Én Prométheuszra gondoltam

Részletek

Részvételi slam-színház a Bohócok a Láthatáron Csoporttól

Persze a részvételi színházat – ahogy a neve is mondja – saját bőrünkön tapasztaljuk meg: hol pozitív, hol negatív empátia. Körben lerakott székhalmazok. Leülünk. Percekig tartó várakozás, nem történik semmi, de ismerve a slam poetry világát, ez így van rendben. Ha bármilyen slam eseményre indulsz, vésd az eszedbe; a slam mindig késéssel kezdődik!

Két játékvezető vezeti a performanszt: Horváth Kristóf (Színész Bob) és Feuer Yvette. Bemutatkoznak, majd helyet cserélve megteszik ugyanezt, csak más bőrébe bújva, ők: Horgas Kende és Füredi Ilona. Tanárok. Tegeződünk. Egy slam órán találjuk magunkat, ahol a két oktató a jelenlévők gondolataira és érzéseire, magára az érzékelésre összpontosít. Erre tanítanak: gondolkodni és érzékelni. Az első percekben feszengés, bizonytalankodás, de már érezni az adrenalint.

Az első játék babzsákos kit mit gondol. Asszociációs móka. Mit mondasz arra, hogy tűz? Hogy fa? Aztán meg bokor, vagy esetleg kisautó? Ebből pedig előjön az olaj? Netán a bombanő? Meg tudod ezt mondatokban is fogalmazni? A narancslé ízletes. A sok narancslé, lehet, hogy káros? A cigizés is elég káros. Akkor minden káros.

„Prométheusz tanár lenne? Kizárt dolog! Mit tanít,
hogy ne hagyja magát az ember titántalanítani
Birkulás és zombulás, e kettő elég neked,
ha a tűzzel nem mersz játszani önmagadat leégeted”

– bukott ki spontán Horgas Kende szájából saját keze által írt költeménye.

Mire emlékszel az elhangzottakból? Mitológiai háttér Prométheusszal. Tűz kérdése. Mai argó, nyelvhasználat. Ütemes, ritmusos. A néző egyszer csak rajtakapja magát, hogy saját verset ír, ütemhangsúlyosat, persze.

„Fészkelődöm / izgek-mozgok / teszek-veszek / izzadok
Tirárárá / lehuppanok / tárárárá / itt vagyok”

Mit gondolsz, mi a slam? – hangzik el hirtelen az egyszerű kérdés. Költészet. Szabadság.

Saját magam. Tabu. Témák feszegetése. Tükör. Befolyásol. Hat rád. Magabiztos válaszok, szinte mindegyik felkerült a táblára, majd azok a gondolatok is, melyek a tűz kapcsán jutottak eszünkbe. Mi a tűz? Világításnál, ételkészítésnél használjuk. Meleget ad. Védelmet biztosít a vadállatok elől. De fegyver is, a pusztítás egyik eszköze. Mivel lehet manapság helyettesíteni a tüzet, amit Prométheusz az embereknek adott? A tűz ma internet, politika, család és mindaz, amit az egyén annak gondol.

Képszakadás, cselekményfordulat. Nemcsak az agy, de a test mozgását is megköveteli a részvétel. A félelmet és feszengést fölülmúlva – alliterál! – a hangulat tetőfokára hág a székfoglalós játékban. A körberakott székhalmazok közepére állva: Fusson az, aki…! – mindenki maga fejezheti be ezt a felszólítást. Utasítanod kell a többieket, hogy keressenek maguknak másik széket. Fusson az, akin fekete szín van! Fusson az, aki szereti a zenét! Fusson az, akit idegesít a sorban állás! Fusson az, akin felemás zokni van! Fusson az, akinek van tetoválása! Fusson az, akinek kedves az élete!

Volt olyan, aki nem futott?

Kende bemondja az utolsó frázist: Fusson az, aki fél / akit dühít a tehetetlenség! Ebbe a mondatba kapaszkodva löki tovább a hajót. Mikor vagy tehetetlen? Csoportokba rendeződve összeszedtünk néhány esetet: nem fogad szót a gyerek, nem adnak vissza egy tartozást, súlyosabb betegség, főnök–alkalmazott viszony, állami elnyomás. Idegen hangnem, amivel még nem találkoztál, a meg-nem-értés problémája és megannyi más helyzet.

„Rakj már rendet te kispajtás
Segítsek vagy egyedül?
Mert ha nem, a telefonod
A wc-be belerepül
Kicsinállak sóher gyerek
Adjál pénzt vagy életet”

Ilona telefont kap, kirohan a teremből. Az összhang és a folytonosság felbomlik egy pillanatra, mindenki fürkésző és aggodalmas tekintettel kíséri. Kiderül, hogy Kende osztályából két fiút gyújtogatással és emberöléssel vádolnak. A rendőrségen ülnek. Az óra kettéhasad, a tanárok az ajtóban veszekednek úgy, hogy csak a dialógus felét halljuk. Kende fogja a holmiját, elmegy. Közülünk többen zavarodottan állnak, valaki leül, az értetlenség kézzel tapintható. Mindenki érzi, hogy az előadásnak befellegzett. Ilona leül, majd zavartan motyog, feláll, előszed egy nagy papírt, leteríti középre.

„Begyulladtál? Tuti be fogsz
…
Ne kényszeríts, hogy szénné égesselek!”

Mi ez? Ki írta? Most mégis mi történik? Mi fog történni ezután? Tiszta krimi-helyzet.

Kriminális. Ilyen gondolatok járnak a fejemben, de, ahogy körbenézek az arcokon, más is így reagál.

Ezt a költeményt találták a felgyújtott kisbolt oldalán. Kende gyerekei írhatták, mivel ők is részt vettek már ilyen előadáson. A nagyobb baj az, hogy a boltban aludt az eladó, és nem tudott kimenekülni a tűzből. A Tűzből. Kisebb vita és pozitív / negatív gondolatmegosztás jön a helyzetből. Nem is ők voltak! Mire alapoz a rendőrség? Nem tudták, hogy bent alszik a boltos. Más is írhatta a szöveget. Az írás nem feltétlen jár tettel is.

Kende visszajött. Feltehető a kérdés: mennyire és hogyan van felelőssége a tanárnak? Egyáltalán van felelőssége azért, hogy mit indított el egy diákban az elszabaduló kreativitás? Hogyan kell érteni, hogy szénné égesselek? Átvitt értelemben is lehetséges volna? Szleng? Szóban vagy tettben megalázni valakit? Esetleg. Lehet. Talán. Nem biztos. Szerinted?

Szerinted kinek van felelőssége? Folytatható tovább a slam-óra, ezekkel a tanárokkal? Abba kéne hagyni? Meg kéne változtatni valamit? Ha van véleményed és elképzelésed, akkor biztos vannak válaszaid a kérdésekre, és arra is, hogy neked mi a tűz, mi a slam és mit tanít a kreativitás. Mire emlékszel? Mire gondolsz?

Én Prométeuszra.