Folyóirat-toplista 2016

Részletek

Éves top10 feledés ellen

Idén harmadszor állítok össze toplistát az előző év legjobbnak vélt folyóirataiból (előbb a Librarius, majd a SZIFONline felületén), s általában ilyenkor, az év eleji összegzéskor hasít belém a folyamatos veszteség tudata: hogy már nem tudok a Holmi kritikarovatának új kincsei közt búvárkodni, hogy nincs már Nagyvilág, amiben elmerüljek, és hogy idén utoljára válogathatok a 2000 vagy a Lettre számaiból erre a listára.

Ez szerencsére nem jelenti azt, hogy nincs miből válogassak: idén is számos remek darab szorult le a toplistáról, nyilvánvalóan vétkes hanyagságomból, lustaságomból, figyelmetlenségemből, vagy egyszerűen éktelen gonoszságomból fakadóan.[1] Mentség nincs, lista van. Lássuk!

10. Apokrif 2016/4

Ha az elmúlt évtizedek egyetemi lapjainak (a Puskin utcától a Sárkányfűig, a Határtól a Szkholionig) összes megjelent számát összeadjuk, akkor is kisebb szám jön ki, mint amennyi az idén tizedik (!) évfolyamába lépő Apokrif mögött van. Azt nem merném állítani, hogy az említett folyóiratok közül a Nyerges Gábor Ádám főszerkesztette lap lett volna a legerősebb vagy a legegyenletesebb színvonalú, de hogy kitartásuk nem egy alkalommal lépett túl a szokványos egyetemi lapok mércéjén, az szintén aligha tagadható. Alighanem legnagyobb dobásuk mégis a Csepella Olivér Nyugat+Zombik című képregényét lapjaikra csábító 2016 téli szám, melyben a várva várt képregény mellett többek közt Krúdy, Móricz, Kaffka Margit és Babits is tollat ragad, hogy megverselje (van olyan szó, hogy megnovellásítsa?) saját zombiélményeit. A hatás kifejezetten rekeszizom-izmosító, ráadásul a csupa szemtelenül ifjú recenzenst felvonultató kritikarovat is jobb a vártnál, így mindenképp helyük van a top10-ben!      

9. Eső 2016/3

Ha az folyóiratszcéna számkivetettjeit próbáljuk előszámlálni napjaink Magyarországán, első helyen rendszerint a szolnoki Eső juthat eszünkbe, holott ha végigtekintünk Jenei Gyula évnegyedes folyóiratának idei, szelektált szerzőlistáján (Aczél Géza, Balaskó Ákos, Benedek Szabolcs, Csider István Zoltán, Ferdinandy György, Hartay Csaba, Háy János, Jászberényi Sándor, Kötter Tamás, Lackfi János, Lapis József, Markó Béla, Soltész Béla, Szigeti Csaba, Szilágyi Zsófia, Toroczkay András, Vörös István, Zalán Tibor), legalább másfél tucat széles körben elismert írót-költőt-irodalomtörténészt találhatunk köztük. Ez szerintem akkor sem rossz teljesítmény, ha a szövegek közt kétségtelenül vannak középszerűek, a kritikarovat pedig általában feledhető. Az iskolakezdésre megjelent, „Irodalomtanítás” fedőnevet viselő harmadik szám ugyanakkor kifejezetten változatos, jó anyag: Lackfi János kisszótára szokás szerint zseniális, Jenei Gyula körkérdése érdekfeszítően ellentmondásos tapasztalatokat rögzít, Szilágyi Zsófia tanulmánya Móricz középiskolai taníthatóságáról nemcsak a legváltozatosabb eszköztárt felvonultató (kérdőívezés, tantervelemzés, szakirodalom, kiadás és oktatás összefüggéseinek vizsgálata), hanem egyenesen a legjobb tanulmány is, amit idén olvastam, Boldog Zoltán Bánk bán-tanítási javaslata pragmatikus és fantáziadús, Benedek Szabolcs kötelező-újraírásai pedig szellemesen idézik meg Móriczot és Kosztolányit. Ráadásul az Esőnél nem restek gyorsan digitalizálni: az egész évfolyam letölthető a honlapról.

8. Alföld 2016/12

Ahogy nincs karácsony Kevin, úgy nincs folyóirat-toplista sem Alföld nélkül! Akárhogy is nézem ugyanis, a debreceni folyóirat az egyetlen, amely mindhárom alkalommal képes volt felkerülni a listámra: ezúttal egy Térey-blokk és az immár ötödik KULTOK-konferencia anyagai kellettek hozzá. Előbbit a készülő regény, a Káli holtak igen szórakoztató, szatirikus részlete, Herczeg Ákos remek kis interjúja, és Bárány Tibornak A Legkisebb Jégkorszak kritikai visszhangját (is) áttekintő kritikája alkotja, utóbbit pedig többek közt Visy Bea Balajthy Ágnes és Keserű József kiváló tanulmányai fémjelzik a Borbély Szilárd körül kialakult kultikus beszédmódról és sorsnarratíváról, a Moleskine-füzetek eredettörténetéről, és a magyar fantasy-brandekről – mindenképp megéri a nevetségesen alacsony, 600 forintos árat! 

7. 2000 2016/1

Nagy, a Lettre-éhez hasonlóan izgalmas, rendszerváltás óta íródó történet végére tett pontot búcsúszámával a 2000 az év derekán, melyet Takáts József az ÉS-ben, én pedig a SZIFON-on sirattam el gyors egymásutánban. Már a tavalyi, utolsónak vélt számot is nagyra tartottam, de a búcsú is igazán szépre sikeredett, még akkor is, ha a szövegek egy része a megszűnés tágabb kontextusával foglalkozik (Margócsy István magának a magyar folyóiratkultúrának a történetét is röviden megírja), egy részük pedig egyenest búcsúvers. Egyrészt, mert emlékezni jó, színvonalasan emlékezni pedig még jobb, másrészt pedig, mert ezeken túl is vannak érdekességek: a szokásos tanulmány+forrás kombináció (ezúttal Szilágyi Ákos jóvoltából tudhatunk meg mindent az orosz forradalom majmairól (!) és Lev Luncról), Spiró sírva röhögős egyéni törvényjavaslatai, Tóth Krisztina novellája, Márton László Walter von der Vogelweide-fordításai, Rakovszky Zsuzsa vagy Tábor Ádám versei… Mindegyikük letölthető a maga teljességében. 

6. Prae 2016/1

A Prae a 2016-os naptári évben is csonka évfolyammal jelentkezett, az így megjelenő két szám azonban igencsak emlékezetesre sikeredett: mind a térkép-, mind a Giger-szám tele van erős szakszövegekkel és esszékkel – ugyanakkor a szépirodalmi részleg nekem továbbra is nagyon vegyes színvonalú. A végül kiválasztott, térkép és irodalom kapcsolatát vizsgáló szám vegyesen tartalmaz diskurzusalapító szövegeket (Bernhard Siegerttől és Sybille Krämertől), és sűrű, okos magyar szaktanulmányokat (Smid Róberttől, Bakonyi Veronikától és Balajthy Ágnestől), némi esszével (a mindig remek Láng Zsolté) és verses epikával (természetesen Térey Jánostól) körítve. Pynchon és Houellebecq-rajongóknak kötelező! 

5. Hévíz 2016/4-5

A Hévíz azon kevés folyóirat egyike volt idén, amely nem a nyári holtszezont megelőzően, hanem az iskolakezdésre jelentkezett duplaszámmal, kétszáz oldalon kínálva remek verseket, s még remekebb novellákat, esszéket és interjúkat. Kiemelendő közülük Szegő János remek futóinterjúja Nádas Péterrel, Jászberényi Sándor álmatlanságtól és Bereményi Géza fiatalságtól fűtött novellája, Szederkényi Olga Escoffier-portréja, P. Horváth Tamás Mecseki itókáról szóló írása, Fehér Renátó és Mohácsi Balázs Hável-, illetve Csorba-emlékezései, valamint külön nekem szóló meglepetésként a szemtelenül fiatal Kovács-ikrek falhozkenős, örkényi novellája. Legyünk környezettudatosak: vezessük be a Hévízt minden háztartásba!  

4. Lettre 100

Huszonöt éves, nagy kaland zárult le a Lettre századik számával: a főszerkesztő, Karádi Éva már korábban bejelentette, hogy a háromjegyű számhoz érve a legeuropéerebb magyar folyóirat bezárja a boltot. Egyetlen 2016-os számuk ugyanakkor méltó búcsú: a Könyvfesztivál-díszvendég Szlovákia irodalmának lehető legszélesebb áttekintése. A mintegy másfél tucatnyi szövegben minden fontos, magyarul mostanság megjelent szlovák kötet képviselteti magát: vannak versek, novellák (a Noran Librónál két szlovák novellaantológia is megjelent!), regényrészletek és kiváló esszék is. A személyes kedvencem Ondrej Štefánik Ujjatlan város című regényének roppant pörgős és szórakoztató  részlete, de jó ajánlatot tesz Petržalka reklámembere, Jana Beňová, kiváló önostorozó esszével jelentkezik a szlovák Esterházy, Pavel Vilikovský, és hrabalosan (vagy néhol inkább páralosan?) mesél novellájában Rudolf Sloboda. Ennyivel azonban a különszám nem éri be: mint a folyóirat története során mindig, most is erősek az interjúk (például Dandoy Györgyi tíz-tizenöt évvel ezelőtti, holland olvasót célba vevő Esterházy- és Nádas-interjúja) és esszék is. Elég volt röviden beleszagolni e számba (mely itt elérhető), máris nagyon hiányzik a Lettre!

3. Tiszatáj 2016/5

Kifejezetten erős évfolyamot zárt idén a Tiszatáj, melynek májusi Nabokov-száma mellett nagyszerű volt márciusi, spanyol irodalom huszadik századáról szóló összeállítása is. Májusban ugyanakkor Turi Márton vendégszerkesztő vette kezébe az irányítást, és a szintén általa szerkesztett novemberi Kalligramhoz hasonlóan ezúttal is kiváló munkát végzett. A magyarul eddig még nem olvasható kisesszék és versek mellett ott a The Paris Review trollkodásban gazdag, 1967-es interjúja (ilyen kérdésekkel: „Ön egy lepkegyűjtő, aki becserkészi az áldozatait?” és ilyen kirohanásokkal: „Sok elfogadott író számomra egyszerűen nem létezik. Nevük üres sír fölé van vésve, könyveik makettek, abszolút senkik az én olvasói ízlésem szerint. Brecht, Faulkner, Camus és sokan mások számomra abszolút semmit nem jelentenek”), egy „Nabokov mint magánember”-szekció (Martin Amis emlékezése, és egy Véra Nabokov-rajz Stacy Shifftől), az életmű orosz  lenyomatainak nyomai (Mihail Siskin és Vjacseszlav Kuricin írásai), s végül zárásnak egy tanulmány- és esszészekció, Hetényi Zsuzsával, Turi Mártonnal és Sári László Pnyin professzor mosogatását elemző, csodás esszéjével. Minden pénzt megér!

2. Jelenkor 2016/7-8

Nádas Péter regényrészletével kezdeni egy számot általában kizárja a melléfogás lehetőségét, a Világló részletek nyári Jelenkorban megjelent fragmentumából pedig elég  tizenöt oldal, hogy magába szívjon – kevés regényt várok annyira idén, mint ezt. Csordás Gábor ugyanakkor egy másik Nádas-könyv, a tavaly harmincéves Emlékiratok könyve kiadástörténetéről (mint az olvadás kordokumentumáról) ír nagyon tanulságosan. Versekkel jelentkezik többek közt Turi Tímea, Szijj Ferenc, Marno János és G. István László, novellákkal Havasréti József és Viktorija Tokarjeva; a kritikarovatban pedig ott van Szolláth Dávid periódusos rendszerbe illő című kritikája (Réz és Vas) Réz Pál hangos memoárjáról, mely nálam, hogy stílszerű legyek, ezüstérmes, a mindig kiváló Sipos Balázsé Pynchon Kísérleti fázisáról, Friedrich Judité Sári B. László szakkötetéről, Mikola Gyöngyié pedig Hetényi Zsuzsa „Nabokov-szótáráról”… Nem lehet felsorolni a teljes tartalomjegyzéket, de kéne: Ágoston Zoltánék ezúttal is alaposan kitettek magukért.    

1. Műút 2016/56

Minden év elején meglep, hogy bár értékrendem szerint a Műútat tartom az egyik legjobb irodalmi folyóiratnak, eddigi listáimon sosem végeztek még csak dobogón sem. Most azonban nincs kegyelem: egész nyarat betöltő duplaszámuknak már a tartalomjegyzékét olvasva is elolvadunk: Garaczi-blokk a mester 60. születésnapjára, az év egyik legjobb verse a szemtelenül fiatal Vida Kamillától, szuper esszé a liberális rasszizmusról és a hazugságról Szántó Veronika és Bárány Tibor tollából a Kiskátéban, és hát, egy csodálatos, gazdagon rétegzett kritikarovat tele szép-, zsáner és szakirodalomról, színházról és kiállításról szóló írásokkal. Ha muszáj lenne kiemelnem közülük néhányat, elsőként Bagi Zsolt Műút-díjas Térey-kritikája jutna eszembe (a kritikában képbe kerülő Nádast parafrazeálva az is lehetne a címe: Saját Svábhegy), de kérlelhetetlenül alapos Fekete I. Alfonz írása Jacek Dukaj, és Pálfalvi Lajos Agneta Pleijel könyvéről; folyóirat-kritikusként pedig nem tudom nem megemlíteni Balogh Gergő összehasonlító folyóirattanát Az újabb német médiatudomány magyarországi recepciójáról. Nem mondhatok mást most sem, mint szeptember végén: „ha még nem tettük, sürgősen ruházzunk be a kötetvastagságú, színes-szagos 56-os számra – nincs ennél felszabadítóbb, ’56-osabb cselekedet a forradalom 60. évfordulóján.”

[1] Egyetlen érvényesnek tűnő kirekesztésem etikai (nem etnikai!) alapú: természetesen nem szerepeltetem a listán azokat a folyóirat-számokat, melyekben magam is szerepelek egy-egy írással: ezek a Hévíz 6., a Jelenkor 11., és a Kalligram 11. számai: esküszöm, jelenlétem ellenére mind remek darab!