SzIF Online

Szépirodalom

Felhőkarcos reggeli levél

Időközben másik irányból pukkanás hallatszik, és hamarosan megérkezik a képbe a zaj forrása is, egy kissé nagy kanyarokkal közlekedő, tetovált karú kerékpáros, zenét hallgatva, és maga után húzva egy pántlikán (nem szalag, ez bizony egy tagadhatatlan pántlika) egy ép, és néhány kipukkadt, lila lufit, az épet elejti az étterem bejárata előtt, majd kissé körülményesen, a bicikliről sem leszállva igyekszik parkolni a metrós néni közelében, miközben egyszerre vált számot a lejátszóján és igyekszik meggyújtani egy cigit a kezében. A biciklis végül, várakozásainkkal ellentétben, nem várja meg az étterem nyitását, hanem pár percen belül továbbkarikázik a térről.

1141_20190305125316.jpg

 

Tovább

Veréb Árnika versei

a férfiak kezébe / szeretek bele. / az erek mint folyók / dagadnak. / ez az a víz. / apám keze / száraz és nagy / lassú folyamokkal. / szerethető / a lapos holdnyi / körmökkel. / a repedések / az ízületeknél / akár a szakadékok / a kéz szakadékai.

1140_20190304173724.jpg

 

Tovább

Ozsváth Zsuzsa versei

Az angyal kétszer csönget // harmadjára betöri az ablakot / küldi az isten fénypostával / nagy meszes szárnyakkal sivít a térben / időben érkezik az angyal már csak ilyen / és te alszol az ágyban mit sem sejtőn mint a gyermek / hogy mit mondtak anno szüleidnek szülei ők se hitték / csak nőttön-nőtt csöndben a titok / amit majd egyszer a célkeresztben / vízszintes huszonhárom függőleges hetes / függőleges hetes vízszintes huszonhárom sorolhatnám / de inkább csak aludj

1139_20190303134336.jpg

 

Tovább

Kovács Újszászy Péter versciklusa

A rendelőben a kutyák / nyári délutánokat köhögnek fel. / Fűszálat álmodnak a padlócsempére. / Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, / és tenyerébe veszi mellső mancsukat. / Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, / de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. // A rendelőben a kutyák lázasak. / Mancsaikat fejszével ütötték le.

1138_2019022181729.jpg

 

Tovább

Seres Lili Hanna versei

Lehet, hogy a plafonon van. / Vagy mindig mögötted. / Ha nem mindig épp a másik szobában. / Nem járkálhatsz egész nap, / nem kapdoshatod a fejed folyton hátra. // Nyugodj meg. Ott van. / Amikor csukott szemmel hajat mosol, / eléd áll és az arcod bámulja. / Amikor alszol, övé a lakás.

1136_20190218173015.jpg

 

Tovább

Elrendeződni milyen

Valamikor hattizenötkor értünk a reptérre, ahol az ellenőrző pontoknál csak annyit láttak belőlem, hogy hatméteres, ívelt dobással górom a táskámat a röntgenszalagra és üvöltve rohanok át a detektoros kapun, hogy hagyjanak békén, elkések, majd pedig csípőre fogott gatyában, az övemet a nyakamba vetve, kikötött cipővel rohantam át a tranziton, feldúlt ruházatban, kerülgetve a duty freeben vásároló, kijelzőket bámuló utazókat. A gépen már nem is köszöntöttek szokás szerint, kábé 180 ember nézett rosszalló tekintettel, miközben a nadrágomat balkézzel tartva magamon megtaláltam a helyemet, és a kapitány azzal a hanghordozással mondta be a naakkorindulunkot, hogy érezni lehetett benne a mögöttes tartalmat, miszerint ez a paraszt is megérkezett végre.

1135_20190217154729.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva