen technikai szerkezetről készült légies hatású röntgenfelvétellel. A nyelv légiességének, könnyed ritmusának összetevői azonban számosak. A nyelvi regiszterek váltogatása az egyik tényező. A többnyire leíró szövegben filozófiai, technológiai, biológiai kifejezések is előfordulnak bibliai allúziók társaságában (pl. az első oldalról citálva a példákat: magzatburok, abszolútumok, földrakéták, szárnyas gombák, mennyek országa). Egy másik jellemző a nominális stílus (azon belül a főnevesítés módszere), amely fogalmivá teszi ezt a nyelvezetet, a bemutatott világot pedig – bármilyen aprólékos is a megfigyelés – eltávolítja tőlünk, mintha áttetsző függöny mögül szemlélnénk. Ezt a közvetettséget a szöveg egyébként tematizálja is: „a másolásnak ezek a lépcsői”, „látványok világa”, „az égi harmóniaként emlegetett virtuális valóság”, „látszólag egyetlen tudat alá rendezve”, stb.

 

A szakszavak és főnévképzők gyakori előfordulása mellett a mondatok hosszúsága és tagolása szavatolja szöveg légies ritmikusságát, valamint az, hogy a leírás és filozofikusság szervesen kapcsolódik. Ha az utóbbi megterelné a szöveget, az előbbi által keltett látványvilág némileg lazít a befogadás feszességén.

 

 

Lexikon

 

slammer

A slampoetry művelője

 

slam poetry

 A Slam Poetry a múlt század nyolcvanas éveinek közepén vált önálló előadói műfajjá. A Spoken Word versengő formájaként, Marc Kelly Smith („Slampapi”) kezdeményezésére önállósodott ez a modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos. Zene nélkül, fejből mondott, poétikai és többnyire színpadi elemekkel is tarkított, három perces előadást takar. Az utca nyelvén szól, aktuális témákról kötetlen formában. Célja a szórakoztatás, a meggyőzés, a figyelemfelhívás, a tanítás.

 

prózavers, prózaköltemény

Lapszéltől lapszélig terjedő írásképet mutató, lírai alkatú szöveg. A prózaköltemény abban különbözik a szabadverstől, hogy az utóbbi verses formájú lírára akarja emlékeztetni olvasóit, míg a prózaköltemény írásképe szerint sem törekszik lírai képzettársítások keltésére. Ez az írásképi különbség képzettársításos úton lényeges elvont tartalmi különbségek hordozója lehet.

 

ritmikus próza

A prózai szövegek hangzása, írásképe is lehet ritmikus. Ebben az esetben a mondatok nagyjából azonos terjedelműek, arányosak, vagy épp szélsőségesen különböző terjedelmű mondatok váltakoznak szabályosan.

 

metafora

Görög eredetű szó, jelentése átvitel. Olyan retorikai alakzat (trópus), amely az egyik tárgyra vonatozó jelentést ez másikra viszi át. A legátfogóbban alkalmazott költői alakzat. A nyelvi gondolkodás egyetemes törvényszerűségének látszik.

 

versciklus/versfüzér

A novellás- és versesköteteken belül tárgykör, érzésvilág vagy hangulat, stb. alapján novellafüzérek, versfüzérek, versciklusok találhatók.

 

nominális stílus

Olyan szöveg stílusára értendő, amelyre a névszók gyakori használata jellemző.

 

metonímia

Görög eredetű szó, névcserét jelent. Olyan szókép (trópus), amelyben a megnevezett és a jelölt dolog között érintkezésen alapuló kapcsolat áll fenn. Az érintkezés mozzanatában különbözik a hasonlóságon alapuló metaforától. A megnevezésben felcserélődhet ok az okozattal, személy és műve, tárgy és anyaga, tartalmazó és tartalom (pl. épület a benne honos személyekkel).

 

mitikus

Mesés, legendás, mesebeli, a mítosszal kapcsolatos, a mítoszra vonatkozó, a mítoszon alapuló.

 

mítosz

A mítosz olyan ősi tudatforma, amely az ember identitását érintő alapvető kérdésekre (Honnan jövünk?, Kik vagyunk? Hová tartunk?) ad költői választ. A mítosz a mítoszon végzett munka (Hans Blumenberg, 1979). Logikai ellentmondások analógiáiból épül föl (Claud-Lévi Strauss 1950).

 

gondolatritmus

Szűkebb értelemben a mondatok részleges ismétlése. A mű tartalmi szintjén zenei-ritmikai szempontok alapján kimutatható szabályszerűség.

 

Harmath Artemisz 1979-ben született, Budapesten él. Irodalomtörténész, kritikus, tanár. A Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakán, valamint az egyetem főiskolai karának hittanoktató szakán végzett 2003-ban. Doktori disszertációját 2010-ben védte meg az ELTE-n, irodalomelmélet szakterületen, Weöres Sándor költészetének kockázatelméleti megközelítéséből. Fő kutatási területe a XX-XXI. századi magyar líra. Írásai többek között az Alföld, a Kalligram, a Parnasszus, A Vörös Postakocsi, a Tiszatáj folyóiratokban jelennek meg. Kötetei: Kacér romok.  A kortárs magyar líráról (Kalligram, 2012.), Szüntelen jóvátétel. Újraolvasni Weörest (Helikon, 2013.)


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva