Hírlevél feliratkozás

Keresés

Valami mindig kilóg a versekből

Simon Bettinát Tinkó Máté kérdezte
A saját hang nagyon fontos. Nem az irodalomban, hanem az életben. Pusztán az a koncepció, hogy verseskönyvek jelennek meg szerzőktől, hozzájárul ahhoz, hogy a világban kitüntetett helyet és figyelmet érdemeljen a szuverenitás és az egyén. Mindez különösen fontos a mai valóságunkban, ahol a különbözőség problémát jelent és súlyos következményekkel jár az egyén szintjén. Fontos kérdések ezek.

Bővebben ...

bármilyen fal, ha embereknek / építik, legyen emberméretű

Celler Kiss Tamást Szarvas Melinda kérdezte
A magyar nyelvben vagyok otthon. A mindennapokban Szerbiában, szellemileg Magyarországon. Sokkal aktívabban követem például a magyar közéletet. Azonban már jó ideje szeretnék szerbről verseket fordítani, de valamiért folyton halogatom. Sokkal szorosabb együttműködés kéne a két irodalom között, és ez elsősorban a vajdasági magyar írók felelőssége, így az enyém is.

Bővebben ...

Aki ír, az mindig egyedül ír

Szarvas Melinda beszélgetése Terék Annával
Szerintem az számított nagyon sokat, hogy szavalták a verseimet. Vajdaságban a versmondásnak nagyon nagy hagyománya van, jöttek sokszor Magyarországra is verseket szavalni, s hozták az enyémeket is. Nekem az volt egy nagyon furcsa élmény, amikor Szabadkán tartottak egy szavalóversenyt, s az elődöntőben négy emberből három Terék Annát szavalt, kettő vajdasági volt, a harmadik pedig magyarországi. De volt olyan budapesti kiállításmegnyitó is, ahol egy székely fiú szavalta a Külföld című versemet.

Bővebben ...

Intenzív állapotok, nagyon törékenyek, végesek

Kali Ágnest György Alida kérdezte
Aznap este, amikor megfogalmazódott bennem legelőször az Ópia, csak abban voltam biztos, hogy ez az egész eggyel és önmagával szabad osztható legyen. Azzal az eggyel, akinek csak a hiánya maradt rám és önmagam teljes valójával. Ahhoz, hogy önmagammal oszthatóvá tudjak válni sok rosszul elsült dologgal kellett szembenéznem. Találkoznom kellett a bennem lakó szörnyetegekkel. Bertolucci Ultimo tango a Parigi filmjének végén Maria Schneidert látjuk, ahogy megtörten, saját magát győzködi arról, hogy jól cselekedett akkor, amikor végzett a férfival, aki kihasználta és láthatatlan láncokkal lekötözte őt. Azokat az utolsó mondatokat, amiket kétségbeesetten hadar, átjárja valami eltipró erő.

Bővebben ...

Ezeket egyszerűen csak mind nézem

Gothár Tamást György Alida kérdezte
Új verseskötet készül egyébként, véletlenül ki is töröltem ezelőtt úgy két hónappal a fájlt a szövegekkel, de szerencsére különböző fecnikről, a noteszemből és emlékezetből sikerült újraírni a nagyját. Mostanában viszont sokkal lassabban és kevesebbet írok, úgyhogy még biztosan eltart egy darabig, amíg elkészül. Ami még eszembe jutott, hogy mivel nemrég felszabadult egy csomó időm, szeretnék újra nekilátni románról fordítani, sokat halogattam, de most már be akarom fejezni Marin Sorescu Ionajának a fordítását is.

Bővebben ...

„Ne biztos vízen papírhajó”

Mezei Gáborral Élő Csenge beszélgetett
Lírával kezdtem, azzal is folytattam. 2003-ban jelent meg az első publikációm a miskolci Új Holnapban, és azóta sokfelé. Ha prózát írtam, az vagy felkérésre történt, vagy valamilyen közös projekt keretében, de ezek ritka alkalmak voltak, és ez jól is van így. Na meg persze az értekező próza, a tanulmányok. A harmadik, készülő verseskötetemben vannak prózaversek, ahogy a natúr öntvényben is voltak. Egy novellista barátom szerint ez annak a jele, hogy elindultam a helyes úton, és úgyis a regény lesz a vége. De ez önmagában nem jele ilyesminek.

Bővebben ...