Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Iskola a határon túl

Nyerges Gábor Ádám Sziránó (Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2013.) és T. Kiss Tamás A tükörtestvér című (Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2013.) regényeiről Szarvas Melinda olvasónaplója.

Bővebben ...

Szövegpreparátumok

Németh Zoltán, Kunstkamera, Kalligram, 2014.
Amikor beljebb léptünk az előcsarnokban egy portré lóg, méghozzá Frederich Ruysch arcképe, akinek Németh Zoltán ezt a kötetet szentelte. Ruysch holland orvos készítette a Kunstkamerában található preparátumokat.

Bővebben ...

Migráció, generáció, adaptáció

Soltész Béla, Rabszolgasors, Ab Ovo, 2014.
Ha ebből a perspektívából nézzük – s talán nem ok nélkül teszünk így – a történet valóban értelmezhető krimiként, ahol a keresés tárgya egy elveszett nemzedék, s ha ezt a szálat követjük, a regény minden mozaikja felfogható egy-egy olyan üvegcserépként is, amiben távolról, közelről, kifordítva vagy felnagyítva visszatükröződik e generáció két fő kérdése: (multi-)rabok leszünk, vagy (szülőkretapadt/ tízezresjellegtelenbritvároschipsgyárábangüriző) szabadok, menni vagy (itt, így) meghalni.

Bővebben ...

Hazudnál-e múltat magadnak?

Dragomán György, Máglya, Budapest, Magvető, 2014.
Ez a fajta bizonytalanság, identitáskereső attitűd járul hozzá ahhoz, hogy Emma én-elbeszélői és függő beszédből építkező elbeszélésmódja hitelesen közvetítsen egymásnak ellentmondó, egymást kizáró nézőpontokat és párhuzamosan futó történeteket. Az egyik szembetűnő ilyen változás, hogy a kezdetben ellenséges viszony ellenére érzelmileg azonosul osztálytársa, Krisztina tragédiájával, aki a tüntetésen vesztette el ikertestvérét. Sőt az áldozat pozíciójában ketten elmélkednek azon, hogy van-e joguk élni egyáltalán.

Bővebben ...

Hány darab egy élet?

(Néhány szempont Dragomán György Máglya című regényének értelmezéséhez)
Mikor Emma megpróbálja visszaállítani a ferdén álló képet, akkor a por éppen a Nagyapa arcát homályosítja el. Ebben az esetben ez olyan arcvesztést jelent, mely a hordozó fragmentáltságával jár együtt. Az elbeszélő ugyanis érzékeli azt, hogy a képet széttépték, s újra összerakták. Ettől kezdve az efféle restaurációs gesztus a szöveg bizonyos pontjain megjelenik, történetalakító erővel bír, elég csak a Nagymamát meglátogató titokzatos vendég által hozott dokumentumokra (levelek) vagy a Nagyapa cserépkancsójára gondolni.

Bővebben ...

Vércsík és vízjel

Bereményi Géza magánlegendáriumáról
Ezen a ponton ér össze a valóság és a fikció, és ahogy az irodalom műfaji határterületei összemosódnak, úgy rajzolódnak ki a biográfiai vonatkozású irodalmi anyag körvonalai is. Közben pedig lassan átszivárog az életmű lapjain az a bizonyos vércsík, amely a személyes érintettség és megéltség jelölőjeként húzódik végig a szövegeken, s a rejtett, lapok közé préselt, általános- vagy örökérvényű – bár konkrétan nem megfejthető üzenetű – vízjel is átdereng a műveken. Éppen ezért a műfaji széttagoltság csak látszólagos, a Bereményi-féle „metaforma” mindig ugyanaz marad.

Bővebben ...