Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Megtanultunk olvasni

Fried Istvánt Olti Dóra és Szántai Márk kérdezte
Megtanultunk olvasni. Gyorsan olvasni meg lassan olvasni egyaránt megtanultunk, és az évek folyamán kialakult az a gyakorlat, hogy mi az, amit gyorsan el lehet olvasni, mi az, amibe csak bele kell lapozni, és úgy is tudjuk már, hogy miről szól az első tíz oldal után, és mi az, amit hónapokig kell olvasni. Ezért nyilván az a látszat alakult ki, hogy mi rengeteget olvastunk. Ez valószínűleg így is van, de én mindig megdöbbenéssel tapasztalom, hogy mennyi mindent nem olvastam, és valószínűleg nem is fogok elolvasni, pedig érdemes lenne, még a munkámhoz is szükséges lenne.

Bővebben ...

„A teremtő paranoia fogalmát hívjuk itt segítségül”

Makai Mátét Urbán Bálint kérdezte
Felfoghatjuk valahol, akár egyfajta stíluskísérletként vagy gondolatkísérletként a könyvet, hiszen a sokféleséget igyekeztem tematikus szinten is érvényesíteni. Ez nem jelenti azt, hogy más szerzők stílusát utánoztam volna. Hogy a szövegek elütnek egymástól, az annak is az eredménye, hogy a keletkezésük nagyon önálló, szigetszerű élmény volt; egy-egy jól körvonalazható ötletből származnak, és a megírásuk idején soha nem fordítottam arra túl sok figyelmet, hogy ez stilárisan milyen irányba tartó szöveget eredményez. Hogy egy klisével éljek: tulajdonképpen a téma és az ötlet írta meg magát.

Bővebben ...

„Réges-régi vonzódás van bennem a költészethez”

Rácz Istvánt Bozsó Georgina és Fagyal József kérdezte
Kellett az akkori ifjonti életkorom, illetve vakmerőségem, hogy abban a pillanatban igent mondjak rá. Holott még mindig csak annyi ismertségem volt a kortárs angol költészetről, hogy ismertem három Philip Larkin- és két Ted Hughes-verset. Éppen akkor fejeztem be a disszertációmat, ami a romantika témájával foglalkozott. Egy kicsit kezdtem is belefáradni, kimondottam vágytam arra, hogy valami új dologgal foglalkozzam. Nem is csalódtam, valósággal beleszerettem a kortárs angol költészetbe.

Bővebben ...

„A határon lehet a legjobban átélni, hogy kik vagyunk”

Németh Gábort Szarka Károly kérdezte
Az én meggyőződésem szerint nincs egyetlen helyes és adekvát leképezése a valóságnak. Nem vagyok ismeretelméleti realista, agnosztikus állásponton volnék. Nem gondolom, hogy létezne egy szupernyelv, amivel le lehetne írni a valóságot, vagy meg lehetne fogalmazni a törvényeinket. Egy ír népmese, egy japán haiku vagy a busmanok éneke mind-mind kísérletek a világleírásra, és minden ilyen kísérlet érvényes pillanata a megismerési folyamatnak, vagyis inkább ennek a képtelen vállalkozásnak, amit megismerésnek hívunk.

Bővebben ...

„Mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk”

Szöllősi Mátyást Ayhan Gökhan kérdezte
Úgy gondolom, hogy sokunknak jót tesz, ha néha valami egészen mással töltjük az időt, és megújult, átalakult látásmóddal tudunk visszatérni a feladatokhoz. A legjobb pozíció szerzőnek és szövegnek, az, amikor a szerző ül, és a szöveg alakul, formálódik – maga az alkotási folyamat. Most, a novelláskötetem befejezése után, mikor tényleg lezárult minden szerkesztés, és elment a nyomdába az anyag, nagyon kiüresedtem. Egyszerre volt bennem egy borzongás, és egy olyan hiányérzet, amit a szomjúsághoz tudnék hasonlítani.

Bővebben ...

A Sármesék hősei

Gál Somát Bödecs László kérdezte
A sárvári élmények miatt derült ki számomra, hogy az írással is lehet mit kezdeni, az első, szerintem túlzóan pozitív visszajelzések miatt indultam el ebbe az irányba. A bölcsészetet is ezért választottam végül, mintegy megtámogatni az írói pályát, a Nyugatról tanultak miatt pedig Pestet, úgy éreztem, hogy az igazi írói élet bizony Pesten van. A szüleim, nagyszüleim tanárok, de a saját tapasztalataik miatt engem lebeszéltek erről. Nem akarták, hogy én is végigszenvedjem.

Bővebben ...