SzIF Online

Költészet

Mellár Dávid verse

Érzékeny bőre létrehozott, vedlett, mégis hordja, szájába veszi, / megragadja, elejti, otthagyja: önmagát javítgatja / puha, mesterséges fészekképződményében. / A lámpa mozgásérzékelője nem jön működésbe. / Múzeumban a szenzor üresen kattan, téves riasztás, / mozdulatlan preparátum, egy kis horzsolás. // Menekülne, állattá lenne, vissza a természetbe, / mint Ovidius hősei, de nincs ki végrehajtsa rajta / az átváltozást: nem tud elmenekülni az önmaga / által létrehozott katasztrófa elől.

1108_20181229141538.jpg

 

Tovább

Borsik Miklós versei

Kitartóan hajtogatják, kerítést / fonnak és metszenek, mellettük zöldessárga gyep. / Lapul, hogy a fűnyíró kése, ha fölötte pörög, ne érje el. / Aztán kikapcsolják, hogy bekapcsolják a szivattyút, / a slag vége eltűnik egy kisfiúban. Mire azt hinnéd, / szétdurran, kiugrik szájából a cső. Arrébb heves szülő (...) Az ágak nyársain látható néhány / vastagabb, szalonnás levél.

1105_20181226100712.jpg

 

Tovább

Kontra Attila versei

De ha tényleg a fennálló összefüggések / határozzák meg azt is, hogy mely / összefüggések nem állnak fenn, akkor / a föld objektív nehézségétől elszakadni / képes fajok látható öröméből a / röpképtelenség szomorúsága levezethető. / A lemezborítón ezt kéne megjeleníteni.

1102_20181220112711.jpg

 

Tovább

Pollágh Péter verse

100 éve oszlott szét a szép. / Egy egyes és két kurva nulla / néz a kastélyunkból kihajolva. / Véres mindhárom mosolya. / Ezek már szlovák szobák, suttogja. // Megpróbált. Hallottam a hangját. / Tölgyhordókban dajkálták.

1091_20181130154119.jpg

 

Tovább

Kovács Újszászy Péter versei

Precíz vágás a csőr alatt, majd / forró vízbe merítik a kakast. / A kopasztás alatt tudatosul benned, / felnőttél. / Tízéves vagy. A madár vergődése megvisel, / de a nagyok nem sírnak. / Nem szabad sírni, bár felriadsz, az állat csendjére. / Szürkéssárgán fekszik. Csak a nyakon tátongó bemetszés vörös, / mégis ugyanúgy tekint rád, mint néhány órája, / amikor még élt.

1069_20181027223600.jpg

 

Tovább

Sütő Csaba András versciklusa

egy gyömbéresüveg / gurult a repedt földön / amíg a gumicsizma rátaposott és / megint és újra megint / nem volt megállás / nagy erős fejszékkel estek neki / kivágták a fákat legallyaztak / a szálakat elvontatták / a földet feltörték helyben hagyva / néhol a törzsököt / használták művelték / fosztották zabálták lyukakat vájtak elkerítették / lyukakat vájtak vetettek / arattak temettek építettek / megint és újra // makacs ragaszkodással // kvazáraik pulzáraik alatt // örvényeikben lassú sajgással

1068_20181027142422.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva