Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

„Aztán vagy visszhangzik az, vagy nem”

Fekete Vincét Ayhan Gökhan kérdezte
Az idén két gyerekkönyv jön, az egyik, az első pár hete meg is jelent, ez egy felezőnyolcasban írt, tizennégy Cinből (fejezetből) álló, nagyon szépen illusztrált verses meseregény. Az erdélyi gyermekirodalmi hagyományokat követi, néhai Bajor Andor és Veress Zoltán nyomdokain lépegetve. A másik gyerekkönyv decemberben jön az Orpheusznál, Pesten, ez a már említett Piros autó lábnyomai a hóban. És egy száz haikuból álló haiku-kötet is előkészületben van már, gondolom, hogy ez is megjelenik az idén. De a nagy munka, az a Vargaváros, több éve dolgozom rajta.

Bővebben ...

Maga a tanúságtétel a fő kérdés

Lőrincz Csongort Smid Róbert kérdezte
Mindenképpen terveztem, hogy erőteljesebben odafordulok narratív-prózai művek olvasásához, másrészt bizonyos narratív összefüggésekben különös élességgel és látványosan állnak elő az adott szó, a hitel, az ígéret stb. kérdései (pl. Kleist klasszikus példája a megbízhatatlan elbeszélő problematikájának), így ez a tanúság komplexumának pregnáns megközelítését ígérte.

Bővebben ...

A jelen érdekében emlékezünk

Garaczi Lászlót Szarka Károly kérdezte
A Wünsch hídban a kérdés így hangzik: képes-e az ember illúziók, öncsalások nélkül visszatekinteni élete fontos mozzanataira. Az emlékezés mindig a jelen aktusa, a funkciója az, hogy tovább tudjunk élni. Az emlékezés és a felejtés megrendelője a remény. Meg akarjuk oldani a megoldhatatlant, ezért értelmezzük újra és újra a múltat. Lekerekítjük, újrateremtjük, felcicomázzuk, rendet építünk a kusza, zavaros képekből. A Wünsch híd egy radikális emlékezésstratégia demonstrációja.

Bővebben ...

Még a háború előtt

Soltész Bélát Mucha Attila kérdezte
A legutóbbi utazásom Dél-Amerikában nyolc hónapig tartott, 2014. novemberétől 2015. júliusáig. Teljesen nomád voltam: egy nyolcvan és egy tizenöt literes hátizsák volt nálam, és folyamatosan úton voltam. Egy hétre való ruhám volt, két pár cipőm, egy pulóverem, meg egy tabletem, oszt viszlát. Ez borzasztó egyszerűvé teszi az életet. Ehhez képest visszatérni az úgynevezett felnőtt életbe, pláne Magyarországra, valóban nem volt könnyű.

Bővebben ...

A szépirodalmi mű az olyan objektum, amire, esetleg, le tud szállni a Szentlélek

Szilasi Lászlót Olti Dóra kérdezte
Azért az egy csodálatos világ volt, amikor az alkotásnak meg a befogadásnak a szabályrendszere ugyanaz volt. Több esély volt a megértésre, mert mindenki ugyanazt tudta. Ez azt jelentette, hogy az olvasók is írók voltak. A régi magyar irodalomnak a jó részét börtönben írták, mert ott ráértek, a versírást pedig megtanulták az iskolában. Ez egy szép világ volt, mert a megértés általában létrejött. Akkor még nem voltak kritikai műfajok, nem kellett értelmezni, mert valószínű, hogy nagyjából mindenki megértette.

Bővebben ...

Már csak meg kellett írni

Séllei Nórát Bozsó Georgina kérdezte
Jó érzés hatni a hallgatókra, hiszen azzal, hogy átvesznek módszereket, öntudatlan módon, de elismerik, hogy értékelik azt, amit csinálunk. De legalább olyan fontos része ennek a történetnek, hogy saját képükre is formálnak módszereket. Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert az az érdeke mindenkinek, hogy a saját módjukon teljesüljenek ki.

Bővebben ...