Hírlevél feliratkozás

Keresés

Idegen alakok, idegen szólamok

Terézia Mora: Szerelmes ufók (Ford. Nádori Lídia), Magvető, Budapest, 2018.
A beszélni-nem-tudás egyébként visszatérő motívuma Mora szövegeinek, e jelenség kvintesszenciáját az az Abel Nema adja a Nap mint nap című regényből, aki bár tíz nyelv kitűnő beszélője, a könyvben mégis alig jut szóhoz. A szófukarság, elnémulás, hallgatás – amelyek több szövegben is megjelennek – igen pregnánsan vannak jelen a Perpetum mobile című elbeszélésben, amelyben Tom barátja sírjánál állva, megtapasztalván az elhunyt nővérének szótlanságát, fiktív dialógust folytat a nővel.

Bővebben ...

Emlékezetfolyam

Jenei Gyula: Mindig más, Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2018.

Nem könnyű, nem könnyed olvasmány a Mindig más, mert korunk nem kedvez a halk szavú, csöndes művészeknek; a harsányság és megbotránkoztatás korában ez a fajta líra, mint föntebb utaltunk rá, már-már eszköztelenségével nem kelt feltűnést, de odafigyelést igényel. Távol tartja magát a patetikus stílustól, ugyanakkor elvárnánk tőle, hogy erősen prózához közelítő szabadversei jobban elemelkedjenek a hétköznapiságtól – persze az már nem Jenei Gyula lenne, alkatilag talán nem is alkalmas erre.

Bővebben ...

Kezdetben volt a Másik

Szolcsányi Ákos esszéje García Lorca drámáiról
Lorca drámáinak egy, a szintéziskényszer lehetséges, de korántsem szükségszerű alapjáról lemondó értelmezése az egyén széttöredezésének mind gyötrőbb és elevenebb képeit nyújthatja, összeolvashatóvá téve azokat a lírai művekkel is, amennyiben „Lorca verseinek beszélőit látszólag a saját reprezentációik iránt érzett idegenség üldözi” , azzal a megszorítással, hogy a másik megléte és a szereplő énképét, identitását egyaránt befolyásoló érzékelése a dráma sajátszerű hatáseszköze marad.

Bővebben ...

Aki viszont mi is lehettünk volna

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem, Budapest, Magvető, 2018
Az emlékezetpolitikai szempontból releváns kérdésfelvetések és az erős jelképek mellett azonban húsvér alakokra is szükség van egy regényben, és Krusovszky Dénes itt is remekel. Lente Bálint, aki minden jellemhibájával és emberi esendőségével együtt szerethető, szimpatikus figura, lehetne valamivel érdesebb, karcosabb jellem is, de mindenképpen hiteles alak. Viszont az igazán maradandó szereplő az ápoló, akinek a megrajzolásakor az író túllépett azon a tévhiten, amely szerint az olvasói rokonszenvnek egybe kell esnie a társadalmilag elfogadott normalitással.

Bővebben ...

Nem kerülgetem a forró kását

Gerevich András laudációja Csehy Zoltán Csáth Géza-díjához
Nem kerülgetem a forró kását. Évekkel ezelőtt kedves barátom és költőtársam, Rosmer János, hívta fel addigi naivitásomra a figyelmemet, szerinte az eddigi életmű egy többszerzős, posztmodern játék terméke, sőt, az a feltételezése, hogy Csehy Zoltán csak egy fiktív szerző, azaz a valódi Csehy Zoltán soha életében egyetlen verssort sem írt. Eleinte elhessegettem ezt a rosszindulatú spekulációt, majd elkezdett furdalni a kíváncsiság. Úgy döntöttem utánajárok az igazságnak.

Bővebben ...

Határ(át)értelmezések

Szkárosi Endre: Véletlenül nem jártam itt – Válogatott és új versek, AmbroBook, Győr, 2018
Szkárosi hangköltői gyakorlatában a totális és a térbeli dimenziót is magába foglaló kifejezést valósít meg. Az emberi hang potenciális lehetőségeinek széleskörű használatát a test bevonásával performatív jelenlétté szélesíti. Saját szerzeményeinek előadása mellett kedvelt módszere az költői áthangszerelés: a magyar költészet kultikus darabjait önti új, zeneileg hangsúlyosabb formába. A radikális átértelmezés során kibontakozik a mű a befogadó számára addig ismeretlen oldala. Szkárosi hangköltészetében a kivitelezés teszi komplex élménnyé a műveket.

Bővebben ...