SzIF Online

Szépirodalom

A háromszög élei

Pár pillanatra meg is feledkeztem a ragadósan, izzadtan érkező nyárról, a hőségről, a napfény miatt utcára tóduló céltalan tömegről, ami ott lüktetett körülöttünk, kivételesen még Vízivárost is felzaklatva. Fejben megint ott voltam a hideg, taknyos időben, mikor a tesztet szorongatva tartottam hazafelé az esőtől iszamósan fénylő, hűvös vízivárosi utcákon.

1185_2019060991833.jpg

 

Tovább

Nyirán Ferenc verse

Sok éve mesélte vonaton egy / orvos, milyen volt átélnie az / infarktust. Azonnal vette a / jeleket, tudta, mi a teendője, / ha csak magára számíthat az / éjszakában. Kimenni a hidegbe, / hosszan, mezítláb, és titokban / búcsúzni el a holdtól.

1182_20190607121305.jpg

 

Tovább

Kalapos Éva Veronika regényrészlete

A rágóra bámultam Fip ujjai között, aztán a szoborra. Az előbb még semmilyen képet vágott, csak meredt maga elé, ahogy a szobrok szoktak, de most úgy látszott, mintha könyörögve nézne. Mintha az lenne az arcán, hogy tényleg kurva nehéz nagylábujj nélkül egyensúlyozni a talapzaton, plusz még a gyerek is rátehénkedik, hát tegyük már meg, hogy segítünk. A szemébe néztem, ingattam a fejem, de már tudtam, hogy tökmindegy, megzápultam én is, úgyhogy bólintottam, és még közelebb léptem a szoborhoz. - Én tartom, te meg ragasszad, jó?

1178_20190527125958.jpg

 

Tovább

A boldog ember ostoba

Könnyű voltam és boldog éppen. Ritka pillanat. Nem zavart a klasszikusan depressziós kórházi hangulat sem. Válaszolgattam cseten egy lánynak, míg felfelé haladtam a hipószagú, matt fényűre mosott, koptatott, ezerszer fertőtlenített kórházlépcső valaha díszesnek szánt, mára lerobbant, ágytál-, hányás- és halálszagú lépcsőfordulóiban. Nem is sejtve, vagy legalábbis magam előtt is titkolva, hogy az egész hetek óta félbeszakadt, majd újraindított beszélgetésnek nincs is semmi értelme, csupán a szar újracímkézése, pakolászása zajlik egyik helyről a másikra – ahogy ott, a kórházban a szemem előtt, az elfekvő halállal vizenyősen, húgyszagúan átitatott, kórtermek között lepedővel fedett gurulós ágyakat tologató, vértől feketéllő vattapamacsokat, érfalakról leszakadó sejtdarabkáktól mocskos tűket felhalmozó sürgés-forgásában valójában is történt.

1176_20190515104526.jpg

 

Tovább

Lázár Bence András versei

Egy kerülőút: ablakok és komoly / kapualjak nélkül. Mert te ebben / vagy a legjobb. Mint egy vihar, / eső nélkül. // De könnyebb lenne kikerülni / téged. Úgy, ahogy vagy. Így. / Eső nélkül. Hiszen az ablakokban / én is tükröződőm, hiszen a kapualjakban / én is ott vagyok. // Könnyű lenne kikerülni téged. / Úgy, ahogy vagy. Így.

1173_20190512105242.jpg

 

Tovább

Halmai Tamás versei

Ismer-e öniróniát az Isten? / Ha igen: részesül-e mosolyából / provinciákon is a kisded képmás? / Míg sírhatnékok évadában jár-kel / út s úttorlasz, érdemi hidegben, / és szorosabbra húzza kardigánját / egy antropomorf kvantumszámítógép.

1172_2019050992257.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva