Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

A kör szűkül, a kérdőjel vastagszik

Világtalanul? Világirodalom-kritika Magyarországon (szerk., Zelei Dávid, FISZ-Jelenkor, 2015.)
A szerkesztő és a recenzens munkája így nem pusztán abban ér össze, hogy végső soron egy kritikakötetről van szó, hanem hogy utóbbi talán még inkább szembesül az időbeli csúszással, és a regiszterek pluralizmusára kell kalibrálnia kritikai optikáját.

Bővebben ...

A kegyetlen látás

Igen ám, de akkor mit jelent látni? Hiszen valamit lát meg az ember, nem írva lát! Dehogynem; azt hiszem, éppen ezt szeretném bejelenteni, leszögezni, kőbe vésni: az író írva lát. Mint minden ember egyébként: milyen biztosítékunk lehet arra nézve, hogy a szemtanú éppen azt mondja, amit látott? A valóság, láttuk már, illékony.

Bővebben ...

Ahol az ő lelke - Vida Gábor regényéről II.

Az eredetileg A visszairány címet viselő alkotás (melyet a szerző a könyv szerkesztőjének, Lövétei Lázár Lászlónak kérésére változtatott meg) felfogható egyetlen fejezetek, jelzések nélküli összetett, kalandozásokkal teli mondatként. Mintha egy tér közepéről (a regényben stabil pontként konstruálódó kolozsvári főtér) futtatná végig tekintetét és gondolatait körbe-körbe az elbeszélő, miközben a falak mögül, kis utcákról benyomások, történettöredékek hada tódulna nyelve elé - Jován Katalin kritikája

Bővebben ...

Luddita hitvallás

Békés Márton olvasatában a pusztító civilizáció néz farkasszemet a nyers és zabolátlan természettel; ez az a két pólus, amelyek egyike mellett az olvasónak le kell tennie a voksát. De mi a helyzet akkor, ha egyiket sem választjuk? Pápay György kritikája Békés Márton könyvéről

Bővebben ...

Ha jó, közelebb van Istenhez

A másik szempont pedig, amelyet a szelídítőnek mindig figyelembe kell vennie, hogy nem csak a múlt változik a történeti megismerés során, hanem a jelen is a megismerés ideje alatt, vagyis az egyes kutatások és azok eredményei elsősorban nem egy mindenkori, hanem egy aktuális közönségnek szólnak, amelynek megvan a maga speciális jellemzője és elvárásai – ehhez valahogyan viszonyulnia kell a történésznek. Így tehát a múlt megszelídítése egy soha véget nem érő feladat - Lajtai Mátyás Miskolczy Ambrus könyvéről

Bővebben ...