Az vitathatatlan, hogy Németország multikulturális. De az is bizonyos, hogy a létező kultúrák nemcsak egyszerűen egymás mellett élnek, hanem észlelik egymást, reagálnak egymásra, párbeszédet folytatnak, s gyakran tudatosan vagy éppen észrevétlenül egymásból táplálkoznak.
Az új évezred tehát komoly változást hozott el egyfelől a portugál irodalom szerkezetében, másfelől pedig a világirodalom és a portugál irodalom viszonyában, hiszen Portugáliának végre sikerült kiszakítani magát a több évszázados kulturális elszigeteltségből és beilleszkedett a kulturális cserefolyamatok globalizált rendjébe.
A campus-regények állandó témája a magán- és közösségi szféra közötti feszültség, valamint az egyén és az őt körülvevő emberek viszonya. Az ide tartozó alkotások szatirikus, kritikai felhanggal szólalnak meg a tudományos élet és a campus világának megjelenítése kapcsán is. Az ír campus-regényeket pedig elsősorban a diákok érdeklik.
A „Chicano” vagy „Chicana” azonban gyakran a Mexikó–Texas határt belakó marginalizált nép, az idegenek vagy törvényszegők leírására alkalmazott sértő terminus. Mivel oly hosszú ideig éltek a Mexikó és az Egyesült Államok közös határán, a Chicanókat két kultúra tartja fogva: mexikói őshazájuk és az amerikai.
De az elvitathatatlan ezektől az elméletektől, hogy a korábbi dichotómiákon alapuló identitásszerveződés az antropocénként felvázolt korban elavulttá és hiteltelenné válik. Lényegében ez a felbomlás teremti meg az igényt arra, hogy újraértelmezésre kerüljön ez a kor. Hibridizációknak vagyunk tanúi, melyek korábbra nyúlnak vissza, mindenkori jelenünk részei, és a jövőben még szembetűnőbbek lesznek.
