A cseh kocsma, vagy cseh nevén hospoda, egy kultúrjelenség. Egyáltalán nem csak viccből lehet azt mondani, hogy egy intézmény. Azt elképzelni, hogy Csehszlovákia ötlete és későbbi, kézzelfogható valósága kocsmaasztal mellett született meg, nagyon vonzó elképzelés, és egyáltalán nem áll távol a valóságtól.
Az vitathatatlan, hogy Németország multikulturális. De az is bizonyos, hogy a létező kultúrák nemcsak egyszerűen egymás mellett élnek, hanem észlelik egymást, reagálnak egymásra, párbeszédet folytatnak, s gyakran tudatosan vagy éppen észrevétlenül egymásból táplálkoznak.
Az új évezred tehát komoly változást hozott el egyfelől a portugál irodalom szerkezetében, másfelől pedig a világirodalom és a portugál irodalom viszonyában, hiszen Portugáliának végre sikerült kiszakítani magát a több évszázados kulturális elszigeteltségből és beilleszkedett a kulturális cserefolyamatok globalizált rendjébe.
A campus-regények állandó témája a magán- és közösségi szféra közötti feszültség, valamint az egyén és az őt körülvevő emberek viszonya. Az ide tartozó alkotások szatirikus, kritikai felhanggal szólalnak meg a tudományos élet és a campus világának megjelenítése kapcsán is. Az ír campus-regényeket pedig elsősorban a diákok érdeklik.
A „Chicano” vagy „Chicana” azonban gyakran a Mexikó–Texas határt belakó marginalizált nép, az idegenek vagy törvényszegők leírására alkalmazott sértő terminus. Mivel oly hosszú ideig éltek a Mexikó és az Egyesült Államok közös határán, a Chicanókat két kultúra tartja fogva: mexikói őshazájuk és az amerikai.
De az elvitathatatlan ezektől az elméletektől, hogy a korábbi dichotómiákon alapuló identitásszerveződés az antropocénként felvázolt korban elavulttá és hiteltelenné válik. Lényegében ez a felbomlás teremti meg az igényt arra, hogy újraértelmezésre kerüljön ez a kor. Hibridizációknak vagyunk tanúi, melyek korábbra nyúlnak vissza, mindenkori jelenünk részei, és a jövőben még szembetűnőbbek lesznek.
