Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Én Prométheuszra gondoltam

Részvételi slam-színház a Bohócok a Láthatáron Csoporttól
Budapest. Eötvös József Gimnázium. Harmadik emelet. 305-ös terem. Április. Esős nap. Én Prométheuszra gondoltam. A papíron részvételi slam színház áll, közvetlenül a cím alatt. Megmagyarázhatatlan ez a három szó, így, egyik a másik után. Külön-külön még lehetséges értelmezni, de egybeolvasva… Felhúzza az ember a szemöldökét. Mi fán terem a slam poetry? A Bohócok a Láthatáron Csoport előadásából ez kiderül. Előbb-utóbb.

Bővebben ...

„Az objektív valóság még nem az igazság”

Bartis Attila: Rendezés, Vígszínház, Budapest, Szikszai Rémusz rendezésében
A rejtély szervesen hozzátartozik a darabhoz, a Rendezés – és a rendezés – legnagyobb erőssége ugyanis a színfalak mögé mutatásban áll, a való élet naturalista ábrázolásának kísérletében. A két párhuzamos történet tökéletesen érvényre tud jutni, egyikből ugrálunk a másikba, amikor a rendezőt alakító színész, János (Hevér Gábor) olykor bele-beleszól a próbába. János, mint ahogyan az előadás folyamán kiderül: a saját életét írta meg abból a célból, hogy végre megszabadulhasson a múltjától.

Bővebben ...

Vigyázz! Nehogy zsarnok légy!

Szálinger Balázs: Köztársaság, Trafó, rendezte: Horváth Illés
A dráma egyszerre történelem és költői fantázia. Nem a múlt rekonstruálása a cél, hanem annak bemutatása, hogy hogyan születik meg egy zsarnok bárhol, bármikor. Mi a különbség köztársaság és diktatúra között? Létezik egyáltalán köztársaság? Mindenki becsapja a másikat és saját magát is. Hogy ez miért jó? A kérdés jó, csak jó válaszok nincsenek rá, átmenetileg.

Bővebben ...

Szívműködés

Pintér Béla: Szívszakadtig, Pintér Béla és Társulata, Szkéné Színház
Az előadás elején Emőke felkönyököl a kórházi ágyon, és azt mondja a közönségnek, ő nemsokára meg fog halni, és mivel mi többiek élni fogunk tovább, ő ezért végtelenül gyűlöl minket. Erős kezdés, őszinte, azt mondja a halálban nincs semmi szép, semmi jó, semmi eszményi. De ne aggódjunk, ő két jelenet múlva már ott sem lesz, mert meghal. A végén pedig azt mondja, hazudott, és reméli, hogy jól szórakoztunk, de hogy örülünk-e annak, hogy nem halt meg, azt már ránk bízza.

Bővebben ...

Esztelen érzelmeskedések és érzéketlen eszelősségek

Tallér Edina: A negyvenkettedik széken ülő nő. Drámák, Kalligram, Budapest, 2016.
A hierarchia felépítése sokatmondó: a legbutább és legprimitívebb személy tölti be a vezetői pozíciót, és minél lejjebb tekintünk a ranglétrán, annál értelmesebb – és egyben gunyorosabb – embereket találunk. Mari ugyanis teljes meggyőződéssel hisz a jósnőben, ezzel szemben Bence és Pali viszonylag okos, ezért pedig nyugtalanítóan ironikus, hogy miért ragadtak ezen az abszurd munkahelyen. Nagy változást hoz mindenki életébe a „kaliforniai álom” reményképe

Bővebben ...

„Nincs kicsodám, / Se kicsodám…”

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám, Kolibri Színház, rendező: Vidovszky György
Testközelből élhetjük át az előadást, alig fél méter van köztünk és a színészek között. Nem csak fizikailag közeli az élmény, de az élőnek ható mai nyelvbe szinte észrevétlenül szövődnek be a Kosztolányi-, Karinthy-, Ady- és József Attila-idézetek. Főhőse a mai magyar diák-szociolektust beszéli, ugyanakkor ez a nyelv nem tűnik erőltetetten kamaszosnak. Nevettet és elgondolkodtat és ezt az egyensúlyt sikerül az előadásnak végig megtartania.

Bővebben ...