Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Menschenmasse

Hutvágner Éva, Örök front, Budapest, Kalligram, 2017.
Mi történik, ha egy meteor a Föld felé közelít és menthetetlenül belé is csapódik? Mi történik, amikor az ember egyszer csak látja az életének a végét? Mindannyian tudjuk, hogy előre kimért idő áll rendelkezésünkre, de mi van akkor, ha már azt is tudjuk, hogy pontosan hány hét, nap, óra van hátra? Hutvágner Éva debütáló regénye, a Kalligram gondozásában megjelent Örök front alapszituációja pontosan ez, s ennél radikálisabban aligha szembesülhetünk önnön végességünkkel.

Bővebben ...

Kíméletlenség helyett látomásos emlékezés

Mészöly Miklós: Vadvizek, Jelenkor, Budapest, 2018.
Krasznahorkai László a tömör, csattanós történetek mestere? Ady Endre nagyregénye, Fekete István tudatfolyam-elbeszélése? Éppoly nehéz elképzelni az említetteket, mint a jelzőkben bővelkedő, romantikus-nosztalgikus Mészöly Miklós-esszénovellát. Nem mintha korszakos írók, költők ne találnák fel magukat a legtöbb műfajban, klasszikussá vált műveik viszont annyira karakteresek, hogy szokatlan őket más terepen találni. Miközben tudjuk, a fontos művek sem a semmiből érkeztek, és még a legnagyobbaknak is sokszor hosszas kísérletezés kellett, hogy rátaláljanak a hangjukra.

Bővebben ...

A mesterséges intelligencia kulturális gyökerei

Ha végigkövetjük a Mesterséges teremtmények készítésére való törekvés genealógiáját, bizonyos gondolati fejlődés jól nyomon követhető. Az értelem nélküli mágikus eszköztől, a félautomata gólemen keresztül eljutunk az embernél is magasabb rendű homunculushoz. Ha a kortárs irodalomban keresünk analógiát Paracelsus Mesterségesére, akkor Philip K. Dick replikánsához jutunk, amely lény minden tekintetben meghaladja a született ember képességeit, leszámítva az érzelmeket, amelyeket azonban háromévnyi létezés után magától kifejleszt.

Bővebben ...

Mics, mustár nélkül

Dan Lungu: A kislány, aki Istent játszott, Noran Libro, Budapest, 2018., ford.: Koszta Gabriella
A távolba szakadtak az olasz rádióból bömbölő áriákra takarítanak, főznek, és a tematikus csatornákon mutogatott hidak alatt alszanak. Három kimerült nemzedék szipog a telefon mellett, és a könnyektől egyre inkább elmosódnak a kontúrok. Patthelyzet ez, amelynek a tehetetlenség a kötőanyaga. És a nemtudás. Mert hiszen semmit sem tud egymásról a macskáit biokaján hizlaló unott olasz, és a szégyennel küszködő, nála robotoló román, mint ahogy egyre kevesebbet a szétköltözött család tagjai is.

Bővebben ...

A szatirikus, akit túl komolyan vettek

Daniel Kehlmann, a könyvek, a filozófia, a Simpson család és a kötélen egyensúlyozás
Ezzel szemben kalandozza be a címszereplő Európát, mint egy kötélen egyensúlyozva, folyton menekülve a lezuhanás elől. Hiszen már a fiatal fiú figyelmét is felkelti a távolság ígérete. Ahogy a regényben is olvassuk: Ott azonban a fiú még sosem járt. Még sosem járt másutt. És bár többen is mondták neki, olyanok, akik már jártak másutt, hogy ott is ugyanolyan, mint itt, csak nem hagyja nyugodni a kérdés, hova jutnánk, ha egyszerűen mindig továbbmennénk, nemcsak a következő faluig, hanem egyre tovább és tovább.

Bővebben ...

Tiszta gépek alkonya és poszt-mechanikus költészet

Tóth Kinga: Wir bauen eine Stadt, Köln, Parasitenpresse, 2017.
A Wir bauen eine Stadt versei az All Machine és a Holdvilágképűek után – vagy azok recepciójával párhuzamosan – a költői nyelv radikális továbbgondolását, és ilyen értelemben az eddigi művészeti tevékenység hangzásra erősen összpontosító vezérvonalának új alapokra helyezését, a kifejezendő eszmei tartalomnak a német nyelv által kibővített eszköztárból táplálkozó akusztikai újrafogalmazását jelentik. A kötet nem fordításokat közöl, hanem egy tudatos alkotói döntés eredeti dokumentuma.

Bővebben ...